Suttogások és sikolyok

mesele | 2011. január 17. |

Belgrádot, Zágrábot, Budapestet, de még Kolozsvárt és Marseilles-t is érintve utaztunk keresztül a ’70es, ’80as éveken, találkoztunk Teslával, és kiderült, hogy Einstein Kati utcájából nősült. Az Ex Symposion Ladik Katalin-számának bemutatóján jártunk.


Ladik Kati (fotó: Valuska Gábor)
 

A Ladik Katalin munkásságához fűződő emlékek, elbeszélések kaptak teret az esten, és hozták közelebb a 70-es, 80-as évek kulturális atmoszféráját, miközben a beszélgetőtársak arról meséltek, melyek voltak a Katihoz fűződő első élményeik, és arról, hogy milyen személyes előzmények kapcsolódnak e lapszám megjelenéséhez. Szkárosi Endre például a beszélgetés közepe táján a Ladik életmű-kiállítás megnyitóját elevenítette fel, mely tavaly november 26-án volt a Vajdasági Modern Művészetek Múzeumában. Elmondta, hogy Kati esetében nehezebb összefoglalni, hogy mit is jelent az életmű, mert szerteágazó, a vizuálisan megjeleníthető dolgoktól, mint a sorírásos, lineáris költészet, a testköltészeten, performanszokon át a hangköltészetig sok műfajt érint. A kiállításmegnyitóra a múzeum tere megtelt a különböző korosztályok képviselőivel, és ahogyan az aurák találkoztak, a légkörben összesűrűsödött ez a ’62-től kezdődő időszak.

Ezen a rendezvényen is valami hasonló történik. Sokan vannak a nézőtéren és a színpadon is. Józsa Márta in medias res kezdéssel is jelzi, örül annak, hogy ilyen informális a hangulat. Miután mindenki megérkezett a költők kivételével és elég szék került a színpadra (melyen teljes létszámban tízen ültek), rögtön e lapszám előzményére tér. Az ötlet tavaly tavasszal fogalmazódott meg azon a szegedi beszélgetésen, mely a Symposionok történetével és a hozzá kapcsolódó irodalmi mozgalmakkal foglalkozott. Józsa Márta elsőként Katitól kérdezi, hogyan emlékszik az akkor Ladányi Istvánnal folytatott beszélgetésre (a beszélgetés szerkesztett változata szerepel az újságban). Kati elmondja, hogy nagyon komoly munka volt számára felidézni az emlékeket, néhány kérdés hirtelen érte, volt, ami megrázta, ezért inkább az érzelmi emlékezés uralkodott rajta, és az emlékezés hevében indulatosan beszélt – ezért viszont életszerű volt az emlékezés.
 
 

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

...

Londoni zenész unokája írta meg a budapesti zongorista filmbe illő történetét

Egy mágikus erejű zongora és egy hihetetlen, de igaz történet: Roxanne de Bastion az Őszi Margón.

...

Pajor Tamás: Pályatársaim erős virtuális pofonokkal józanítottak ki

Milyen egy későn jött dackorszak? Miért nincs a művészetnek feladata? Pajor Tamás Veiszer Alindával beszélgetett a Margón.

...

Czakó Zsófia új regényében anyák és lányaik próbálják megérteni egymást

Hogyan lesznek a legközelebbi családtagokból távoli rokonok? Czakó Zsófia legújabb regényéből kiderül.