Baranyai Ákos, Angyalosy Eszter és Horváth Gergely (Fotó: Valuska Gábor)
Wonderlandről eddig főként Alice tripjének bizarr helyszíne juthatott eszünkbe: egyeseknek talán derengett egy romantikus sorozat vagy egy kanadai élménypark neve is. Mostantól azonban új magyar brand, egy folyamatosan táguló projekt is épül a disney-sen csengő, varázsos elnevezésre. A vállalkozás első állomása egy coming-of-age-tanulságokkal fűszerezett regény: a könyv szombati bemutatóján Horváth Gergely beszélgetett a két szerzővel, az Irie Maffiá-s Baranyai Ákossal, és Angyalosy Eszterrel, a Libri Kiadó szerkesztőjével.
Horváth már a beszélgetés elején megpendítette, hogy a könyvben valami igen emlékezetes plot twist búvik meg, ezzel ügyesen felcsigázta a közönség érdeklődését - a szerelmi szálról a spoilerezés elkerülése végett nem is beszélgettek a szerzőkkel. Sok szó esett azonban a munkamódszerről, a rockzenészlétről és az álmokról. Kiderült, hogy Baranyai és Angyalosy régóta ismeri egymást, sokat beszélgettek a zenekarról sörözgetés közben, és egyre komolyabban került szóba, hogy ezeket a jól csengő történeteket egy generációs regény formájában meg kellene írni. Ide-oda küldözgették a javaslatoktól, kérdésektől, megoldásoktól hemzsegő üzeneteket, így kezdett lassan alakot ölteni a kötet. Baranyai szerint Eszter azt értékelte benne a leginkább, hogy jól látja az eseményeket kívülről, és gyorsan felméri a belső motivációkat. Csendes megfigyelőembernek tartja magát, és ha az Irie Maffia turnéra indul, örül, hogy van ideje gondolkozni a hosszú úton.
Horváth Gergely nagyon lelkesedett a regényért: saját bevallása szerint annyira a hatása alá került, hogy azt az időt is elviselhetetlenül soknak tartotta, amíg a következő oldalra kellett lapoznia a kéziratban. Szerinte bizonyos, tézisszerűen hangzó mondatok az olvasó agyába égnek, a nyelv egységes és „egy-hangú”, nem érzékelhető, hogy több ember munkája van benne. Angyalosy szerint a nyelvi megfogalmazás az övé, de a megvalósítás fele-fele arányban zajlott: attól lett egységes stílusú a regény, hogy nem a szerzők, hanem a főhős, Ádám hangját halljuk, akit nem kontrolláltak vasmarokkal, hagyták szabadon beszélni. A két főhős, Ádám és Dogi szimbolikus, egymástól nagyon elütő figura, és az a regény egyik legfontosabb kérdése, hogyan tudnak ők ketten kommunikálni egymással.
A Wonderland egyébként nemcsak két zenekart alapító, érettségi környékén lebzselő fiatalember súlytalan története: a szerzők úgy érzik, a jópofa zenész-sztorik gyűjteményénél sokkal érdekesebbek azok a súlyos döntések, életre szóló traumák, amik a felszín mögött rejtőznek. A zenészlét egyszerűen csak alkalmas terep, jó kiindulópont, hogy ennek ürügyén univerzális, mindenkihez szóló üzeneteket fogalmazzanak meg. Baranyai elmondta, nem egy generációhoz vagy egy szakmához kapcsolható regényt akartak írni: mindenkihez szólni kívánnak, akinek valaha is szembe kell néznie a felnőtté válás nehézségeivel. Angyalosy szerint a generációváltás folyamatának senkiföldjéről ritkán beszélnek, őt pedig azok az emberek érdekelték, akik átírják a szabályokat és a változást csinálják.
Ádámot nagyon vonzza a rock világa, mégsem éli át a hőn áhított beteljesülést a színpadon. A rock and roll nem old meg mindent? - kérdezte Horváth. Baranyai szerint sokan nem találják meg magukat ezen a pályán, talán Ádám is közülük való. Ő kerek tíz éve zenél az Irie Maffiában, úgy érzi, mára képes a helyükön kezelni a dolgokat, talán ezért most érett meg a regény. Minden miliő sokkal szebbnek tűnik, ha kívülről pillantunk a csillogó felszínre: az ember külföldön könnyen idealizál idegen világokat, az ott élők azonban gyorsan lerántják a rózsaszín szemüveget az álmodozó turista arcáról. Baranyai persze nem akar kivonulni a zenei világból, de tisztában van vele, hogy nem Tündérországban él: ugyanolyan gyarló emberekkel teletömött szakma ez, mint bármelyik másik. A művészpályáról könnyű azt képzelni, hogy elvárás- és kompromisszummentes életet kínál a kiváltságosok osztályrészéül, ez azonban nagy tévedés. Lehetetlen egyszerre kicselezni az elvárásokat, és beteljesíteni az álmokat, azokért el kell hagyni Wonderlandet és keményen dolgozni, nincs mese. Mindenesetre Angyalosy Eszternek most megvalósult egy hatalmas vágya: már kisgyerekként írni szeretett volna, és szándéka szerint nem is hagyja abba soha többet. 
A szerzők nem torpannak meg a regénykiadásnál. Azt szeretnék, hogy a Wonderland-univerzum áldásaiból az is részesüljön, aki nem ápol a könyvekkel mély barátságot. Kiléptek tehát az írott szó zárt világából, és más műfajok felé nyitottak: életre keltették a könyvben szereplő dalt (What do you really wanna say), videoklipet készítettek, lelkesen graffitiztek, most pedig a közönség felé is kitárják Wonderland kapuit. A Facebook-oldalon bárki beleszólhat Wonderland belügyeibe, küldhet rajzot, verset, táncot, zenét. „Wonderland mindenkié” – mondta Angyalosy a végén, Horváth Gergely pedig a remek zárszó fölött örvendezve átadta a színpadot a megelevenedett, regénylapokról előlépő zenekarnak.
