A Washington D.C és a marylandi Rockville között ingázók talán nem is tudják, hogy a forgalmas autóutak mentén található temetőben nyugszik az az író, aki valaha egyike volt a legünnepeltebbeknek az Egyesült Államokban.
F. Scott Fitzgerald sírkövét távolról legfeljebb a rajongók által gondosan kikészített boros és pezsgős üvegek különböztetik meg a többitől (az író fiatal kora óta keményen ivott, ami nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy 44 évesen szívroham végezzen vele).
Fitzgerald 1940-ben éppen Az utolsó cézár című művén dolgozott, amikor szeretője, Sheilah Graham lakásában váratlanul elhunyt. Kicsapongó életmódja és házasságtörő viszonya miatt a katolikus egyház nem egyezett bele, hogy az írót az egyik rockville-i katolikus temetőben, szülei mellé temessék el. Helyette egy kisebb protestáns temetőben helyezték örök nyugalomra, és később ide temették el feleségét, Zeldát is.
1975-ben azonban lányuk, Scottie, és mások közbenjárására végül az író és felesége koporsóját újratemették a katolikus temetőben. Fitzgerald sírkövére A nagy Gatsby című regényének befejező mondatát vésték, amely magyarul így hangzik:
„Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.”
