Halál a VQR szerkesztőségében

.:wendy:. | 2010. szeptember 09. |

Egyre nagyobb botrányt kavar az egyik legsikeresebb és legnagyobb presztízzsel rendelkező irodalmi újság, a Virginia Quarterly Review (VQR) vezető szerkesztőjének öngyilkossága. Kevin Morrissey 52 évesen vetett véget az életének és ezzel lehetséges, hogy magának a lapnak is. Morrissey halála amellett, hogy egyre több kérdést vet fel a lap körüli zavaros személyi összefonódások és érdekellentétekkel kapcsolatban, kérdésessé teszi a lap jövőjét is. Annak ellenére, hogy a VQR az egyik legelismertebb amerikai irodalmi újság, nagyon kis szerkesztőgárdával dolgozott. Az öt állandó munkatársból most hárman levetették a nevüket az impresszumból és a legutóbbi hírek szerint is csak annyit közöltek az olvasókkal, hogy minden erejükkel azon vannak, hogy sikerüljön összehozni a lap őszi számát.

 

 

A kezdeti megdöbbenések után egyrészt a szerkesztőség tagjai, másrészt ismerősök és Morrissey nővére is elkezdték pedzegetni, hogy Morrissey halála nemcsak régóta húzódó depressziójának szomorú következménye volt. A haláleset lassan kezd egy Colombo-filmre hasonlítani, a Chronicle feltáró cikkéből sok furcsa részlet derül ki. Elsősorban az, hogy a család és a barátok szerint is Morrissey ingatag érzelmi állapotért nagyban főnökének, Ted Genoways-nak, a lap főszerkesztőjének erőszakossága és munkahelyi terrorja volt a felelős. Elmondásuk szerint Morrissey halála előtt panaszt tett a folyóiratot üzemeltető Virginia Egyetemnél munkahelyi összeférhetetlenség miatt, de az egyetem semmit se lépett az ügyben. “Kevin a halála előtti hétfőn járt az egyetem vezetőinél. Nekik lett volna joguk és eszközük is közbelépni, de nem tettek semmit”-mondta az újság egyik munkatársa.

Ted Genoways, az újság főszerkesztője volt az, aki tíz évvel ezelőtt feltámasztotta a VQR-t a tetszhalálból és virágoztatta az addig álmosan publikálgató újságot Amerika egyik prominens irodalmi lapjává. Genoways természetesen visszautasítja az őt ért vádakat és Morrissey rég elhúzódó depresszióját okolja a tragédia kiváltójaként.

A rendőrség a haláleset után lezárta a szerkesztőséget és kiürítette Genoways irodáját. Az egyetemtől senki sem volt hajlandó kommentálni a vádakat, annyi olvasható csak a VQR honlapján, hogy az egyetem továbbra is elkötelezett marad az újsággal szemben. Azzal együtt vannak, akik kétlik, hogy Morrissey elvesztéséből fel tud állni a lap, főleg ezekben a nehéz időkben, amikor a nyomtatott sajtó amúgy is válságban van.
 


Kevin Morrissey
 

Morrissey és Genoways kapcsolata a 2000-es évek elejére nyúlik vissza, a Minnesota Historical Society Press-nél dolgoztak együtt és amikor Genoways 2003-ban a VQR-hez került, vitte magával Morrisseyt is. Morrissey a legjobb választás volt a szerkesztői pozícióra, alaposságát és szorgalmát mindenki elismerte a szakmában. Bár azt őt ismerők elmondása szerint Morrissey nem volt könnyű ember, sokszor volt ingerlékeny és tüskés és köztudott volt depressziója is, de járt pszichoterápiára és betegsége nem korlátozta a munkájában, mindig nagy erőbedobással dolgozott. Morrissey sosem házasodott meg, egyedül élt az egyetem melletti lakásában.

Genoways csatlakozása a VQR csapatához hatalmas előrelépést hozott az újságnak, neki köszönhető, hogy egyáltalán bevezették az internetet az irodába 2003-ban. Genoways munkájának köszönhetően az újság fokozatosan felkerült a térképre, ismert szerzőket és fotósokat tudtak felkérni és az irodalmi témák mellett időről-időre társadalmi és politikai ügyeket is feldolgoztak a lapban. Az elismerések hamar érkeztek is, a lap 14 jelölés mellett négyszer el is nyerte az amerikai folyóiratok országos díját, a megtisztelő cím mintegy félmillió dolláros tőkét is hozott az újságnak.



