Fotó: Valuska Gábor
Cédulák, tárcák, naplórészletek, publicisztikák – Parti Nagy Lajos új prózakötetében, a Félszépben sokféle műfajjal lehet találkozni, az író maga válogatta kötetbe az 1995 és 2018 között megjelent írásait, saját bevallása szerint azért, mert meg akarta nézni, mivel töltötte el azt az időt, amikor nem a könyvein dolgozott. A kötetet tegnap este mutatták be a Magvető Caféban, ahol Parti Nagy Lajossal a könyv szerkesztője, Szegő János beszélgetett.
Parti Nagy Lajos: Félszép
Magvető Könyvkiadó, 2019, 506 oldal, 4999 HUF
Mikor és hogyan toppant be a próza az életébe? – ez volt az első kérdés a Félszép című kötet bemutatóján, amely Parti Nagy Lajos rövidprózai írásait gyűjti egybe. Az író elmesélte, hogy 1990 táján kezdte el érdekelni, milyen az, ami nem vers, milyen „faltól falig írni”. Ennek hatására született meg később A test angyala is, ahol a humor forrása az elviselhetetlen hosszúság volt. Rövidprózákat viszont a hajdani Magyar Naplóba kezdett el írni kéthetente, felkérésre. „Azok is a félszép kategóriában voltak.”
Szegő János felhívta rá a figyelmet, hogy ez a kötet tulajdonképpen ott kezdődik, ahol a Se dobok, se trombiták után az író lerakta a tollat. „Ez a könyv nem születhetett meg volna, ha nincsenek kényszerek” – mondta erre Parti Nagy, aki szerint eleinte ezek ronda kényszerek volta, így utólag viszont magától értetődőnek tűnnek. A folyamatos felkéréseknek köszönhetően írásai a Beszélőben, az ÉS-ben, a Vasárnapi Hírekben és más helyeken is megjelentek, ezeket gyűjtötte most össze, szinte mindent, amit a számítógépén talált. „Az apropó az volt, hogy én voltam kíváncsi, mivel töltöttem a munkaidőmnek azt a részét, amiből nem lett könyv.”
A téma kapcsán felmerült az a kérdés is, hogyan változtatta meg a számítógép a munkáját, az írás folyamatát, hiszen az ő munkamódszerének mindig is fontos része volt a satírozás, az újraírás, ami teljesen máshogy működött az írógépek idejében. Mint kiderült, Parti Nagy 1994-ben kezdett el számítógépen dolgozni, és persze ez sok mindent megváltoztatott, de nem csak az ő esetében. „Ennél fontosabb változás az írás technikájában nem volt” – mondta erre, de hozzátette azt is, hogy íróként szerinte folyamatosan ellen kell tartani ennek.
A kérdésre, hogy mennyire lepték meg a szövegek, amiket a számítógép „sötét spájzában” talált, azt válaszolta, nem nagyon, bár eleinte voltak félelmei, azzal kapcsolatban, hogy milyen írásokra fog bukkanni. Viszont nagyon érdekes volt számára látni, hogy milyen rengeteg írt, miközben „mi minden mással is el lehetett volna ezt az időt tölteni.”
Szegő János érdekesnek találta, hogy noha a kötetben évről évre lehet követni az írásokat, kevés bennük az ismétlés, az átfedés. „Ilyenkor lehetne eljátszani, hogy hát igen, az ember nem ismétel – mondta erre mosolyogva Parti Nagy – de persze igen.” Vannak olyan szófordulatok, toposzok, amiket időnként megimád és sokat használ, de ezek a kötet szerkesztése során kiestek. „Emiatt húztam a szövegekből, kinyomtam belőlük a vizet.”
A beszélgetés vége felé felmerült az is, hogy a Félszép írásainak dokumentumértékük is van, hiszen általuk évről évre lehet követni, hogy mi volt ebben az országban. Parti Nagy Lajos szerint a szövegek nagyon szubjektív lenyomatai annak, hogy mi történt. A kötetet ráadásul csak az idő szervezi egyedül, de ha ez nem lenne, ő maga is eltévedne benne. „Felolvashatnék egy bekezdést, amiről azt lehetne hinni, hogy ma délután írtam, holott 15 éve.”
Végül a folyamatos emlékképzés és a szövegek líraiságának témája is szóba került. Parti Nagy Lajos elárulta, hogy szerinte az ember akaratlanul is magából dolgozik. „Amióta prózát írok, kicsit abból dolgozok, ami első körben eszembe jut” – mondta, hozzátéve, hogy az ember egyre intenzívebben csapolja meg azt az édesvízkészletet, ami az életanyaga. Ugyanakkor szerinte egy emlék önmagában semmit sem ér, csak onnantól van, ha mondat lesz belőle. A líraiság kapcsán azt mondta, a cédulákat ő maga pozicionálta rövidprózaként, de olykor jobb lenne nem eldönteni, hogy mit hova kell besorolni. „A szó klasszikus értelmében ezek nem epikus mondatok.” Kiderült az is, hogy a Félszép tulajdonképpen egy nagyobb kötetből lett lehasítva. Míg ebbe a kötetbe a fikciós természetű írások kerültek, a tervek szerint lesz egy következő is, amelyben az irodalomhoz és társművészetekhez köthető szövegek lesznek olvashatók.
