Quimby: A varázslat izgatja a fantáziánkat

Fotó: Valuska Gábor

A Quimby Csodaországban a saját cirkuszos, szürreális, elvarázsolt világát teremti újjá a Sziget nulladik napján. Ekkor jelenik meg a zenekar történetét regényes formában bemutató kötet is, amely a fontosabb pontokat érintve meséli el, hogyan alakult a Quimby élete a kezdetektől máig. De mi viszi előre huszonkét év után is a zenekart, milyen az, ha az egyik tag már nem húz olyan erősen, mint a többi, és milyen érzés regényszereplőként szembesülni önmagukkal – a Könyvesblognak adott interjúban erről is meséltek a zenekar tagjai.

Mitől válik egy alkotó igazán hitelessé? Amilyen könnyű mondani, megvalósítani olyan nehéz: önazonosnak maradni mindig, minden körülmények között. Bajban lennénk, ha hirtelen meg kellene nevezni az összes hiteles mai magyar művészt, közszereplőt és véleményvezért. Azonban abban biztosan nem lenne vita, hogy a Quimby kétségtelenül ebbe a hiteles kategóriába tartozik. A dunaújvárosi gimnáziumból indult kamaszzenekart ma már senkinek sem kell bemutatni, hiszen kis túlzással a Quimby-t a „nemzet zenekarának" is nevezhetjük, akik évek óta muzsikálnak ugyanazon a megkérdőjelezhetetlenül magas színvonalon, sorozatban gyártják a zseniális és egyedi slágereket, miközben 22 év fennállás után még ma is ugyanazzal a lelkesedéssel állnak színpadra, és még mindig őrzik az alkotás iránti alázatot, és a kezdeti lelkesedést.

A Quimby már több alkalommal koncertezett Angliában, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Luxemburgban és Belgiumban. A 20. születésnapi koncertjüket a Budapest Arénában tartották. 13 nagylemez, számtalan díj, rengeteg országos turné és budapesti fellépés, sikeres színházi közreműködések, csendesülős és tombolós koncertek. A hat zenészből álló csapat most újabb mérföldkőhöz érkezett: a Sziget Fesztiválköztársaság nulladik napján, augusztus 6-án jelenik meg a Quimby könyv. Ráadásul ez a nap a Szigeten csak róluk fog szólni: A Quimby a saját Csodaországába kalauzolhatja délelőttől hajnalig a rajongóit.

Kiss Tibi elmondása szerint a Quimby Csodaországban című könyv „betekintést nyújt a zenekar világába, a fontosabb pontokat érintve elmeséli, hogyan alakult a Quimby élete a kezdetektől. Ma már nem nagyon beszélünk arról, hogy éltünk 10-15 évvel ezelőtt." A zenekarhoz méltóan rendhagyó és határfeszegető könyv nem egyszerű zenekari riportkönyvként meséli el a Quimby csodálatos felemelkedését, a frontember drámai mélyrepülését, majd a mindennél dicsőségesebb felemelkedést. A Quimby-könyv egyik társszerzője, Miklya Anna épített egy Quimby-időgépet, ami regénnyé változtatta a zenekar történetét. A könyv ezen túl egy eddig még soha nem látott exkluzív, 30 oldalas, színes képanyagot is tartalmaz, és egy különleges diszkográfiát is fölvonultat a Quimby tagok kommentárjaival. Dömötör Endre hat szellemes portrét készített a zenekar tagjairól: Kiss Tibiről, Varga Liviusról, Balanyi Szilárdról, Mikuli Ferencről, alias Feféről, Gerdesits Ferencről, alias Fasziról és Kárpáti József, alias Dódiról. A hattagú zenekar négy tagjával beszélgettünk.

A Quimby könyv, ami augusztus 6-án, a Sziget 0. napján fog megjelenni, elmeséli a zenekar történetét, összegzi a 22 éves pályafutásotokat. Van bennetek ezáltal valamiféle beérkezettség-érzés? A könyv lezár egy fejezetet az életetekben?

Varga Livius: A végcél helyett mi inkább az útra tekintünk. Ez a könyv inkább mérföldkő: tudom, hogy közhely, de tényleg így van.