Ted Genoways
 

Az első években Morrissey és Genoways közeli barátok voltak, együtt osztoztak a sikerekben. Genoways egyre több ambiciózus projektbe vágott bele, miközben egyre jobban aggasztotta a lap anyagi jövője, és a két barát kapcsolata elkezdett megromlani. A laphoz közel álló források elmondása szerint Morrissey nem nézte jó szemmel a különböző külsős szerzők számára előre kifizetésre kerülő hatalmas pénzeket és azoknak a több ezer dollárba kerülő partiknak a számláit sem, amelyeket Genoways időről-időre adott. Persze Genoways sem hagyta annyiban a dolgot, szép lassan elkezdte kiszorítani Morrissey-t a döntéshozatalból és fokozatosan kihátrált a szerkesztőség napi munkájából is: nem válaszolt kollégái e-mailjeire, nem látta el napi feladatait. A szerkesztőség kezdte azt érezni, hogy rájuk csak a piszkos munka marad, a babérokat mind Genoways aratja le. A beszámolók szerint azon ritka alkalmakkor, mikor Genoways mégis tiszteletét tette a szerkesztőségben, gyakran hallattszott ki, hogy csúnyán ordibál Morrissey-val az irodájában.

A dolgok akkor váltak még rosszabbá, amikor Genoways felvett egy fiatal végzőst, Alana Levinson-LaBrosse-t, hogy segítsen pénzt szerezni az újságnak. Levinson-LaBrosse apja igen sok pénzt adományozott az egyetemnek és maga a nő is másfél millió dollárral gazdagította az egyetem fiatal szerzők számára indított programját, amelynek keretében ő maga is diplomázott. A nőt enyhén szólva nem fogadták tárt karokkal a szerkesztőségben, sokak szemét szúrta, hogy hirtelen Genoways jobbkeze lett.

Genowaysnak minden valószínűség szerint a sikerek ellenére volt oka az aggodalomra a lap jövőjét illetően, az egyetem vezetője időközben leköszönt posztjáról és Genowayst semmi sem biztosította, hogy a következő dékánnal is hasonló jó viszonyt fog ápolni.

Két dolog vezetett végül ahhoz, hogy Morrissey-nél beteljen a pohár: egyrészt Genoways július közepén e-mailben közölte vele, hogy elfogadhatatlan a munkahelyii viselkedése és ezentúl otthonról kell dolgoznia és csak az ő tudtával beszélhet kollégáival. Morrissey halálának napján Genoways újabb e-mailt küldött a férfinak, amelyben azzal vádolta, hogy nem akarja elfogadni a segítséget tőle, egy olyan valakitől, aki a VQR rendbehozásán és jobbításán dolgozik erejét megfeszítve. Azt nem lehet tudni, hogy Morrissey olvasta-e ezt a levelet, de az biztos, hogy 11:30-kor felhívta a Charlottesville-i rendőrséget, hogy bejelentse, lövöldözés van az egyetem területén. Ezután pedig főbelőtte magát. Egy búcsúlevelet és a végrendeletét találták nála. A levélben annyit írt csak: “Sajnálom. Tudom, hogy nem fogja megérteni, de nem bírom tovább.” Morrissey testvére szerint a levélben egy régi barátnőjére utalt, hogy nem fogja megérteni, hogy miért tette.
Testvérei szerint a Morrissey lakásán talált jelekből arra lehet következtetni, hogy a férfi új munkát keresett és el akarta adni a lakását. Éjjeliszekrényén pedig a következő könyv állt: Working With the Self-Absorbed: How to Handle Narcissistic Personalities on the Job. (Önző munkatársak: Hogy kezeljük a nárcisztikus személyiségeket munkahelyünkön?)

Morrissey testvére azt tervezi, hogy a rendőrségi vizsgálat után jogi útra tereli az ügyet és a bíróság előtt fogja bebizonyítani, hogy a Virginia Egyetem mulasztást követett el, amikor nem vette komolyan Morrissey bejelentéseit a munkahelyi zaklatást illetően.