Harminc éve, 1980. szeptember 14-én halt meg Sebők Imre, a magyar képregény Mount Rushmore-jának egyik arca, akit Gugi Sándorhoz hasonlóan a gyűjtők fedeztek fel újra a "nagyközönségnek".
2005-re sokunk emlékezetéből kikoptak már az egykori Népszavák, Fülesek jellegzetes Sebők-képcsíkjai. Halvány, de bevésődött lenyomatuk maradt csak, néhány jellegzetes vonal, tompa fények és árnyékok. A gyűjtők - köztük Kiss Ferenc képregényszerető - ekkor jöttek össze, hogy a "felejtés virágait" újra elkezdjék komolyan gondozni. Nekik megvolt az, ami nekünk, mezei képregényeseknek nem: rálátás a teljes életműre és kapcsolat az örökösökhöz.
Korcsmáros, Zórád és Fazekas (a többi Rushmore-arc vagy ha jobban tetszik, a négy testőrből a másik három) jobb helyzetben volt, műveik többféle újrakiadásban jelentek meg, míg Sebők Imrétől csupán a Conan Doyle-féle Eltűnt világ volt egyben elérhető (más műfajú - és ugyancsak egyre ritkább - diafilmjei mellett). A Kiss Ferenc kezdeményezte Fekete-fehér Képregénymúzeummal kezdődött a magyar képregény fontosabb alakjainak újra-megismertetése a szélesebb közönséggel (kiadványonként 500, 400, majd 200 példányban). Sebők Imre művészetének legnagyobb szerelmese, Domján Zoltán azóta folytatja a Sebők-újrakiadást, ötvenkét kötetet vállalva (szépen, csendben, rendben jelennek meg a kötetek, jelenleg tíznél tart a hosszú vállalkozás).
Sebők stílusát Cserkuti Dávid találóan jellemezte a Képregénymúzeum első számában: "az általa használt erős, kontrasztos fény-árnyék viszony egyszerre idézi fel a legjobb amerikai-francia kortársakat, valamint a múlt század első felének fekete-fehér kalandfilmjeinek a világát. Olykor még az akkortájt gyakran alkalmazott, stúdióban felvett külső helyszínek különös atmoszférája is felidéződik egy-egy kockáján. Ebbe a drámai hangulatú kulisszába hihetetlen pontos, anatómiailag korrekt figurákat helyez. Legtöbbször nem is ők, sokkal inkább a fényviszonyok adják a jelenet érzelmi töltetét. "Színészei" ritkán élnek finom arcjátékkal, inkább színpadiasan erős gesztusokba merevednek."
Kertész Sándor képregénykutató ugyanott kiegészíti az alkotási módszerrel: "A karakterek fiziognómiáját fotókra és a fantáziájára alapozta, miközben a mozdulatokat gyakran tükör előtt szimulálta, egyes összetettebb jelenethez külön vázlatokat készített, majd a legmegfelelőbbeket rajzolta a történetbe."
Kiss Ferenc mellett Fazekas Attilával beszéltem az évforduló kapcsán, ők néhány érdekességet közöltek:
- Sebők Imre kora komoly festőművésze volt, önmagát is elsősorban festőként határozta meg. Mára "kikopott" az almanachokból (Wittek Zsolt könyv, Kieselbach stb.), ahogy fő mestere, Sávely Dezső is.
- Nagyon ritka a humoros Sebők-képregény, Cs. Horváth Tibor nem bízott rá ilyen munkákat, kivéve a Háry Jánost és a Négylábú bomba című műveket. Ez egyrészt érthető Sebők drámai stílusát ismerve, másrészt nem érthető, mivel az említett művek igen jól sikerültek.
- Sebők Imre általában háromszor nagyobb méretben rajzolta meg képregényeit a közléshez képest, ez a legtöbb rajzolónál kétszeres.
- A jellegzetes, Sebőknek tulajdonított beírás (a képregény szövege) valójában egy idősebb úr munkája, akinek pontos személye mára ismeretlenné vált.
- A szövegeket akkoriban összesen két méretben szedték ki, egy hosszabb és egy fele méretben, ezeket kellett a rajzolóknak elhelyezni egy adott oldalon.
- Az alábbi illusztrációkon látható Sebők stílusának változása. A Kőbaltás ember (Szentiványi Jenő) 1937-es és 1954-es kiadásánál látszik, hogy Sebők nem egyszerűen lemásolta, hanem a beállítást megtartva újrarajzolta az illusztrációt. Így tett az illusztrációkkal is, ha azok "képregényesültek."
- Fazekas Attila eleinte Sebők Imrének és Zórádnak "négerezett", elsősorban a Jugoszláviába készült export képregényeket szabta át (csonkolta vagy kiegészítette) az ottani újságok tükörméretére.
- 1962-től 1973-ig csak Sebők Imre képcsíkjait közölte a Népszava, s mivel már nehezen bírta a napi robotot, 1973-tól a fiatal Fazekas Attilával váltották egymást.
- Cs. Horváth Tibor valamilyen okból szerette "külön kezelni", egymástól elkülöníteni rajzolóit, így például Fazekas Attila és Sebők sosem találkoztak.
- Pályakezdőként még maga Fazekas Attila is megpróbálkozott Sebők teljesen egyéni (külföldön se találni meg ezt a stílust) látásmódjának másolásával, de rájött, hogy bár utánozni lehet, sokkal több energiát elvesz, mintha saját útját keresné.
- D. Németh Jenő volt az egyetlen Sebők-epigon, kevés sikerrel.
- Fazekas Attila így jellemezte Sebőköt: "A legfestőibben rajzoló képregényes."
- Végül érdekességként lássuk egy árverésen "levadászott" Corvin Áruház katalóguskönyvék fedő borítóját és egyik lapját, a harmincas évek első feléből (Kiss Ferenc gyűjtése)