Kiss Tibor: Tulajdonképpen évek óta folyamatosan a beérkezettség különböző jeleivel találkozunk. Ez egy ilyen időszak, aminek része ez a könyv is.

JÁTÉK

Nyerj belépőt a Sziget fesztivál nulladik napjára, a Quimby Csodaországbanra augusztus 6-ra.

Mit kell tenned?
1. lájkold ezt a posztot
2. Válaszolj helyesen a következő kérdésre: Nevezz meg két fellépőt a Quimbyn kívül a nulladik napi fellépők közül
3. Küldd el emailben a konyvesblogKUKACgmailPONTcom emailcímre

Sorsolás: augusztus 2. 12:00

A könyvből számomra az derül ki, hogy a Quimby sikerének részben az a titka, hogy folyamatosan hajt előre benneteket a lendület, az új dolgok kipróbálása, a kísérletezés iránti vágy.

Balanyi Szilárd: Ezzel egyet tudok érteni, szerintem is részben ennek a habitusnak köszönhetjük a népszerűségünket.

KT: Szerintem az alkotó élete attól alkotó élet, hogy mindig vannak benne újabb és újabb inspirációs források, amik például lehetnek apró elégedetlenségek is. Ez az egyik rugó, amire a Quimby jár. Mi nem csak egy zenekar, hanem egy baráti társaság is vagyunk. Ahhoz, hogy életben maradjunk, őriznünk kell az első lelkesedést, mert a Quimbyt hakniból és/vagy rutinból nem lehet csinálni: erre egész egyszerűen nem alkalmas. Éppen ezért nagyon fontosak az újabb kalandok, az újabb lehetőségek, mert ezek szabadítják föl a belső energiákat.

Biztosan volt olyan a pályafutásotok során, amikor azt éreztétek, hogy kezd minden leülni, kezdtek unalmassá válni. Ilyenkor mivel tudtátok magatokat megújítani?

KT: Ez folyamatában, kisebb és nagyobb periódusokban is jelen van: például ha a koncerten van három olyan másodperc, amikor úgy érzem, hogy nem tettem a dolgomat, akkor a következő háromban igyekszem jól tenni. Persze ugyanígy vannak 3 órás, 3 hetes és 3 hónapos magasságok és mélységek is: mindig ezeknek a diffúz elegyében mozgunk. Egyébként nem feltétlenül negatív, amikor leülnek a dolgok: akkor is történnek az emberben kalandok, akkor is tanulhatunk valamit. Nagy negatív kaland az utóbbi időben nem volt, persze előfordul, hogy valaki gyengélkedik, ami viszont a zenekarból mindenkire hatással van.

Kicsit meséljetek erről: mi az a kémia, ami köztetek működik?

KT: A Quimby emberi kalandban is részesít bennünket, amiben gyakorolnunk kell az elfogadást, a toleranciát: olyan dolgokat, amik alapjai egy jól működő közösségnek. Amennyire együtt vagyunk, annyira szélsőségesek is: a hat karakterben akkora amplitúdó különbségek lehetnek, hogy ha már egy irányba állnak a vektorok, akkor nagyon egy irányba állnak.

BSz: Mindig inspirálják egymást a különböző karakterek, folyamatosan apróságokat tanulunk egymástól, az egyikünkből átszivárog a másikba.

Kárpáti József Dódi: És mindezt a közönség is érzékeli: a koncerteken nem egy teljesen egynemű társaságot lát, hanem a Quimby-t.

KT: Ennek nagy húzóereje van. Ha kikerül egy tag a zenekarból, lehet, hogy a hajó még megy, de már nem húz olyan jól.

VL: Ebben a hajóban mindenki húz, mindenki ért a kormányzáshoz, mindenki ért a jobb- és a baloldali evezéshez, de mindenkinek megvan az erősebb és a gyengébb oldala. Ha valaki elfárad, a többi automatikusan jobban húz helyette is, és ha az éppen nem evező ember úgy érzi, hogy ezt nem így teszik, később mindig kiderül, hogy mégis így tették. Ezt utólag jó látni annak, aki visszaszáll az evezésbe.

És most a karakterekből regényszereplők lettek. Milyen érzés ilyen minőségben szembesülni önmagatokkal?

