Amint az egyenes szakaszon pulzusa alábbhagy, figyelmét a ropogó havon hasító szántalpak és az ugráló kutyák kórusa veszi át, hogy aztán tekintete megpihenhessen a fehér foltoktól tarka csúcsokon, amelyek eszébe juttatják, mi vezette el idáig.
A metsző fagyban az ember csak az alaszkai malamutban bízhat – rántja egybe gondolatait a célhoz közelítve, és úgy érzi, ezzel a hangzatos állítással kell elkezdeni mondandóját,
függetlenül attól, mit kérdez majd tőle a riporter, amikor fennhangon gratulálva megszólítja.
Negyven éves is elmúlt, amikor versenyezni kezdett, de most végre van türelme átérezni a megérkezést annak teljességében. Nemcsak önmagának tartozik ezzel, Pandára gondol, akit az általános iskola elején sodort mellé a véletlen. A napközi után érte érkező édesanyja éppen a beton szofija végét szívogatta, igyekezve kiengedni magából az aznap felszedett feszültségeket, amikor egyszer csak felfigyelt a szemközti járdán mozgolódó fekete-fehér pamacsra, amelyik, mit sem sejtve saját elhagyatottságáról, egy sártócsa fölé támaszkodva lefetyelt bele önnön tükörképébe. Addig nem is láttak errefelé hasonló kiskutyát, így hát az ajtón kilépő fiú azonnal eltátotta a száját, és a nőről tudomást sem véve szaladt át az út túloldalára, miközben, a birtokba vétel gesztusával, falsul égbe kiáltotta játszótársa új nevét. Rögtön az a kihaló félben lévő faj jutott ugyanis róla eszébe, amelyiknek egy elgyötört plüsspéldánya hűséges társa volt az óvodás pihenők álmatlan forgolódásaikor. Azt viszont első találkozásukkor még nem tudhatta, hogy a hasonlóság túlmutat a bunda vastagságán és mintázatán, hiszen a kutyafajta, amelyhez ez a néhány hónapos szőrmók tartozott, az előző század elején menekült meg a kipusztulástól, mégpedig, ahogy azt az általa jóval később olvasott szakkönyvek visszhangozták, egy tenyésztőcsaládnak köszönhetően.
A szomszédok sokáig csodájára jártak az állat cukiságának, ám ahogy Panda nagyobb és nagyobb lett, egyre nehezebb volt kielégíteni mozgásigényét és étvágyát. Az anya egyedül nevelte három gyerekét, ez a testes jószág pedig akár az egész család kétnapi húsadagját is egy lélegzetre befalta volna, ha teheti. A megtartása mellett szólt ugyanakkor, hogy óvatosságra intő külsőt vett magára – egy-két év elteltével már inkább farkasra hasonlított, mint pandára. Nagysága védelmet ígért, de valójában bármelyik betörő lekenyerezhette volna egy marhaszelettel vagy egy koszos csonttal, sőt akár egy elhajított labdával is.
Nem volt buta, csak éppen feltétel nélkül bízott az emberekben.
A kisebb állatok lefojtásáról viszont, amit abból az időből örökölt, amikor még ősei szánhoz kötözött kötelekkel a testükön húzták a vadászó eszkimókat, egyszerűen nem lehetett leszoktatni. Hogyha patkányt hozott elő, még örültek is a háznál, és eltussolták a szomszéd macska felszívódását, ám egyszer rejtélyes módon sikerült átnyúlnia tappancsával a drótkerítés alatt, és levadászott egy csirkét, amivel a gyerekektől vette el a falatot, ezért az anya hirtelen felindulásból megszabadult tőle. A fiú értette is, nem is, ami történt, de hogy a búcsú elmaradt, attól újra meg újra remegni kezdett a mellkasa. Megfogadta, hogy azért is Panda nyomába ered, ám aztán fel-feltörő hisztirohamain uralmat véve kénytelen-kelletlen megbocsátott az anyjának. Hogy szeretni tudja továbbra is a kezet, amely eteti, a tagadást választotta, és mélyre temette az állathoz fűződő emlékeit.
Csak évtizedekkel később, a válását követő mélyponton, fiúvá visszavedlett férfiként támadt fel benne a különös érzés, amikor a végtelen szkrollozások közepette rátalált egy kutyaszános Északi-sarki utazást népszerűsítő hirdetésre. Ki tudja, az algoritmus hogyan kalkulálta ki, hogy épp erre van szüksége, de a döntés, hogy elmegy a havas túrára, megmentette az életét. Amikor megérkezett, és látni kezdte maga előtt a meghódításra váró csúcsokat, gleccserként szakadt le róla a súly. Innentől, amikor csak tehette, az alaszkai malamutokkal volt.
A robotolással eddigre összespórolt pénze lehetőséget adott rá, hogy egyre szabadabban ossza be idejét.
Kutyavontatású edzőkocsival gyakorolt reggelente, a város határában, és gyakran utazott havas, távoli tájakra társaival. A velük folytatott csapatmunka tanította meg a kölcsönös odafigyelésre, a húzás és elengedés egyensúlyának megtartására, amelyben igazságra lelt.
Most, ötvenkét évesen, ő a hosszútávú futam legidősebb versenyzője, és nem sokkal a megérkezés előtt a büszkeség helyett mégis azt érzi, ez az egész aligha róla vagy a szánhúzásban a többieknek példát mutató vezérkutyáról szól, amelyik az orrán lévő fekete folt miatt mindig is Pandára emlékeztette. A célba érés annak bizonyítékává válik számára, hogy a világ dolgai mégiscsak a megbékélés irányába tartanak.
A Valóra írt kívánságok novellasorozatban öt OTP Bank dolgozó gyerekkori kívánságát írják valóra kortárs szerzők, hogy emlékeztessenek minket arra, kis lépésekkel is érdemes elindulni az álmok megvalósítása felé. Az OTP internet- és mobilbank új Persely funkciója lehetővé teszi, hogy különböző céljainkra elkülönítve tegyünk félre díjmentesen, akár kis összegekben is.
A tájékoztatás nem teljes körű, ezért további részletekről kérjük, tájékozódj az OTP Bank fiókjaiban és honlapján (www.otpbank.hu) közzétett üzletszabályzatokból és hirdetményekből.
