Szolzsenyicin markáns, olykor metsző politikai hangja nehezen volt összeegyeztethető a jellegzetes nyugati szokásokkal. Az emberek pedig nem láttak túl apám szakállán – nyilatkozta a Nobel-díjas író fia, Ignac Szolzsenyicin.
Fia szerint Szolzsenyicin emberséges és türelmes családapa volt, és távolról sem az a mogorva disszidens, aki számára a világ vagy fekete, vagy fehér, mint amilyennek az utókor elkönyvelte. Szolzsenyicin mindig határozottan elutasította az írásművészetét leegyszerűsítő, azokban csakis politikai üzeneteket látó olvasatokat. A zongorista és karmester, Ignac Szolzsenyicin A pokol tornáca első teljes, angol nyelvű kiadásának apropójából adott interjút.
A harmincnyolc éves kamarazenész visszaemlékezett arra, hogy miután az Egyesült Államokban telepedtek le, apjának természetes volt, hogy a gyerekek angolul tanuljanak, helyi iskolába járjanak. "Ha nyugati szemmel másmilyennek is tűnt az egész, íme itt vagyok élő cáfolatnak" – fűzte hozzá. "Zavaróan nagy különbség van aközött, amit az apám a munkájában vett komolyan, és aközött, amit személyesen tartott fontosnak. Egy igazi emberséges ember volt."
Ignac Szolzsenyicin ugyanakkor azt is elismeri, hogy édesapja hibázott, amikor 1978-as harvardi beszédében megkeseredett, mérges prófétaként feltűnve hadat üzent a nyugati kultúrának. "Mindez azért is volt hiba, mert markáns, olykor metsző politikai hangja nehezen volt összeegyeztethető a jellegzetes nyugati szokásokkal. Az emberek pedig nem láttak túl apám szakállán, és ahogy az lenni szokott, elkönyvelték őt a háborgó ótestamentumi prófétának. Nagyon hirtelen alakult ki róla ez a közvélekedés, az emberek bele se gondoltak abba, hogy milyen világból is érkezett, ezért megérteni se tudták.”
A beszélgetésből kiderül, hogy Szolzsenyicin világtól való elzárkózásának elsősorban irodalmi okai voltak. Évtizedeken keresztül dolgozott A vörös kerék című regényfolyamán. Családja körében többször is elárulta, hogy nagyon szerette volna megengedni magának azt a luxust, hogy szabadon rendelkezzen az idejével, újabb élményeket gyűjtsön, amerikaiakkal találkozhasson, utazhasson. "De tisztában volt azzal, hogy a regényciklus minden idejét és energiáját lefoglalja, egész egyszerűen csendre volt szüksége. Ehhez kellett sajnos ezt a kizáró döntést hoznia, de nem arról volt szó, hogy el akart volna bújni a világ elől. Ebben biztos vagyok" - mondta a tehetséges muzsikus.