BSz: A rólam szóló részeket legalább tizenötször olvastam, de a többiekről szóló portrérészleteket nem olvastam el, csak belenéztem, de amibe beleolvastam, azon hangosan röhögtem percekig. Most azon gondolkozom, hogy elolvassam-e a sajtópéldányt, vagy bírjam ki azt a három hetet, amíg a végleges könyv megjelenik. Nagyon izgalmas dolog ezt az egészet papíron látni.

VL: Már a könyv pár évvel ezelőtt felmerülő ötlete előtt elkezdődtek a közös sztorizások: nem feltétlenül újságírók inspirációjára, hanem csak a magunk örömére kezdtünk el egy-két sör mellett fölemlegetni régi történeteket, amiken újra és újra halálra röhögtük magunkat. Mindeközben azon gondolkoztunk, milyen kár, hogy ezek a sztorik csak nekünk viccesek, aki nem volt ott, annak ezeket nem lehet átadni. Ehhez kellett egy regényíró.

KT: Nekem ezzel is ambivalens a viszonyom, mint alapvetően mindennel, amiben részt veszek. Kívülről nézve, objektíve látom, hogy ez egy jól megírt, értékes könyv. Nyilván ennek is vannak hiányosságai, de ez egy másik dolog, hogy én mit gondolok, mert ez a könyv nem nekem készült. Amikor olvasom, biztosan a hibákat fogom benne észrevenni, például azt, hogy valahol nem stimmel az évszám, mert az a sztori nem is akkor történt. Ebből a szempontból rossz ellenőr vagyok, aki a kákán is csomót keres. De egyszerűen muszáj nagyon durva kritikusként hozzáállnom, mert az volt a feladatom, hogy ellenőrizzem a hibákat.

A Quimby könyv kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a műfaja regény: nem egy szokásos zenekari riportkönyvről van szó, ami a zenekari tagok születésétől kezdve mindent részletesen elmesél.

KT: A könyv anno ott állt bele a földbe, hogy megvolt hozzá az anyag és a szándék, csak a formáját nem találtuk. A száraz információanyag nem volt elég, mert valamiért sokkal több költőiség illik a Quimbyhez. Nem lehet minden sztorit megírni, de nem is kell, mert ez a könyv a rajongóknak fog szólni, akik azért fogják megvenni, mert szeretnének jobban megismerni bennünket. Végül egy olyan könyv született, ami betekintést nyújt a zenekar világába, a fontosabb pontokat érintve elmeséli, hogyan alakult a Quimby élete a kezdetektől. Ma már nem nagyon beszélünk arról, hogy éltünk 10-15 évvel ezelőtt.

VL: Amikor öregen, a boldog emlékezetvesztés állapotában üldögélek a stégen, és mellém kucorodik a dédunokám, és arra kér, hogy meséljek neki arról, hogy milyen volt régen, akkor csak annyit fogok mondani neki, hogy olvassál kisunokám, olvassál. Abból baj még nem volt.

Ma reggel, amikor jöttem a sajtótájékoztatóra, nagyon sok transzparenssel, óriásplakáttal találkoztam, ami a szigetes fellépést, a Quimby Csodaországban című produkciót és a könyvet hivatott népszerűsíteni. Milyen a Quimby Csodaországa és hogy került oda?

KT: Ha már úgy adódott, hogy egy teljes napon át garázdálkodhatunk a Szigeten, mind imázsban, hangulatban, programokban, arra gondoltunk, akkor teremtsünk egy egész világot, egy aurát, amiben részt vesznek lények, produkciók, zenekarok. Ekkor merült föl az Alice Csodaországban cirkuszos, szürreális, elvarázsolt, bevarázsgombázott világa. Alice általánosságban fontos rész lehetne a Quimby életének Fellinitől Tim Burtonig. Kicsit abszurd, kicsit kitekert, olyan dolgokra mutat rá, olyan dolgokat tár föl, amire az emberek a hétköznapokban kevésbé tekintenek izgalomként. Minden értelemben próbálunk koncentrálni az élet varázslataira. Mi itt varázsolunk, mert a varázslat izgatja a fantáziánkat.

                                                                                                             Szerző: Hercsel Adél