A gyermekkor varázsa - Neil Gaiman: Óceán az út végén

Rusznyák Csaba | 2013. június 18. |

Neil Gaiman: Óceán az út végén

Agave Könyvek, 2013, 192 oldal, 2880 HUF

A+


Az első szó, ami eszembe jut, az a varázslat. Nem elsősorban a könyvbeli eseményekkel, hanem magával a könyvvel kapcsolatban. Neil Gaiman első felnőtteknek szóló regénye a 2005-ös Anansi fiúk óta az a fajta mű, amit olvasva újra felfedezzük magunkban a gyereket, újra kitágult szemekkel bámuljuk a csodákat, amikre a világ és az ember képes, meghatódunk, szörnyülködünk, félünk, elámulunk, és örömmel hagyjuk, hogy átjárjon minket a meglepő erejű katarzis. Az Óceán az út végén kicsit olyan hatással van az emberre, mint egy, az olvasással ismerkedő kis lurkóra A kincses sziget vagy a Pán Péter. Az Óceán az út végén varázslat.

Egy középkori férfi visszatér vidéki szülővárosába egy temetés alkalmából, és feltóduló emlékeit követve eljut egy házig, ami sok-sok évvel korábban valamiért fontos volt neki. Ott aztán felidézi gyermekkorának egy 40 évvel korábbi nyarát, amikor megismerkedett az erdőben élő furcsa Hempstock családdal: három nő, három generációból. A legfiatalabb, a kis Lettie, váltig állítja, hogy a házuk mögött lévő kacsaúsztató egy óceán, a legidősebb, a nagyi azt mondja, ott volt az univerzum keletkezésekor. És ez még csak a kezdet, egy opálbányász öngyilkossága felkavarja a világ rendjét, és elszabadít valamit, aminek nem kellene emberek közt járnia – a fiú pedig természetesen az események sűrűjébe kerül.

A sztori ismertetésével nem lehet jól megragadni Gaiman könyvének lényegét. A cselekmény nyílegyenes, egyszerű, pár percben elmesélhető, és ez esetben egy átlagos szörnyes fantasy/horror benyomását kelti. Az Óceán az út végén érzésekről szól és hangulatokról. Gyermekkorról, ártatlanságról, a világ felfedezéséről, megértéséről illetve megértésének illúziójáról, majd annak elvesztéséről, a felnövésről, áldozathozatalról, emlékekről és történetekről, arról, hogy a világ mindig több és nagyobb annál, amit az értelmünkkel képesek vagyunk befogadni.

Gaiman már eddig is figyelemreméltó életművének egyik, ha nem a legjobb darabja ez az eredetileg novellának készült könyv. Személyesebb hangvételű, mint bármelyik korábbi munkája, ha konkrét eseményeket és szereplőket nem is, az említett érzések és hangulatok egy tekintélyes részét érezhetően a saját életéből hozta a történetbe. Az egyes szám első személyű mesélés a gyermekkornak azt a világát tárja fel, ami a későbbiekhez képest sokkal gazdagabbnak tűnik: az ízek, illatok, színek intenzívebbek, az események fontosabbak, különlegesebbek, a világ érdekesebb, és minden felfedezésre vár benne. Ennek a hangvételnek az intimitása, őszintesége már-már megrendítő, de mivel ez egy felnőtt visszaemlékezése, a gyermeki természet tiszta reakciói egy, a csodákból már réges-rég kiöregedett, és azokról megfeledkezett férfi szűrőjén át csapódnak le, édeskeserű nosztalgiával töltve meg a könyvet. 

Nem ez az egyetlen sajátos és rendkívül erőteljes, hatásos tematikus-stilisztikai kontraszt. A regény oda-vissza ingázik a már-már naiv és idillikus gyermekmesétől a felnőtt témákat felvető, helyenként kifejezetten félelmetes, sőt, horrorisztikus, érett fantasyig. De ahelyett, hogy az egész szétesne a tonális és (al)műfaji skála túlságosan szabad igénybevételétől, valami nehezen megfogható történetmesélési eleganciának és könnyedségnek köszönhetően összeáll egy csodálatos egésszé, valahogy úgy, ahogy a gyermekkor, és egyáltalán, az élet maga: mert az sem passzírozható be szigorúan csak egy-két kategóriába.

Gaiman őrületesen nagy, kozmikus léptékű eseményeket, koncepciókat és karaktereket rajzol a háttérbe, a világmindenség szerkezete, titka sejlik fel, jó és gonosz csap össze soha véget nem érő, ősi küzdelemben, de ez a hatalmas konfliktus hihetetlenül piciben játszódik le, egy kacsaúsztatóval megtoldott, rozoga, vöröstéglás, tehéntrágyától szagló házikó környékén, a vidéki Angliában, és soha senki nem fog tudni róla a maroknyi résztvevőn kívül. Gaiman bensőségessé, líraivá formál valamit, ami természetéből adódóan eposzi lenne, és ezt olyan mesélési bravúrral, olyan emocionális intenzitással viszi véghez, hogy a szívnek szanaszét kell szakadnia.

Ha nem bírnék magammal, és valamibe mindenképpen bele akarnék kötni, akkor a főszereplő viszonylagos passzivitását pécézném ki magamnak. A narrátor ereje, leleményessége, kitartása egyetlen jelenetben tétetik csak igazán próbára (cserébe ez az egy annál szebb tanúbizonysága a barátságnak, hitnek és hűségnek), egyébként elszenvedője, vagy szimplán csak szemlélője az eseményeknek, ami ritkán tesz jót egy fantasy/kalandregénynek. A kerettörténettel, a „nagyobb világba való belecsöppenés” átlagnál jóval érettebben kezelt motívumával azonban nagyjából ez is értelmet nyer.

Az Óceán az út végén egy már sokat bizonyított, nagyszerű író lenyűgöző, dupla katarzisba kulminálódó, egyszerre nagyon szép és nagyon szomorú munkája. Varázslat.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!