Clive Barker: Vérkönyvek, első és második kötet (The Books of Blood).
A borítók (így újévkor ne káromkodjunk, úgyhogy visszafogom magam) több mint problematikusak, a fordítás szintén, mégis a tény, hogy majd harminc év késéssel kezembe foghatom Barker újító erejű novelláskötet-sorozatának első két könyvét, olyanfajta megnyugvással tölt el, amelyet az ember legfeljebb egy potenciálisan halálos végkimenetelű baleset túlélése után érez.
Beregi Tamás: Pixelhősök.
J. G. Ballard: Karambol (Crash)
Ballard örök témája, hogy hogyan változtatja meg az egyént a modern élettér. A Karambol klasszikus regény két emberről, akik egy technokrata világban kutatnak érzelmeik után, és ehhez az autó mint katalizátor van segítségükre. Aktuálisabb, mint valaha.
James Ellroy: A nagy sehol (The Big Nowhere)
Ellroy az isten. Egy szexuálisan deviáns, erőszakimádó, gyakran gyerekes isten, és írjon bármit is, én elolvasom. A nagy sehol a híres „L.A.-kvartett” összetartó téglája – talán nem akkora remekmű, mint a Szigorúan bizalmas vagy a hihetetlen, Magyarországon ezidáig ki nem adott White Jazz, de majdnem.
Robert A. Heinlein: A hold börtönében (The Moon Is A Harsh Mistress)
Most őszintén, hogy lehet egy ilyen szenzációs címet félrefordítani? Na mindegy. Heinlein műfaji mérföldköve végre Magyarországon is megjelent, elég ok ez az elégedettsére. Politika, a mesterséges intelligenciához való óvatos hozzáállásra való felhívás és az egyén személyes szabadságának korlátait felmérő-feszegető futurista gondolatrobbanás. A science-fiction egyik legnagyobb klasszikusa.
Don Winslow: Barbár állatok (Savages)
Don Winslow könyve ott van a legtöbb külföldi, 2010-es toplistán, joggal. Eddigi könyveivel izgalmasan-szépen építgette az utat ennek az akciórohamnak, amely szó szerint letehetetlen. Szenzációs, véres, vad ponyva.
Dan Simmons: Hyperion
Az epikus űropera (persze van másmilyen űropera?), vallásfilozófiai eszmefuttatás, a Canterbury mesék és a Sötétség szíve keveredése: Isten és az élet értelmének keresése egy olyan univerzumban, ahol az emberiség szánalmas ambíciói túlnyúlnak lehetőségein. Heinlein könyve mellett az amerikai science-fiction másik megkerülhetetlen mérföldköve. Remélem a folytatás kiadása sem késik soká.
Baráth Katalin: A fekete zongora
Baráth Kati, a kis pikszi, azon kevés magyar krimiíró közé tartozik, aki nem kizárólag műfaji toposzokból építkezik és reménykedik benne, hogy a hangulati elemek majd elviszik hátukon a történetet. A Fekete zongora átgondolt bűnügyi regény, amelyben elsősorban a sztori a lényeg. Hát ilyet Hungáriában!
Charles Willeford: Springer testvér fekete miséje
Willeford Ellroy és Jim Thompson mellett a kedvenc szerzőm, úgyhogy a tény, hogy ez a többé-kevésvé feledésbe merült regénye itthon megjelent, kimondott ajándék. A Springer testér fekete miséjét még nem a fridzsider-mód nihilista Willeford jegyzi (aki majd olyan könyveket tesz le az asztalra, mint a Hoke Mosley-regények), de már ez a fiatalabb verziója is tisztában van vele, hogyan működik a világ: nincsenek illúziói, tudja, hogyan kell fogni a kést.
