Előadja: Formán Bálint
A hangfelvételt Regele Csanád készítette a Dumaszínház stúdiójában a Jurányi Ház megbízásából.
Sound design - zene - rendező: Vinnai András
Idegen lények elrabolták Budapest lakóit,
hogy egy űrben lebegő mesterséges városban
tanulmányozzák az emberi érzelmeket.
A magyaroknak sok érzelme van, de emlékeik
mind műviek. Egy Schreber nevű osztrák doktor
tervezte őket, és éjfélkor kicseréli minden
városlakó múltját, ezért a magyarok egymás életeit
élik át újra meg újra. A sok különböző élet
gyakori váltogatása ugyanakkor maradandó
nyomokat hagy az agylebenyen. Éjfélkor,
amikor a város megdermed, és mindenki
hirtelen álomba merül, hogy új magyarként
ébredjen, az idegenek ott állnak a kinyitott
koponyák körül, és izgatottan mutogatnak.
Megpróbálják kibetűzni az életet az agyakból,
de nem tudnak magyarul, ezért majdnem
felismerhetetlenül hangzik el, hogy
„a lelkem ódon, babonás vár”.
Még ha tudja is, hogy a világ változik. Még ha látja is a hőmérőn. Nem gondol ilyesmire mindaddig, amíg egy nap nem a vekker hangjára, hanem kiáltásokra ébred.
Maja Lunde
*
Káposztásmegyer nem létezik. Az éjszakai
buszon hiába alszom el, mindig Újpesten
ébredek. Tanulmányozom a BKV-járatok
útvonalát, a piros vonalak egy nyúl fejét
rajzolják ki. A nyúl nagyon éhes, mert ő
az emberekkel ellentétben sose alszik, és
egyetlen életet él, mióta csak megépült az
égi Budapest. Ő mindenre emlékszik,
de még a város alapításakor Káposztás-
megyerre költözött. Minden este pakolok
neki valami kaját, hátha tud válaszolni
három kérdésemre, aztán felszállok
Újpest-központban a buszra.
David Attenborough Egy élet a bolygónkon című filmjében ábrázolta, ahogy a Föld népességének, a légkör szén-dioxid-tartalmának és az érintetlen vadon aránya változik.
*
Schreber doktor szerint az idegen faj
a kihalás szélén. Megpróbálnak emberi
testekben újjászületni, de magyar érzésből
nem lehet új fajt alapítani. Örökös itt a
lélekjárás, a kriptaillat és a köd.
Árnyak suhannak a sötétben,
S elátkozott had nyöszörög.
*
Újpest határához ér a busz, valahol
éjfélre harangoznak, ami összezavar
egy pillanatra, de aztán arra gondolok,
hogy biztos így kezdődik a nyúl órája.
Szegény az, aki nem tudott felszállni
erre a buszra, szegény az, aki nem fog
elaludni, szegény az, aki mindenre
emlékszik majd. Ők alkotják a nyúl
népét, mind itt élnek, de nincsenek.
*
Álmodik az égi Budapest. Középpontja
nincsen ezeknek az álmoknak, csak súlya,
mely lefelé húz mindenkit. Ez az agy
természetes törekvése egy mesterséges
térben, ahogy a menekülést színleli.
Előbb-utóbb az összes magyar álma
Káposztásmegyerre nehezedik majd.
Ekkor végre felébred a nyúl a sötétben:
„A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog, és nem ragyog.”
Az idegen civilizáció pedig megérti,
hogy ebből már nincs mit tanulni.
Költő, kritikus, esztéta, a hungarofuturizmus egyik motorja. 2019-ben jelent meg Barokk Femina című verseskötete. Hazai Attila Irodalmi Díjas és Csáth Géza-díjas. Fotó: Valuska Gábor
A város és a környezet viszonyát vizsgáltam. Pontosabban azt, hogyan csempésszük vissza a természetet a városba, ebbe a mesterséges környezetbe. Ezenkívül a hajléktalanok lakhelyeiről készítettem sorozatot: egy kartonpapír a járdán, egy pokróc esővédett helyen, a pályaudvarok mellett. Tehát a hiányt és a jelenlétet.
1
A fényszennyezés nincs annyira a felszínen, pedig a növények, az állatok és az emberek mindennapjait erősen befolyásolja. Felborítja az alvásciklust, a növények esetében a fotoszintézist, a lombhullatást, a rovarok esetében pedig a tájékozódást.
2 / 3 / 4
