Újra akcióban a középkori Bond

Fleuriste | 2012. november 02. |

Rory Clements: Bosszúálló

Agave Könyvek, 480 oldal, 2012, 2533 Ft


Erzsébet-kori Bondként jellemezte egyik angol recenzense Rory Clements főhősét, a Mártírban és a legutóbb magyarul megjelent Bosszúállóban is hírszerzőként színre lépő John Shakespeare-t. A Könyvesblognak írásban adott interjújában a szerző elárulja, hogy miért nem ért teljesen egyet ezzel a címkével, és mesél arról is, hogyan készül a könyveire, és miért pont ezt a korszakot dolgozza fel a regényeiben.

Rögtön egy brutális kettős gyilkossággal indít a Bosszúálló, hullákban pedig a történet előrehaladtával sem lesz hiány. Bár pontosabbak lennénk, ha inkább történetekről beszélnénk, hiszen kezdetben több, egymástól látszólag független szálon zajlanak az események, hogy azután tényleg hírszerző legyen a talpán, aki képes átlátni a vértől tocsogó és hatalmi intrikáktól elhomályosuló összefüggéseket. 

Pedig ahogy lenni szokott, semmi sincs ok nélkül, minden mindennel összefügg, ehhez azonban kell egy John Shakespeare-hez hasonló figura (foglalkozása: iskolamester, egykori, ám a nyugalmas hétköznapokból egyik napról a másikra dehibernált hírszerző), aki ha kell, kódot fejt, ha kell, ügyesen forgatja a tőrt, és ugyanúgy szót ért a pórnéppel, mint az udvari hatalmasságokkal. 

A helyszín ugyanis a 16. századi végi London, ahol sokan Erzsébet trónjának bedöntésére készülnek, John Shakespeare-nek pedig minden furfangosságával meg kell akadályoznia azt. Közben pedig megoldást kell találnia az elveszett újvilági gyarmat rejtélyére és saját családtagjait is meg kell óvnia a hóhér kezétől.

A Tudor-kor mindig is hálás téma volt, tele ármánnyal, szerelemmel, erőszakkal és sok-sok cselszövéssel, elég csak az utóbbi évek könyv- és filmtermésére gondolni. Rory Clements azonban a Könyvesblognak elárulta, hogy már több mint húsz éve rajong ezért a korszakért, különösen pedig Erzsébet uralkodása áll közel a szívéhez. „Számomra VIII. Henrik uralkodása jelentette a középkor végét, és Erzsébeté a modern kor kezdetét” – teszi mindehhez hozzá. A szerző elmondta azt is, hogy az általa papírra vetett történetek legalább ötven százaléka megtörtént eseményeken alapul: „Valójában, mindig is ez a kiindulási pontom. A Mártírban a skót királynő, Mária kivégzésével, és az Armadával kapcsolatos eseményekkel indítottam, a Bosszúállóban pedig Roanoke elveszett gyarmata körüli rejtélyek és Essex grófjának árulása indítja el a történetet”.

Clements könyveiben keverednek a valós és a kitalált szereplők, John Shakespeare esetében azonban nem beszélhetünk történelmi előképről, hiszen – mint mondja – nem volt olyan történelmi szereplő, akiről a középkori hírszerző alakját mintázta volna: „A 16. század végén rengeteg angol és spanyol kém tevékenykedett, de legtöbbjük sokkal ellenszenvesebb volt, mint az én főhősöm.”

A történetben egyébként John Shakespeare a híres drámaíró, William bátyjaként tűnik föl. Szerinte John ugyanazokkal az emberi értékekkel bír, mint a testvére, de van némi különbség közöttük. John ugyanis kevésbé költői, és sokkal keményebb fickó, mint az öccse. „Egy angol recenzens John Shakespeare-t az ’Erzsébet-kori Bondként’ jellemezte. De John Shakespeare nem olyan könyörtelen, mint James Bond – és nem is iszik martinit!” – hívja fel a figyelmet egy fontos különbségre a jelenleg Norfolkban élő szerző.

„Minden történelmi szereplőnek van valamilyen hibája” – hangsúlyozza, amikor arról faggatom, hogy az angol történelem ellentmondásos figurái közül kit vagy kiket kedvel a leginkább. „Sir Francis Drake-re például az angolok hősként tekintenek, a spanyolok azonban kalóznak tartják. Ő egyébként egyike a kedvenceimnek: kemény, mégis könyörületes, bátor, egyúttal azonban kapzsi is. Szintén kedvelem Erzsébet királynőt. Amellett ugyanis, hogy gonosz és kegyetlen is tudott lenni, élvezte az életet és szerette a színdarabokat. Ha ő nem lett volna, a puritánok az összes színházat bezárták volna, és akkor most nem ismernénk William Shakespeare műveit.”

A Shakespeare-sorozatot több mint egy évtizedes kutatómunka előzte meg. Rory Clements korábban újságíróként dolgozott, ám a napi robot mellett nem volt ideje, hogy kutasson és elmerüljön a regényírásban. Erre csak akkor volt lehetősége, amikor 2007-ben otthagyta a lapot, amelynek dolgozott, és Norfolkba költözött. 

A kutatáshoz egyébként a hagyományos források mellett („Óriási könyvtáram van történelmi könyvekből”) sokszor az internetet is igénybe veszi. Így előszeretettel használja az Oxford English Dictionaryt (például annak ellenőrzésére, hogy bizonyos szavakat mikor jegyeztek fel először), az életrajzokban verhetetlen Dictionary of National Biographyt, valamint a középkori iratokat, dokumentumokat, kéziratokat, feljegyzéseket tartalmazó State Paperst és Cecil Paperst. „Ezek nagyban segítenek abban, hogy történelmileg pontosak legyenek a könyveim. Emellett el szoktam látogatni a könyveimben szereplő történelmi helyszínekre, és ha kell, szakértőkkel is konzultálok” – avat bele munkamódszerébe az író.

Clements egyébként egy komplett honlapot épített fel a regényei köré, amely rengeteg információval szolgál az adott történelmi korról és a regényeiben szereplő történelmi alakokról. Ő maga nagyon fontosnak tartja az ilyenfajta internetes jelenlétet, hiszen – mint kiemelte – a honlap egyszerű módját kínálja annak, hogy kapcsolatba kerüljön az olvasóival. „Mindig nagyon örülök, ha emaileket kapok tőlük” – ad szabad utat olvasóinak Clements.