Fotó: Valuska Gábor
Miért másmilyen Vitáris Iván a színpadon, mint egy beszélgetés közben? Milyen könyvek voltak meghatározók számára és miért kerülte a kötelezőket? Mi az az üzenet, amiben hisz, és amit közvetíteni szeretne a dalaival? Többek közt ezekre a kérdésekre is válaszolt tegnap délután az Ivan and The Parazol frontembere, akit a Margó Extra vendégeként Ott Anna faggatott mint híres olvasót, és aki nem sokkal később a zenekarával egy különleges koncertet is adott a Margó Irodalmi Fesztiválon.
A beszélgetés elején egyből az új lemezük, az Exotic Post Traumatic került szóba, mert mint kiderült, az album több számát is irodalmi élmények ihlették. Iván elmesélte, hogy a dalaik általában úgy készülnek, hogy mindig van egy korszak, egy életciklus, amiben épp benne vannak, és ezeknek az összetevői, például, hogy épp mivel foglalkoznak, miket olvasnak vagy hallgatnak, határozzák meg, hogy aztán mit alkotnak.
Ott Anna ezután feltette neki a kérdést, hogy ő vajon mikor vált olvasóvá. A zenész erre elárulta, hogy a kötelező olvasmányokat nem szerette, mert ha valami muszáj volt, azt már alapból elutasította. „Alapművek maradtak ki, mert így lázadtam” – ismerte be. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem érdekelték a könyvek, a nagyszüleinek a könyvtárát például elég izgalmasnak találta. Az első igazi irodalmi élménye Jules Verne volt, akinek több regényét is olvasták az apjával együtt. Édesanyja révén pedig a Harry Potter is beszippantotta, amit egyébként először félredobott, később viszont imádott. Ennek kapcsán az is kiderült, hogy imádja a misztikus világokat, de sok történelmi, háborús könyvet is olvasott és a disztópiák is közel állnak hozzá. Orwell például meghatározó olvasmányélmény volt számára, először az Állatfarmot olvasta tőle. Az is kiderült, hogy az olvasás számára meditatív tevékenység, ami segít kiüríteni a gondolatokat, és ami olyan szabad áramlást biztosít számára, mint a zeneszerzés.
„Amikor kinyitsz egy könyvet, egy világot nyitsz ki.”
Szóba került az is, hogy ő sosem asztalt borítva lázadt, a falig nem megy el soha. Ahogy Ott Anna fogalmazott, ő úgy rocksztár és lázadó figura, hogy közben iszonyú megbízható is. Iván kifejtette, hogy allűrökre szerinte nincs szükség, azok csak akkor jók, ha az ember természetéből jönnek, a beat-korszakban például egy csomó őrült volt. De ez az időszak egyrészt elmúlt, másrészt meg nem illik hozzá. Azt is elmondta, hogy ő nem azért akart zenész lenni, hogy hatással legyen másokra, hanem mások voltak hatással rá. Például a Deep Purple, ami „ledarálta” őt, és azt üzenete számára, hogy neki is ezt kell csinálni.
Az Ivan and The Parazol sikerei kapcsán arról beszélt, hogy ők sokszor nem fogják fel, az embereknek mit jelent a zenéjük, nem tudják külső szemmel nézni, amit csinálnak, ezért ezt a témát szinte meg se tudja ítélni. A sikerhez egyébként szerinte jó dalok és jó lelkület kell, illetve egy üzenet, amit az ember át akar adni. Neki például fontos, hogy egyszerű dolgokat közvetítsenek, az alapvető dolgokra, érzésekre építsenek mint a szerelem, a halál, a pénz vagy a háború.
„A világ annál sokkal egyszerűbb és szerethetőbb, mint ahogy az manapság el van adva” – fogalmazta meg.
A beszélgetés vége felé szó esett a dalszerzésről és az ihletről is. Szerinte bármilyen hétköznapi dologból születhet dal, legyen az akármilyen párkapcsolati probléma, vagy csak annyi, hogy parasztként viselkedik egy biztonsági őr. A határidőket ők a zenekarral nem nagyon szeretik, bár néha jót tud tenni nekik. Jobban szeretnek inkább elvonulni napokra, ha ilyenkor jön egy ihletett pillanat, akkor akár öt perc alatt is össze tudnak rakni egy jó dalt, amit általában a közönség is szeret, de ezek a pillanatok nagyon ritkák. Azt is mondta, hogy ő nem azért csinálja ezt az egészet, hogy szeressék, az egésznek arról kell szóljon, hogy a zene, amit csinálnak, milyen hatást vált ki az emberekből.
Azt is fontosnak tartotta, hogy neki előadóművészként igenis van felelőssége abban, hogy mit mond a színpadon vagy miről ír egy dalban. A fiatalokat szerinte például általában jobban megtalálja a zene, mint a többi művészeti ág, épp ezért jók Kemény Zsófi nekik írt dalszövegei, meg az egyéb koprodukciók, mert onnan már egész könnyen el lehet jutni a versekhez is.
„Van tétje annak, amit csinálsz.”
A beszélgetésen rengeteg mindenről szó esett, de a nagy bejelentés a végére maradt: a zenekar jövőre tízéves lesz és ennek örömére hamarosan lesz egy magyar nyelvű lemezük is.
