Ma jelent meg az Agavénál az újradizájnolt Csillagok háborúja-trilógia. A három kötet borítói annyira tetszettek George Lucasnak, hogy nagyfelbontásban is bekérette őket.
Kapcsolódó cikkek:
Mivel valószínűleg nincs olyan olvasónk, aki ne tudná, hogy miről szólnak a könyvek, tartalomismertetés helyett inkább megkértünk három írót, hogy mondják el, nekik mit jelent az Erő, a fénykard és a Halálcsillag. A Csillagok háborújáról Bajtai András mesélt. (A Birodalom visszavág című kötetről Babiczky Tibor, A jedi visszatér-ről pedig Cserna-Szabó András emlékeit olvashatjátok hamarosan.)
George Lucas: Csillagok háborúja.
Agave Könyvek, 2014, 256 oldal, 2980 HUF
Máig jól emlékszem: édesanyám valamikor a kilencvenes évek közepén állított haza a paksi lakótelep egyetlen videótékájából, és nagy örömmel újságolta nekünk, hogy sikerült megvennie VHS-en a Csillagok háborúja-trilógiát. Húgommal eleinte értetlenül álltunk felfokozott boldogsága előtt, hiszen akkor még nem ismertük George Lucas megbabonázó erejű űroperáját, de amint bekerült az első szalag az újonnan vásárolt négyfejes Sony videomagnónkba, pillanatok alatt beszippantott bennünket a messzi-messzi galaxis lenyűgöző világa. Ez még nem az 1997-es felújított változat volt, hanem az eredeti, érintetlen verzió, én pedig azonnal Luke Skywalker mitikus kalandjainak hatása alá kerültem. Így visszatekintve a Hullajó és A nyolcadik utas: a Halál mellett ez az 1977-es úttörő jelentőségű film volt az, ami megismételhetetlenül naiv ragyogással aranyozta be általános iskolás éveimet, a nyári szünetekben például hétről hétre néztem újra megszállottan a trilógia részeit, köztük az Új reményt is. Lehetetlen nem szeretni ezt a gyermeteg, mégis hatalmas szívvel rendelkező filmet, amit a legtalálóbban Roger Ebert savazott rajongva-dicsérve: “bugyuta, mint az esti mese, sekélyes, mint a szombati matinésorozat, giccses, mint Kansas augusztusban - és mégis remekmű.” Lucas és stábja igazi csodát művelt, a gyönyörűen megkomponált képek, helyszínek, díszletek, kosztümök és lények örökbe beégtek emlékezetembe, kezdve a világító szemű, droidokkal csencselő dzsaváktól a taszken harcosokon át a sivatagi buckalakókig, az olyan felejthetetlen pillanatokról nem is beszélve, amikor például Luke elvágyódva figyeli a Tatuin fenséges kettős naplementéjét vagy amikor betérnek Mos Eisley űrkikötőjének söpredékkel teli kocsmájába, ami a kedvenc epizódom az összes közül. Ha meghallom a lézerkardok búgását, azóta is összerezzenek, rajongásom talán legbeszédesebb ténye pedig az, hogy évekig kivülről fújtam a magyar szinkront, és azóta is sokszor mondogatom magamnak a felejthetetlen sorokat: “ha most halálra sújtasz, nagyobb lesz az erőm, mint azt gondolnád”, és a beszólásokat: "én otthon a T-16-osommal buckapatkányokra vadásztam.” Ha Illyés Gyula szájhagyomány útján terjedő sci-fiket is gyűjtött volna Jedinek öltözve a Birodalomban kóborolva, akkor a Csillagok háborúja is biztosan ott lenne a 77 intergalaktikus űrnépmesében.
Olvass bele a kötetbe!
