Fotó: Tóth Laci
"Hát, most már nincs" - válaszolja meg saját kérdését a teremtő Úr Esterházy Péter az áprilisi Jelenkorban megjelent Én vagyok a te című drámájában, amelyet a Janus Egyetemi Színház tagjai olvastak föl a május 4. és 8. között zajló II. Pécsi Irodalmi Fesztivál (PIF) nyitányaként.
Mert Magyarországon irodalmi fesztivált nyitni Esterházyval érdemes igazán, ezt mutatja az is, hogy a városban már délután terjedt a hír a bölcsészlányok között, hol kávézik épp az Író, és volt, aki le is ült...a mellette lévő asztalhoz. A Művészetek és Irodalom Házában pedig egész komoly tülekedés alakult ki, mire kiderült, mindenki befér a terembe.
A Janus Egyetemi Színház és a Pécsi Nemzeti Színház színészei vállalkoztak a feladatra, hogy Esterházy mai revüjéből (vagy istendrámájából) fölolvassanak. Volt Isten (szigorúan fehér, garbós pulcsiban), akit nem kell túl komolyan venni, meg angyalok, akik Hrabal könyve óta kedvesek, de itt néha megrugdossa őket az Úr, mert hát Isten útjai kifürkészhetetlenek.
A darabban akad még némi „férfipopó” és egy kis szélsőjobb, de ennél többet nem árulhatok el. A szöveg erős, néhol erősebb, mint a színészek, akik szárnyukat szegik. – Oldja meg a rendező-mondja erre Esterházy-hiszen a regényíró mindig egyedül van, soha sem oldott meg helyettem senki semmit, ellentétben a színházzal. Ám bevallja, valóban nagyobb jelentőséget tulajdonít a szövegnek, mint egy rendes drámaíró, és azt is, hogy köztünk szólva nincs dramaturgiai érzéke, de ezt mi nem hisszük el. A beszélgetőpartnere egyébként Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője, aki körülményességével hatalmas labdákat oszt Esterházynak, aki kíméletlenül le is csapja azokat, a produkció innentől kétszemélyes stand up comedy-vé válik.
Az est szervezőelve az idő, ami fogytán, vagy nincs is, mivel az író nem húzná sokáig a beszélgetést: "Hány percnyit is válogattam?" - kérdezi az óráját maga elé téve, mielőtt elkezdene felolvasni az Esti Kornél életei (retró) című novelláskötetből. Az új mű most megy a nyomdába, így olyan, mintha titkokat hallgatnánk ki, Esti Kornél sem Kosztolányi, sem Esterházy által még nem publikált titkait. Esti itt tolvaj, vagy épp pinis bölcsészlány egy szerkesztőségnyi férfi között, vagy férfi, akiben az azért megfordult, hogy meg se fordult, hogy de megkapná az olasz szakácsnőt. Esti közben életet, ezt a csökkentett habzású kelet-európait értelmez, vagy halált, ha az jut a végén. Így, 60 évesen.
"Talán egy jó kis magyar pornográfiához van még kedvük?" - kérdezi Ágoston Zoltán, és Bacskó Tünde színésznőtől hallgatunk részleteket a 26 éve írt műből, utólagos születésnapi ajándékként. "Most már nincsen semmi, csak én vagyok" - mondja zárszóként a dedikálásra várva a színpadon Esterházy Péter, és ez nekünk épp elég.
(Apró Annamária beszámolója a Pécsi Irodalmi Fesztiválról.)
