Foto: DOX
Harminc éve omlott le a berlini fal, amely sok-sok éven át Európa megosztottságának szimbóluma volt. Ezalatt a három évtized alatt felnőtt egy generáció, amely már el sem tudja képzelni mit jelentett a fal mögötti élet és milyen lehetőségeket nyitott meg Kelet-Európában a vasfüggöny lebontása. A világhírű író-illusztrátor, Petr Sís eredetileg Amerikában született gyerekeinek szerette volna elmesélni, mit jelképezett, és milyen folyamatokat indított be a történelmi esemény. Az anekdotákból végül egy könyv született, amely A fal címet kapta, és amely személyes hangon, a képek nyelvén mesél az 1989-es eseményekről. Petr Sís tegnap este személyesen mutatta be kötetét a magyar közönségnek az Open Society Archives kutatótermében, ahol saját rajzai mentén mesélte el, hogyan élte meg annak idején a fal létét, majd leomlását, utána pedig Révész Emese művészettörténésszel beszélgetett a kötetről.
A cseh származású illusztrátor a könyvbemutató elején elmondta, különleges élmény neki Kelet-Európában lenni a fal leomlásának harmincadik évfordulóján, mivel annak idején is épp itt volt magyar feleségével, Terry Lajthával. Az amerikai állampolgárságot éppen akkoriban, 1989-ben kapták meg, és azért látogattak haza, hogy elbúcsúzhassanak szeretteiktől, hiszen akkor még nem tudhatták, meddig fog fennmaradni a rendszer. Már Prágában megtapasztalták, hogy valami történik, éjszaka az utcákon bőröndökkel mászkáló kelet-németekkel találkoztak. Később, amikor a feleségével már hazautaztak Amerikába, a televízióból követték a berlini fal leomlását.
Petr SÍs kiemelte, A fal című kötet nagyon az ő életéről szól, harminc év emberi tapasztalatát sűrítette bele, azt, ahogyan ő élte meg a kommunizmust. A könyvbe olyan történetek kerültek bele, amelyeket annak idején a gyerekeinek mesélt el, hogy megpróbálja megértetni velük, milyen volt felnőni a vasfüggöny mögött.
Arról is beszélt, hogy a fal számára mindig is szimbolikus volt, úgy képzelte, hogy egy varázslatos, fantasztikus világ lehet a túloldalán. A hatvanas években, amikor egy rövid időre enyhültek a szabályok, jöttek olyan változások, amelyek még inkább megerősítették abban, hogy a fal mögötti élet lenyűgöző lehet. Az élet kicsit színesebb lett, megismerték Allen Ginsberget, Louis Armstrongot és más amerikai művészeket. Ő akkoriban híres DJ lett, és pár hónapra még Angliába is elutazhatott, ahol többek közte a Beatles és a Led Zeppelin is interjút adott neki. 1968-ban azonban megérkeztek a tankok, visszatért a cenzúra, és az ő rádióműsorát is betiltották. Szerinte nagyon jelképes volt, amikor John Lennon halálakor az emberek a falra festett képekkel emlékeztek meg a zenészről, amiket a rendőrség mindig fehérre festett másnapra. A fiatalság és a politika harca volt ez.
Mint mondta, számára a fal nagyon egyszerű dolgokat jelképezett: úgy képzelte, hogy az egyik oldalán a hazugság van, míg a másikon az ígéretek. Voltak emberek, akik repülőket, hőlégballonokat építettek, hogy átkelhessenek rajta, de jellemzően nem jártak sikerrel. Ő a művészet erejével jutott át rajta. Filmet forgatni ment Amerikába, ahol úgy döntött, marad. A berlini fal leomlása szerinte a győzelem pillanata volt, amikor az országok szabaddá váltak.
Vetítéssel egybekötött beszámolója után Révész Emese művészettörténész elmondta, szerinte nagyon nagy dolog, hogy nálunk is megjelenhetett ez a kötet, egyrészt mert erősen politizáló könyv, másrészt mert a képek nyelvén mesél. Ennek kapcsán arról kérdezte a szerzőt, hogy lehet-e/kell-e szerinte a gyereknek beszélni a közelmúlt történelmi eseményeiről. Petr Sís azt mondta, tapasztalata szerint mind Európában, mind Amerikában keveset tudnak ezekről a témákról a gyerekek, pedig ez fontos tudás. Ugyanakkor azt ő sem tudja, mikor jön el az idő, hány éves korban lehet erről beszélni egy gyerekkel. Révész Emese végül arra hívta fel a figyelmet, hogy A fal történelemkönyv és személyes visszaemlékezés egyben, amely naplószerű részekkel egészül ki, és amely mindeközben képzőművészeti albumként is megállja a helyét, hiszen képeinek rétegzettsége miatt a felnőttek számára is érdekes.
