Egy rasszizmussal vádolt író újraírta a regényét

.konyvesblog. | 2018. február 20. |

30075733.jpg

Mit teszel, ha rasszistának minősítik a még meg sem jelent regényedet? Keira Drake meglepő megoldást választott. Történetét a Vulture adta közre.

  • Drake 2013-ban kezdett el dolgozni első ifjúsági fantasyregényén, a The Continenten (A Kontinens), amelyben arról akart írni, hogy a privilegizált helyzetben lévők milyen könnyen hajlamosak megfeledkezni mindenki más szenvedéseiről. Az ihletet egy NPR tudósítás adta Irak bombázásáról, amin könnyekig hatódott, és miután kikapcsolta a rádiót, azon kezdett gondolkodni, hogy mi lenne, ha egy hozzá hasonlóan védett és privilegizált fehér ember egyszer csak egy háború kellős közepén találná magát, amit két erőszakos törzs vív egy idegen országban. Regényében egy Kontinens nevű helyre helikoptereznek el a kiváltságos turisták, hogy biztonságos magasságból megtekintsék az egymást lemészároló őslakosokat. Miután az egyik helikopter lezuhan, a narrátort, Vaelát egy helyi lakos menti meg az ellenséges törzs karmaiból, akik épp készülnek megerőszakolni.
  • Natashya Wilson - Drake szerkesztője a Harlequinnél - azonnal bestsellert kiáltott, és egy három könyvre szóló szerződést ajánlott neki, a kiadó pedig komoly marketingkampányt indított, és körbeutaztatta a szerzőt az ország konferenciáin.
  • Egy kritika, ami fél évvel a tervezett megjelenés előtt bukkant fel a Goodreadsen, arról szólt, hogy a regény felnyitja az olvasó szemét azzal kapcsolatban, hogy az őslakosok nem primitív vademberek. Aztán eltelt öt hónap, és Drake ott találta magát egy háború közepén, amit a könyve miatt vívnak.
  • Justina Ireland afrikai-amerikai ifjúsági könyves szerző egy hosszú tweetfolyamban fejtette ki, hogy Drake könyve miért egy rasszista szemét. Ireland később törölte a tweetet, mert számos halálos és erőszakos fenyegetést kapott, és valaki még egy névtelen levelet is küldött a szerkesztőjének, amelyben zaklatónak nevezte, akitől meg kellene szabadulnia.
  • A faji és identitásbeli kérdések miatt számos vita kirobbant az ifjúsági irodalmi színtéren az elmúlt években. Az egyik oldalon azok állnak, akik szerint a YA-irodalom túl fehér, túl sok fehér szerző ábrázolja sztereotipen a nemfehér karaktereket, ez pedig árthat a gyerekeknek, különösen azoknak, akik a perifériára szorultak. A másik oldalon olyan szerzők állnak, mint Lionel Shriver, aki egy Guardian-esszéjében arról írt, hogy milyen vékony a határ a nyílt politikai cenzúra, és a kéziratok átfésülése között bármi olyasmiért, ami bizonyos csoportokra nézve kifogásolható lehet.
  • A vita 2014 óta tart, amikor a BookExpo szervezőinek sikerült egy olyan YA-panelt összeállítaniuk, amelyben egyetlen nő és egyetlen nemfehér szerző sem volt. A #WeNeedDiverseBooks hashtaget egy Ellen Oh nevű szerző indította el a Twitteren, és meggyőzte a szervezőket, hogy a nemfehér szerzőknek is indítsanak egy panelt.
  • Drake – aki 42 éves, Salt Lake Cityben él és a szabadúszó marketing-tanácsadást cserélte írásra – azt mondja, nem tudott arról, hogy milyen vita zajlik az ifjúsági irodalomban.
  • Egyik korai olvasója szerint a The Continent szereplői között akadnak fekete mágiát űzők, ázsiai ninják, és tanulatlan, könyörtelen őslakosok, akik lerészegednek, és megpróbálják megerőszakolni a drága fehér kislányt, egy másikuknak pedig egyenesen a gyarmatosítás jutott eszébe a könyvről. A felháborodott olvasók még egy petíciót is elindítottak, amiben arra kérték a kiadót, hogy halassza el a könyv megjelenését, mert a szerző elég problémásan ábrázolja benne a nemfehéreket és az őslakosokat.
  • Drake az egyik háborúzó törzset topinak nevezte. A topiknak vörösesbarna bőrük van, az arcukon harci festés, és bárkit könyörtelenül megtámadnak a nyilaikkal. A szerző nem gondolt arra, hogy erről bárkinek is a hopi indiánok jutnának eszébe, illetve a hopik fiktív, rasszista változata (valószínűleg sosem olvasott Oravecz Imrét – a szerk.). Drake szerint egyáltalán nem volt tudatos, de amint az egyik olvasója rávilágított a problémára, azonnal egyértelművé vált a számára, elszégyellte magát, és feltette a kérdést: hogy nem vette ezt észre?
