„Egy-egy sikeres akciója után Gráf azzal jutalmazta magát, hogy odament az öntözőcsatornához, és egy nagyot húzott a Hubertusból, de játékán ez nem látszott meg, sőt, cselei a sűrű csuklástól csak még kiismerhetetlenebbé váltak. Gráf nagy taps közepette és üres üveggel vonult le a pályáról.”Moldova
A görögök egyik legeredményesebb atlétája, az olimpikon Polydamas egy kocsmában lelte halálát. Rászakadt a fal a szerencsétlenre, mentegetik a krónikások – de ugyan mit keresett az ivóban?
Seneca mester pedig a római fürdők edzőtermeinek törzsközönségéről állapította meg: csupán azért súlyzóznak, hogy megizzadva még több bort nyakalhassanak.
A szesz ajzószerként való használatával kapcsolatosan az amatőr ökölvívóként és profi alkoholistaként egyaránt ismert Hemingwayre hivatkozunk, aki Vándorünnep című kötetében említi, hogy a múlt század húszas éveinek Párizsában a bicikliversenyzők mezük alá rejtett laposüvegből kortyolták a cseresznyepálinkát.
Manapság az alkoholt doppingként már nemigen alkalmazzák, ám más tudatmódosítókkal együtt kiválóan alkalmasnak tartják a küzdelemmel járó stressz utólagos levezetésére. A legendás futballista, Tony Adams például nem csupán hatvanhatszoros válogatottként, valamint az Arsenal valaha volt legfiatalabb csapatkapitányaként vált ismertté, hanem kocsmai randalírozásai, továbbá ittas vezetés miatt kirótt három hónapos börtönbüntetése okán is. Idősebb honfitársa, a szintén focista George Best, a Manchester United 1968-as BEK-győztes csapatának tagja (s ugyanebben az évben az Aranylabda tulajdonosa) ugyancsak a pubokban elkövetett őrjöngései miatt vált hírhedtté, illetve azért, mert a piálásról azután sem tudott lejönni, hogy 2002-ben új májat kapott. Említhetnénk még a részeges futballmesterek közül Paul Gascoigne-t, Ariel Ortegát, a porban utazók sorából az akrobatikus kolumbiai hálóőrt, René Higuitát, Adrian Mutut, vagy éppenséggel az isteni Maradonát, de hagyjuk a külhont, és söprögessünk csak a saját hazánk táján.
Tudjuk, olyan a magyar, hogy édesanyja tejével szívja magába a rinyálás művészetét, hogy Mohács kell neki, Muhi meg Trianon, s naptárában kizárólag bukott csatákat és forradalmakat pirosoz be (a kalendáriumtól még taposhatná kies hazánk földjét török, tatár, osztrák meg orosz – semmi nem utal rá, hogy végül mégiscsak elhúztak innen). Nem csoda, hogy népünk hétfájdalmas lelke sporttörténetünkből is legélesebben egy jelentős buktára emlékszik, arra a bizonyos ’54-es berni döntőre. Futballnemzeti nagy létünk zakójára már számos magyarázat született. Egyesek Puskás bokasérülését, mások a Willian Ling bíró által tévesen megítélt lest, vagy éppen Sepp Herberger német kapitány azon ravasz húzását okolják, hogy öt helyen változtatta meg a kezdőcsapatot, melyet az elődöntőben még 8:3-ra vertek meg a mieink.
Az igazság odaát van – mi csupán egy nemrég napvilágra került titkossszolgálati jelentés közreadásával szeretnénk megörvendeztetni az összeesküvéselméletek, a labdarúgás, valamint a szesztartalmú italok rajongóit.
A dosszié szerint valamikor ’77 táján került a magyar szolgálatok látóterébe a H. Kovács néven emlegetett hajdani Fradi-törzsszurkoló, aki gyúróként kísérte el a válogatottat a berni tornára. H. Kovács ötvenhat után külföldre szakadt, és meg sem állt Cincinatti városáig, ahol Smith L. néven kezdett új életet, s rendszeres vendége lett a Green Eagles – The Pub 8888 nevű ivónak, melynek törzsközönsége nagyrészt futballkedvelő magyar emigránsokból állt. Smith rendszerint nem fizetett kedvenc italáért, az úgynevezett Coctail of Franktown-ért (“one part rum and two part rum, but well shake”), hanem meghívatta magát, arra hivatkozva, hogy nem akarja felváltani vadonatúj 75 dolláros bankjegyét. Fizetségképp történeteivel szórakoztatta a többieket. A H. Kovács által elmondottakat egy Green Eagles-beli estén rögzítette hangszalagra a magyar titkosszolgálat egyik beépített embere, George Moldau.
H. Kovács aznap is magáról sztorizott, Azt állította, hogy Fehér Zoltán és Zöld Ferenc, az FTC szakosztályvezetőinek ajánlásával került segédgyúrónak a berni válogatott mellé. Egyrészt az volt a dolga, hogy 3-as számú beosztott almasszőrként karbantartsa a válogatott játékosok fejbiccentő izmát, másrészt hogy óvja azt a 23 üveg szilvabefőttet, melyet a legendás Czibor Zoltán nagyanyja küldött a csapattal.
