Jó pár évvel ezelőtt, valahol a Vásárcsarnok mellett, koncertet adott a Specko Jedno. A Mazda című dalnál apró változtatást kellett eszközölniük a szövegben, mert a halálba vivő, sötét autó nem volt kompatibilis a nézőközönségben ugrándozó gyerekekkel. Az öreg Mazdából öreg cica lett, a gyerekek meg ugráltak tovább anélkül, hogy meg kellett volna kérdezniük a szüleiktől, tényleg vezet-e zebra az égbe. Jó pár év múlva kiderült, hogy zebra se kell, öt perc repüléssel bárki fenn találhatja magát.
Margó. Az Űrdöngölők dalverseit június 9-én, 11 órától hallgathatja meg a család a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán.
Harmadik dalvers-kötetében (versdal-lemezén) az űrbe repít el Rutkai Bori. A Sárkányjárgány (Kolibri, 2014) tűzokádó utazásai és a Bélákban gazdag Pizsamátor (Kolibri, 2016) után ezúttal egy vérbeli űrbuliba csöppenünk, ahol DJ Bácsi zenéjére „ugrik a bakelitszöcske”, a bulizók pedig ritmusra változtatják a ruhájuk színét.
Rutkai Bori: Űrdöngölők - CD melléklettel
Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2018, 39 oldal, 3399 HUF
A gyerekeknek szóló műalkotás mindenkori funkciója, hogy szórakoztassa/szórakoztatva tanítsa a célközönséget, de néha hajlamos elfelejtkezni arról, hogy a célközönség nem egyedül, hanem egy család részeként látogat el koncertre, színházba, vagy hallgatja meg a felolvasott mesét. Rutkai Bori könyvei egy pillanatig nem felejtkeznek meg erről.
Az első két kötet versei „kaland-dalokként” lettek definiálva, és (definiálatlanul, de) kaland-dalok kerültek az Űrdöngölőkbe is. A galaxis tematika köré nemcsak a koncerten, de az esti felolvasás közben is emlékezetes közös kalandot lehet kanyarítani, diszkógömbbé változhat a kislámpa, űrhajóvá az ágy, sőt, akár Sárkányjárgánnyá is, mert a korábbi kötetek emlékezetes szereplői ismét felbukkannak. A folyamatos átjárás (és áthallás és átrajzolás) miatt lehetetlen különálló kötetekként vizsgálni a gyerekkönyveket: saját univerzumot alkotnak, de a versek nemcsak egymásra, hanem a felnőtteknek írt szövegekre is reflektálnak. Az első Specko Jedno lemez, az A Szerelem kísérő tünetei 2004-ben jelent meg, azóta jól megnőtt a rajongótábor, és már nem magukat, hanem a gyerekeiket hordják koncertre.
Mint minden gyerekvers/dal, a Rutkai Bori Banda által megzenésített szövegek is kiirthatatlanul befészkelik magukat a nagykorúfejekbe. A dudorászást senki nem úszhatja meg tehát, a falra mászást szerencsére igen (a rutkais szülők titokban összekacsintanak a dáneilandrásos szülőkkel), mert a versek dalokként is abszolút szülőbarátak. Ráadásul amellett, hogy olyan vicces-bolondos figurákkal varázsolják el a gyerekeket, mint Csuklós Miklós, Gizipók vagy Kupista Pista, megpiszkálják a szülők nosztalgiaközpontját is. A Picikliről nehéz nem a Bácsi a biciklin című Specko-slágerre asszociálni, a Porszívó (meg a csuklós busz) egy pillanat alatt Combinóvá változik, a strandföveny a Homok a fékbent, a lézerblézer Csárli Blúzát hívja elő.
A könyvek visszatérő toposzokkal dolgoznak, ilyenek például a víz (különös tekintettel a Balatonra, ami néha egészen tengerszerű), az ég, az űr vagy a tél. Olyan helyekkel és időszakokkal, amelyek után erősen lehet vágyakozni, az elvágyódás pedig némi melankóliát ad a versekhez, még akkor is, ha sohasem áll le bennük a buli. Aki szerint a költői képek nem gyerekkézbe valók, az messziről kerülje el az élénk színekkel megrajzolt Boriverzumot, mert az sokkal messzebbre merészkedik az olyan gyermeki rímeknél, mint a „Karjaiban őserő/párnacsaták hőse ő”, vagy a szóvicceknél, mint a Fánkitán (Funkytown) és a Q π (Kupi). A tábortűz hordozható, az este gesztenyeszelíd és
Barangol a borongós idő,
a kertet mosó őszi eső.
Felhőlomb csupasz fákon gomolyog,
Ködpaplan alatt alvó Nap mosolyog. (Gyere, szeptember! in: Űrdöngölők)
Rutkai Bori a könyveiben végig egyenrangú útitársként kezeli a gyerekeket, a koncerteken pedig néha még az irányítást is átengedi nekik. Így nemcsak a Sárkányjárgány, vagy a réparakéta szárnyalhat hangsebességgel, de a fantázia is.