  • Nem Drake volt az egyetlen, akit a Twitter hasonló vádakkal pécézett ki magának, rasszistának minősítették például Laurie Forest The Black Witch című regényét is. Számos nemfehér szerző könyv körül is botrány alakult ki: 2015 végén és 2016 elején két olyan képeskönyv kis megjelent, amelyben mosolygó rabszolgák sütnek süteményt. Az A Birthday Cake for George Washingtont nemfehér alkotók írták, szerkesztették és illusztrálták, de kiadója, a Scholastic arra jutott, hogy a kötet hamis képet festene a rabszolgák életéről, ezért visszavonta a boltok polcairól.
  • Drake esete annyiból speciális, hogy ő a kritikák láttán felhívta a kiadóját, és megkérdezte, újraírhatná-e a regényt.
  • A fehér hős a más/sötét színű gonosz ellen nem újdonság a fantasy irodalomban, elég csak A Gyűrűk Urára vagy a Narnia krónikáira gondolni. Tolkien és Lewis mindketten a brit birodalom fénykorában születtek, a másoktól való félelem és a velük szembeni gyűlölet pedig mélyen bevésődött az európaiak képzeletébe. Mivel a kortárs fantasy is lewisi és tolkieni alapokon nyugszik, talán nem is meglepő, hogy Drake őket próbálta utánozni.
  • A The Continent hőse, Vaela olyasmiket mond, hogy mennyire szereti a hazáját, míg a barbár topik, akiket az új változatban xoe törzsnek hívnak, nem beszélnek angolul, így sosem tudjuk meg, hogy más is jár-e a fejükben, mint lenyilazni az ellenséget.
  • Pár nappal azután, hogy Irelandet szétszedték a twitterezők, Drake megjelentetett egy közleményt a weboldalán, amiben arról írt, hogy nem a hopik ihlették a regénybeli törzsét, hanem Tolkien uruk-hai hordája, akik félig emberek, félig pedig orkok. Drake azt viszont nem tudta, hogy Tolkien a közép-ázsiai emberekről alkotott benyomása alapján ábrázolta az orkokat.
  • Drake a Vulture-nak arról beszélt, hogy úgy érezte, megbántotta az embereket, és nemcsak a kritikákat volt fájdalmas olvasni, de azokat a kommenteket is, amelyekben kiálltak mellette. Két hónappal azután, hogy eldöntötte, újraírja a könyvet, a férje bigott trollnak nevezte Irelandet a Twitteren. Drake egy Facebook-posztban azt írta, ez volt a legdurvább árulás. Azóta egyébként el is váltak az útjaik, bár az író azt állítja, ennek semmi köze az esethez.
  • Az író és ügynöke a kommentek alapján összeállította azoknak a problémáknak a listáját, amelyeket ki kell javítani az új változatban. A topik harci arcfestéséből például a xoe törzs színes tetoválásai lettek, az arcuk sápadt lett bronz helyett. Drake kihúzta azokat a részeket, amelyekben a narrátor egy hangyakolóniához hasonlítja a xoe törzs faluját, és kihúzta a legvitatottabb nemi erőszak jelenetet. Hogy elkerülje a fehér megmentő narratívát, hősét az Aven’ei törzs távoli leszármazottjává tette.
  • Sokan kritizálták a trumpi jeleneteket is, amelyekben a főhős arról próbálja meggyőzni hazája elöljáróit, hogy húzzanak falat a két ellenséges törzs közé. Az új változatban Vaela tornyokat javasol falak helyett.
  • Az új változatot Drake szerint szerették a kiadó előolvasói, akik az érzékeny és bárki számára sértő tartalmakat monitorozták a regényben, és csak pár apró javaslatuk volt. Amikor a Vulture beszélt az egyikükkel, ő azt mondta, a szerkesztő nem továbbította az észrevételeit a szerzőnek, mert még egy felülvizsgálat túl megterhelő lett volna neki.
  • Hogy az olvasók mit szólnak hozzá, az csak március végén derül ki, de az Amerikai Indiánok A Gyerekirodalomban nevű szervezet alapítója, Debbie Reese nem túl elégedett. Bár az őslakosok bőrszíne már nem bronz, de az új változatban is vademberek és primitívek maradtak.
  • Jenny Trout, aki romantikus regényeket és fantasyt ír, pár éve hasonló botrányba keveredett, és a Vulture-nek azt nyilatkozta, bárcsak lettek volna előolvasói 2009-ben, amikor a Mira nevű Harlequin imprintnek írt sorozatában a romákat mágikus lényekként ábrázolta. Trout nem tudta, hogy a romák valódi emberek (!), mert sosem gondolkodott azokon a dolgokon, amiket leírt, és olyan fehér szerzők inspirálták, akik létrehozták ezeket a trópusokat. Szerinte a fehér embereknek egész életükben azt tanítják, hogy nem rasszisták, és a kultúrájuk, még ha nem is mondja ki egyértelműen, hogy a fehérek felsőbbrendűek, azt sulykolja, hogy azért sikeresek, mert mindannyian kivételesek.
  • Trout felteszi a legfontosabb kérdést: hogyan jelenhettek meg az övéihez és a The Continenthez hasonló könyvek, és meg is válaszolja azt. Fehér írók írnak rasszista könyveket, a kiadók pedig nem elég diverzek ahhoz, hogy észrevehessék a problémás pontokat, vagy meg sem hallgatják a kritikát.