Ha igaznak bizonyul a minél nagyobb klasszikus valami, annál több bőrt lehet lehúzni róla tétel, akkor Shakespeare tragikus lávsztorija már évek óta csupaszon áll. Most a Downton Abbey atyja, Julian Fellowes gondolta úgy, hogy tud még újat mondani a témában. A rendezői székbe Carlo Carlei ült, ő eddig főleg tévéfilmeket jegyez. Az ifjú Montague szerepében ezúttal Douglas Booth, a fiatal Capuletében pedig a True Grit időközben felnőtt gyereklánya, Hailee Steinfeld. Felbukkan még a filmben Paul Giamatti, Stellan Skarsgård, Tybalt bőrébe pedig maga Chuck Bass, vagyis Ed Westwick bújik. Mutatjuk az előzetest, és a legújabb adaptáció apropóján összegyűjtöttük az eddigi R&J-filmek trailerét. Szerintetek melyik volt a legrosszabb?
Két és fél perc alapján bátor dolog lenne kijelenteni, hogy ennek a feldolgozásnak az égvilágon semi értelme nem volt, Oscarra pedig maximum a Legjobb jelmez kategóriában jelölik majd, de mégis kijelentjük. Kosztümös adaptációban Zeffirelli óta nincs új Verona csillagos ege alatt.
Némafilmes változat 1911-ből. Nem is igazi trailer, de ez volt az első olyan adaptáció, amely a teljes sztorit mesélte el. Az első egészestés változatot 1916-ban mutatták be.
1936-ban a magyar származású George Czukor vitte vászonra a sztorit, begyűjtve ezzel négy Oscar-jelölést. Ő volt a nyolcadik (ha az 1908-ban filmre vett színházi változatot is ideszámoljuk, akkor a kilencedik), aki filmet forgatott a Capuletek és a Montague-k végzetes viszályáról, aminek - mint ahogy az a tragikus családi történetekben lenni szokott - a legártatlanabb szereplők itták meg a levét. Szó szerint. Rómeót az akkor 43 éves „szenvedélyes álmodozó és romantikus szerető”, Leslie Howard, Júliát pedig „a vászon first ladyje”, a 34 éves Norma Shearer alakította. A film Los Angeles-i bemutatójának napja éppen olyan tragikusan alakult, mint Rómeó és Júlia szerelme. A bemutató reggelén elhunyt Shearer férje, Irving Thalberg legendás MGM producer.
1954-ben Renato Castellani ült a rendezői székbe, és nyert Arany Oroszlánt technicolor románcával . Az erkélyen Susan Shentall állt, alatta Laurence Harvey, a film záróverse pedig semmi köze Shakespeare-hez.
Minden idők legnépszerűbb R&J-filmje 1968-ból. Rendezte Franco Zeffirellitől, főszerepben Leonard Whiting és Olivia Hussey. (itt egy interjú velük a filmről, meg a kiskorú meztelenkedésről) Zeffirelli eredetileg Paul McCarthynak szánta Rómeó szerepét, ám ő elhajózott a sárga tengeralatjáróval. Ennek a változatnak köszönhetjük azt is, hogy a ikonikus betétdalról már örökre az fog eszünkbe jutni, „mint holdsugár, az éjen át”.
Verona Beach, zselézett hajú Tybalt, fekete Mercutio, villódzó neonkeresztek, és lopott csókok a medencében. A nemrég A nagy Gatsbyt is feldolgozó Baz Luhrmann 1996-ban popposította a történetet, és cserélte + jelre az unalmas ést. A hepiend hiánya megnyitotta Leonardo DiCaprio útját a halhatatlanságig, pedig akkor már túl volt a fantasztikus Gilbert Grape-en, és a vidéki középiskolásban promóciós céllal vetített Egy kosaras naplóján. Júliaként Claire Danesbe szerethettünk bele, a kilencvenes évek közepének egyik legnagyobb slágere pedig azóta is a Lovefool.
