A Margó Irodalmi Fesztivál őszi különkiadása, az M* vendégül látta a Saul fia főszereplőjét, Röhrig Gézát, akivel Németh Gábor beszélgetett. (Cikkünk az estről: Veszély nélkül élni, mintha az ember halott lenne) Röhrig a hirtelen jött filmes siker mellett beszélt a költészetéről, korábbi könyveiről, és felolvasott néhány verset a Magvetőnél március elején megjelenő Az ember, aki a cipőjében hordta a gyökereit című kötetéből. Anya, Isten, forradalom, és a Margó történetének legnagyobb, legmélyebb csöndje. Hallgasd meg a beszélgetés teljes hanganyagát!
Előre szólunk, hogy a hanganyag egy nyilvános beszélgetés felvétele, nem tökéletes, viszont fontosnak tartjuk veletek megosztani, így hallgassátok!
Könyves #14: Röhrig: Ha ott nem volt Isten, akkor kinek kell máshol? by Konyvesblog on Mixcloud
- Röhrig nem érez eufóriát a Saul fia körül kialakult érdeklődés miatt, és tudja, hogy ahogy minden más, ez is elmúlik majd. Nem önszántából ment Amerikába, és ’az, hogy nem anyanyelvi környezetben alkot, kivált egyfajta fenyegetettségérzést.”
- Szerinte azért tekintenek rá egyfajta hírhozóként, olyan emberként, aki a valóságban is járt ott, ahol a filmvásznon, mert a jó művészetet nagyon nehéz elválasztani a valóságtól.
- -"Nem lehet a világról, a modernitásról, Istenről úgy beszélni, hogy azt be ne árnyékolná Auschwitz és a holokauszt emléke.”
- Isten minden zsidónak fogta a kezét a gázkamrában, hiszen ha nem ott volt, akkor kinek kellett máshol, kérdi Röhrig. „(…)lehet, hogy süket volt az Isten, és nem hallotta meg az elhurcolt, hozzá fohászkodó zsidók imáját, vagy nem hallotta meg elég korán, de a kérdés inkább az, hogy vajon néma is volt-e. Még a pokol mélyén, a koncentrációs táborokban is voltak olyan emberek, akik észrevették, ha a másik lázas, vagy egyéb baja van, ezeken az embereken keresztül pedig jelen volt Isten.”
- Gyerekkorában néha arra gondolt, hogy az embereknek is a fákhoz kellett volna hasonlítaniuk, és tudniuk kellett volna változtatniuk a külsejüket, hiszen a világban mindent a külsőségek, a kapcsolatrendszer irányít. A koncentrációs táborokban ezek a dolgok nem számítottak, csak az ember látszott, a legőszintébb valójában.
- Isten hol van, hol nincs, ez pedig Röhrig szerint a saját végességünkből adódik.
- Röhrig csak akkor tartja magát költőnek, amikor verseket ír, különben szégyelli magát annak nevezni. (…) egyfajta nyomtatás előtti költészetet akar művelni, és azt szeretné, ha az emberek emlékeznének legalább két sorára, mert szerinte lényegét tekintve a költészet nem lehet intellektuális, a költészet zsigeri dolog, utálja is a bonyolult hivatkozásrendszert, a kulturális allúziókat, ő nem a szakmának, a céhnek akar írni, hanem a házmesternek.”
- Első könyvét, az Auschwitzról szóló Hamvasztókönyvet (Múlt és Jövő, 1995) ma már a holokauszttéma kizsákmányolásának érzi: ha az ember beül egy holokausztfilmre, vagy elolvas egy könyvet a holokausztról, kvázi csalás történik, mert eleve rá van hangolódva arra, ami következik. Egy Saul fiához hasonló film épp olyan veszélyes, mint amiben állatok vagy kisgyerekek vannak, nem szabad benne helyet adni semmilyen szentimentalizmusnak.
- Állami gondozásban nőtt fel, sosem találkozott az anyjával, de szerinte „semmit nem szabad a körülményekre fogni, az, hogy az élet hogyan bánt velünk, milyen traumákat terhelt ránk, az egy dolog, hogy mostantól mit kezdünk ezzel, kizárólag rajtunk múlik.”
- Szinte minden, amit az apjáról tud, mások elbeszéléseiből származik.
- Röhrig szerint veszély nélkül kell élni, épp úgy, mintha az ember halott lenne, így mutatva szolidaritást a halottakkal. A forradalomban már nem hisz, ma már inkább a jellemfejlődés érdekli.
A podcastokra érdemes feliratkozni az iTuneson: D. Tóth Kriszta, Fejős Éva, Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva, Totth Benedek, Ugron Zsolna, Dragomán György és Szabó T. Anna, Kemény Zsófi, Lena Dunham, Trónok harca, Star Wars.
