Fotó: Valuska Gábor
Száz éve, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre, a magyar irodalom kikerülhetetlen alakja. Költőket, írókat kértünk meg, hogy válasszák ki a kedvenc Ady-versüket és kommentálják döntésüket. Az ady100 címke alatt gyűjtjük a cikkeket. Mutatjuk, mit választott Turi Tímea.
A kedvenc versem Ady Endrétől Erdős Renée Jöttem hozzátok című verse, mióta Menyhért Anna írása felhívta rá a figyelmemet, hogy Erdős Renée verseinek önstilizáló retorikája hogyan hathatott Adyra, hogy az, amit Adyban szuverén hangnak gondolunk, milyen előképekből merített. „Jöttem hozzátok, messze idegenből / S magammal hoztam őserdők dalát. / Ismeretlen ég távol csillagfényét, / Nagy, különös virágok illatát”. A Jöttem hozzátok című kötettel egy időben jelent meg Ady Endre Az Illés szekerén című kötete, benne a mai szemmel nézve is érdekes A verselő asszonyok című vers, álljon akkor most ez kvázi kedvencemként:
Ady Endre: A verselő asszonyok
Nővéreim, verselő asszonyok,
Hogyan látjátok ti a Szépet?
Szebben kacag, hangosabban zokog
Tibennetek az élet?
Szerelem, szülés, lét és költözés:
Az élet-Sphynx, nem asszony mása?
Bizonyosan nagyobb megkönnyülés
Az asszonynak sírása.
Bizonyosan szebb az örömötök
S harc nélkül jobban mertek sírni.
Óh, áldott az az asszonyok között,
Aki verset tud írni.
1904-ben a Pesti Naplóban pedig így ír: „Jönnek a nők. [...] Érezni – hiában – az asszonyok tudnak igazán [...] Agyuk nagyszerű erők akkumulátora. Szemük éles. [...] És álmodni is csak ők tudnak, s nékik van idejük. [...] Igazi verseket ők tudnak írni. [...] Hiába minden: a nőt csak a nő ismeri. És ők eddig nem voltak őszinték hozzánk, sem önmagukhoz. [...] De íme jönnek a nők, az őszinte, nagyszerű nők és mi látni fogunk.” Ebből is látszik: Ady Endre nem előzte meg vagy nem teljesítette be a korát, de hihetetlen érzékenységgel tudta megjeleníteni a ma is aktuális, elemi kérdéseket.