Czibor nagyi mesés kompótjának leve ugyanis arról volt híres, hogy a legcudarabb másnaposságot is képes volt orvosolni, s nem létezett olyan hullarészeg, aki ne kapott volna rögvest erőre az isteni nedűtől. A pontos receptet sokáig egyedül a mama ismerte – ám sajnálatos módon a befőttlé híre a magyar válogatottéval együtt nőtt, s a dicsőséges angliai 6:3 után a KGB, az MI5, valamint a CIA érdeklődését egyaránt felkeltette. A külföldi hírszerzők hamar megállapították, hogy a mixtúra egyik legfontosabb komponense: a gyömbér.
A továbbiakat mindenki könnyen kitalálhatja. A hidegháború kellős közepén az USA és szövetségesei presztízskérdést csináltak abból, hogy a VB-t semmiképp ne nyerhesse meg egy szovjet blokkhoz tartozó állam válogatottja, melynek csapatkapitánya ráadásul őrnagyi rangban szolgált. Épp ezért az amerikaiak, visszaélve az Ázsiából Euróbába irányuló gyömbérkereskedelemben betöltött közvetítői szerepükkel, a berni döntő előtt hónapokkal kivonták a magyar piacról a Zingiberaceae családjába tartozó egyszikű, évelő növényt, mely hányáscsillapító, görcsoldó, szélhajtó tulajdonságairól közismert. Azt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusának visszaemlékezéseiből is tudjuk, hogy a döntő napján a válogatott több tagjával együtt elfogadta a berni polgármester meghívását egy fogadásra. Hogy a partin pontosan mi történt, arra a résztvevők képtelenek pontosan visszaemlékezni – H. Kovács mindenesetre úgy mesélte, hogy amikor a focisták megjelentek a csapat solothurni szállásán, akkor indokoltnak látta a befőttesüvegek kinyitását.
A folytatást ismerjük. Gyömbér nélkül a lé mit sem ért. Magyar 2:0 a kilencedik percben, majd 2:2-es állás a tizenkilencedikben, s végül Uwe Rahn gólja a nyolcvannegyedikben. Legfeljebb már csak azon csodálkozhatunk, miért nem lett azóta sem munkaszüneti nap július 4-e.
SCHPÄCK UND BOHNÄ, AVAGY SZALONNÁS ZÖLDBAB BERNI POLGÁRMESTER MÓDRA
Hozzávalók:
5 dkg apróra vágott szalonna
1 fej felkockázott vöröshagyma
1 fej fokhagyma összezúzva
60 dkg zöldbab
7/4 tk. só
Elkészítés:
Egy serpenyőben megpirítjuk a szalonnát, majd üvegesre pároljuk rajta a vöröshagymát. Hozzáadjuk a zöldbabot, a fokhagymát, megsózzuk, és felforrósítjuk. Ha már sziszeg, kis lángon pároljuk tovább kb. 1 óráig, míg a zöldbab meg nem puhul. A bab tetejére tehetünk sózott, füstölt húst vagy szalonnát, és egész, meghámozott krumplikat. Meccs előtt ilyet nem főzünk!
SZILVAKOMPÓT, AHOGY ZOLIKA SZERETI
Hozzávalók:
4 kg nem teljesen érett, kemény szilva
1 vaníliarúd
csipetnyi reszelt citromhéj
1 kk. őrölt gyömbér
fahéj (üvegenként 1 db)
szegfűszeg (üvegenként 1 db)
60 dkg cukor
1,5 liter víz
szalicil
Elkészítés:
Szirupot készítünk: a vízbe tesszük a cukrot, a vaníliarudat, a reszelt citromhéjat, az őrölt gyömbért, majd felforraljuk. A szilvát kimagozzuk, félbevágjuk, majd a szirupba tesszük, és újraforrásig főzzük. Ezután a gyümölcsöket átszedjük a megtisztított és lecsöpögtetett üvegekbe. Minden üvegbe teszünk egy darab fahéjat és egy szegfűszeget. A szirupot újra felforraljuk, belekeverjük a szalicilt, majd a gyümölcsökre töltjük úgy, hogy teljesen ellepje. Az üvegeket azonnal lezárjuk, és legközelebb csak akkor nyitjuk fel, ha gyomorbántalmat óhajtjuk csillapítani a lével. A gyümölcs orvoslási szempontból csupán haszontalan mellékterméknek tekintendő. Mégse öntsük a szemetesbe: egészségeseknek remek szilvásgombóc készülhet belőle.
(Czibor Zoltán nagymamájának háztartási könyvéből)
(Részlet Cserna-Szabó András és Darida Benedek Jaj a legyőzötteknek… című könyvéből)
Kapcsolódó anyagok
