Könyörtelen rabszolgatartók, élre vasalt yuppie-k és szomáliai túszdráma is került tavaly könyvek lapjairól a vászonra. Hamarosan kiosztják az Oscar-díjakat, úgyhogy összeszedtük a legjobb adaptált forgatókönyv kategória jelöltjeit, vagyis a filmeket, amikre azt mondhatjuk, könyvben jobb volt.
Solomon Northup történetét, a 12 év rabszolgaságot Steve McQueen vitte vászonra, és adott ezzel nemcsak egy nagyon erős történetet, de egy új divatikont is a világnak. Northup szabad emberként született New Yorkban, ám 1841-ben elrabolták Washingtonból és 12 évig dolgoztatták rabszolgaként. 1853-ban szabadult a louisianai Red River melletti gyapotültetvényről, visszaemlékezései pedig még abban az évben megjelentette egy New York-i kiadó - nem sokkal Harriet Beecher Stowe regénye, a Tamás bátya kunyhója után. McQueen filmje előtt a kritikusok is megemelték a kalapjukat, a Guardian újságírója például úgy kezdte a kritikáját, hogy bár neki nem tiszte megmondani, hogy melyik filmre üljön be az olvasó, és melyikre ne, ha csak egy kicsit is érdeklődik a mozi, a gazdaság, a történelem vagy az irodalom iránt, akkor ezt az alkotást látnia kell. Mások sokkolónak, fizikailag és egzisztenciálisan klausztrofóbnak, ám nagyon fontosnak találták, és arra figyelmeztettek, hogy a könyvben még több horrorral találkozhat a gyanútlan olvasó. (Bár a sztori alapján, és a film láttán ez már senkit sem fog meglepni.) Northup könyvében néhány szereplő sokkal vidámabb, vagy épp kevésbé kegyetlen, mint a filmben, a legerősebb jelenet pedig a rabszolgák karácsonyáról mesél, az egyetlen időszakról, amikor pár napig nem kell a földekre menniük. A memoárnak nem a McQueen-mozi az első adaptációja, 1984-ben már készült belőle egy tévéfilm, ám azt nem jelölték kilenc kategóriában (köztük a legjobb film, a legjobb színész, vagy a legjobb női és férfi mellékszereplő) Oscarra.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jordan Belfort nevű fiatal bróker. Ez a fiatal bróker még annál is gyorsabban tudta költeni a pénzét, mint ahogy megkereste. Szórta luxusautókra, jachtokra, nőkre és drogokra, és felépítette fele királyságát, melynek fő stratégiai pontja nem volt más, mint a Wall Street. A „pocsolyaféreg” perspektívájából induló legkisebb szegénylegény sztorija végül nem a királylány kezével ért véget, hanem húsz hónap letöltendővel a rácsok mögött. Belfortot csalás és pénzmosás gyanújával csukták le 1998-ban, történetét pedig szabadulása után két memoárban is papírra vetette. A Wall Street farkasa és a Catching the Wolf of Wall Street óriási siker lett, a Warner pedig lenyomta a Paramountot a megfilmesítéséért vívott csatában. Martin Scorsese kedvencére, az örök második Leonardo DiCapriora osztotta a főszerepet, filmjük pedig további egymillió dollárral gazdagította Belfortot. Ha rosszul vagy a beképzelt yuppie-któl, akik néhány köteg zöldhasúért még a saját anyjukat is eladnák, akkor se a könyv, se a film nem neked való.
Martin Sixsmith The Lost Child of Philomena Lee című könyve is igaz történeten alapul. Sixmith és Philomena közös története egy 2004-es szilveszteri bulin kezdődött. Az újságíró egy véletlen találkozásnak köszönheti, hogy rábukkant az ír tinédzser sztorijára, aki az ötvenes évek Írországában esett teherbe. (A teljes sztorit 2009-ben írta meg a Guardiannak.) A bukott nőnek kikiáltott lányt kolostorba küldték, gyermeke pedig az egyház jóvoltából amerikai nevelőszülőkhöz került. A lányt arra kényszerítették, hogy aláírjon egy nyilatkozatot, amelyben kijelenti, sosem próbálja kideríteni, mit tett az egyház a gyerekével, ám az anya nem adta fel, és ötven évig kereste a fiát. A fiú közben republikánus politikussá cseperedett, akinek nemcsak homoszexualitását, de azt is titkolnia kellett, hogy HIV pozitív. Ő is megpróbált anyja nyomára bukkanni, de a kolostorban, ahol született, megtagadták a tájékoztatást. Anya és fia történetéből Stephen Frears forgatott papírzsebkendőt igénylő melodrámát. Mielőtt elkezdődött volna a forgatás, a főszerepet alakító Judi Dench együtt ebédelt az igazi Philomenával, a kész film láttán pedig nagyon büszke volt rá, hogy a részese lehetett. A színésznő szerint a film tökéletesen követi a könyv történetét, és egyáltalán nem vádolható egyházellenességgel. Nem is vállalta volna a szerepet, ha az egyházat kizárólag negatív színben tüntetik fel a vásznon.
Bátorság példaként szolgáljon minden amerikainak, mondta Barack Obama Paul Greengrass filmjének, a Phillips kapitánynak főszereplőjéről, Richard Phillips-ről. A kapitány hajóját 2009-ben kalózok támadták meg Szomália partjainál, a férfi pedig, hogy mentse a legénységét, saját magát ajánlotta túsznak. Mivel a filmet a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában is jelölték, nem túl nagy spoiler, hogy a kapitány túlélte a kalóztámadást, és Stephan Talty közreműködésével 2010-ben megjelentette A Captain's Duty: Somali Pirates, Navy SEALs, and Dangerous Days at Sea című könyvet. Greengrass filmjében Tom Hanks bújt a hős tengerész bőrébe, és hozta össze úgy a tavalyi év egyik legfeszesebb, legizgalmasabb alakítását, hogy a sztori végkifejlete senki előtt nem volt titok, aki tudja, hogy működik a Google.
Bár mindannyiunk kedvenc szerelmespárja, Céline és Jesse nem könyvfigurákként kezdte, a kategória ötödik jelöltje mégis a rohmeri iskolát követő Mielőtt éjfélt üt az óra lett. A szerelmesek alakjának megformálásában Richard Linklater rendezőt az amerikai írónő, Kim Krizan segítette.
