B+
Sz. Farkas Jenő: Drakula vajda históriájaAkadémia Kiadó, 1989, 150 oldal
Elérkeztünk a "könnyed nyári széria"-ként jellemzett, valódi gyilkosokat bemutató toplista első helyezettjéhez - aki ki más is lehetne, mint a kegyelmet nem ismerő havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes. Könnyedén maga mögé utasítja a többi helyezettet, mivel a legváltozatosabb halálnemeket találta ki vérben tocsogó áldozatai számára, kiknek körébe nemcsak a legjelentéktelenebb ellenségei, de saját alattvalói is bekerülhettek. Röviden: bárki áldozatául eshetett, aki akkoriban élt és mozgott - de ha jobban belegondolok, ez nem igaz, mivel az anyjuk hasában levő magzatokat is kivégeztetett.
Bár Drakula nevének említésénél legtöbben a műanyag vámpírfogakat viselő denevérszerű emberekre asszociálnak, a vérszívók történetébe merülők tisztában vannak azzal, hogy az "ősvámpír" alakjának megalkotásában nagy szerepe volt Tepes tetteiről szóló tényeknek, melyeknek bizonyítottan sokkal több valóságalapjuk van, mint a Báthory Erzsébet állítólagos vérimádatának. Ezeket a tényeket sorakoztatja fel Sz. Farkas Jenő kötete, mely nemcsak a vámpirizmus kialakulását meséli el, hanem Tepes életét is kivesézi, ráadásul az akkori politikai és történelmi eseményekbe is betekintést enged. Választ kapunk többek között arra, honnan ered Vlad tömeges karóbahúzási mániája, mi értelme volt a gyilkosságoknak és milyen egyéb borzalmak estek meg a havasalföldi kastélyban.
A gyilkosságokat nemcsak Vlad gonoszsága és őrültsége vezérelte, hanem Mátyás királyra jellemző igazságossága és stratégiai érzéke is. Előszeretettel ölette a hazugokat, csalókat és a koldusokat, nemtől, életkortól és társadalomban betöltött pozíciójától függetlenül, bár mindebbe nem kis mértékű élvezet is került. Összegyűjtötte az ország koldusait, megvendégelte őket, majd miután arra a kérdésre, hogy meg akarnak-e szabadulni Tepes segítségével a földi nyomorúságuktól, igennel feleltek, bezáratta és rájuk gyújtotta a hodályt. Logikát azonban csak nehezen tudunk felfedezni a tetteiben, ugyanis ha kedve támadt, kivágatta a terhes anyákból magzatjaikat, nyársra húzatott és megsüttetett bárkit, aki az útjába került. Kertjében a díszítő funkciót betöltő növények helyett a karóba húzottak tetemei álltak és szokása volt mellettük megebédelni. Az egyik szolgája viszont nem bírta elviselni a hullák szagát, ezért őt is karóba húzatta és magasabbra emelte a többieknél. No, hát ilyen és ezekhez hasonló fincsiségek közül lehet szemezgetni.
A kötet gyenge pontja azonban az, hogy többször is fel vannak sorolva a történetek, még akkor is, ha csak kis különbség van a megfogalmazásukban - ugyanis Farkas összegyűjtötte néhány nép által leírt tényeket, melyek más és más hangnemben mesélik el Vlad sztorijait, így az olvasó kénytelen kibogarászni a számára érdekes információkat. Ráadásul mivel '89-es a könyv, az elmúlt évekre jellemző vámpírhisztériának még csak a szele sem érintette és csak a vérszívók kemény magját mutatja be, ami egyáltalán nem baj, sőt. Aki komplex képet szeretne kapni a vámpirizmus kialakulásától a filmekből megismert Drakula-figurákig bezárólag, annak minden bizonnyal tetszeni fog a könyv.
Bár a toplistának vége, a valódi gyilkosokat bemutató sorozat tovább folytatódik!
