Belgrádot, Zágrábot, Budapestet, de még Kolozsvárt és Marseilles-t is érintve utaztunk keresztül a ’70es, ’80as éveken, találkoztunk Teslával, és kiderült, hogy Einstein Kati utcájából nősült. Az Ex Symposion Ladik Katalin-számának bemutatóján jártunk.
Ladik Kati (fotó: Valuska Gábor)
A Ladik Katalin munkásságához fűződő emlékek, elbeszélések kaptak teret az esten, és hozták közelebb a 70-es, 80-as évek kulturális atmoszféráját, miközben a beszélgetőtársak arról meséltek, melyek voltak a Katihoz fűződő első élményeik, és arról, hogy milyen személyes előzmények kapcsolódnak e lapszám megjelenéséhez. Szkárosi Endre például a beszélgetés közepe táján a Ladik életmű-kiállítás megnyitóját elevenítette fel, mely tavaly november 26-án volt a Vajdasági Modern Művészetek Múzeumában. Elmondta, hogy Kati esetében nehezebb összefoglalni, hogy mit is jelent az életmű, mert szerteágazó, a vizuálisan megjeleníthető dolgoktól, mint a sorírásos, lineáris költészet, a testköltészeten, performanszokon át a hangköltészetig sok műfajt érint. A kiállításmegnyitóra a múzeum tere megtelt a különböző korosztályok képviselőivel, és ahogyan az aurák találkoztak, a légkörben összesűrűsödött ez a ’62-től kezdődő időszak.
