Ha élne, ma lenne nyolcvanéves Sylvia Plath, aki már negyvenkilenc éve halott, élete, munkássága, személyisége ugyanakkor a mai napig izgatja nemcsak az irodalomtudósokat, hanem a szélesebb közvéleményt is.
„… az én boldogságom az, ha kitépek egy darabot az életemből, a fájdalom és szépség egy darabkáját, és egy papírdarabon géppel írott szavakká varázsolom…” – írta már felnőttként a naplójába Sylvia Plath, aki 1932. október 27-én született Bostonban. Apja Németországból települt át az Egyesült Államokba. A Guardian még augusztusban írt arról, hogy egy októberi konferencián ismertetik azoknak az FBI-aktáknak a tartalmát, melyek Sylvia Plath apjáról készültek.
Ezekből például kiderült, hogy Otto Plath németbarát érzelmeket táplált az első világháború alatt, és állítólag a származása miatt esett el bizonyos egyetemi munkáktól. A Plath-kutatók teljesen el voltak ragadtatva a felfedezéstől, már csak azért is, mert sejtelmük sem volt eddig, hogy Sylvia Plath apjáról feljegyzéseket készített az FBI.
Sylviának mindig is ellentmondásos viszonya volt az apjával. 1958-ban azt írta a naplójába, hogy apja otthonában Hitlert éltette, ám Heather Clark, aki jelenleg is egy Sylvia Plath-életrajzon dolgozik, elutasította azokat a vélekedéseket, melyek szerint Otto Plath náci lett volna: „Pacifista volt… Talán (Sylvia) rosszul emlékezett, vagy csak haragudott rá.”
A költőnő mindenesetre így emlékezett rá az Apu című versben:
„Téged mindig rettegtelek,
Luftwafféd, tudós blöffjeidet.
S az a takaros, nyírt bajusz,
Azok az árja-kék szemek.
Ó, Panzereknél panzerebb – Nem Isten, csak egy horogkereszt,” (Tandori Dezső fordítása)
Heather Clark szerint egyébként Sylvia Plath nagyon nehezen birkózott meg saját német-osztrák identitásával (anyja osztrák származású volt). Mindez azonban részben magyarázatot is adhat bevándorlói munkaerkölcsére, arra, hogy miért törekedett mindig a tökéletességre. Sokak szerint perfekcionizmusa része lehetett a neurózisának is.
Az iskolában Sylvia mindenesetre mintadiák volt, sorra nyerte a különböző díjakat, elismeréseket. Első verse 1940-ben jelent meg a Boston Herald című lapban, ezt követően különböző lapok közölték verseit. Plath érettségi után a northamptoni Smith College-ban tanult tovább, s itt is kiemelkedő tanulmányi teljesítményt nyújtott.
A főiskola harmadik évét követő nyáron a Mademoiselle című lap segédszerkesztője lett, és egy hónapot New Yorkban töltött. Ebben az időszakban azonban már nagyon labilis volt (1953-ban követte el például első orvosilag dokumentált öngyilkossági kísérletét), idegösszeomlásának története pedig jól végigkövethető Az üvegburában, amely Victoria Lucas álnév alatt 1963 januárjában jelent meg először.
Cambridge-i egyetemi évei alatt ismerkedett össze Ted Hughes költővel, a „nagy sötét martalóccal”, akivel azután 1956-ban összeházasodtak. Kapcsolatuk mindig viharos maradt, és bár két gyermekük született, ám ez sem tudta megmenteni a házasságukat. Ted Hughes 1962-ben viszonyt kezdett Assia Wevill-lel, majd a házaspár különköltözött, és még ugyanabban az évben el is váltak.
Idegállapota egyre rosszabb volt már ebben az időszakban, antidepresszánsokon élt. 1963. február 11-én, miután gondosan a gyermekei ágya mellé készítette a reggelijüket, a konyhában megnyitotta a gázt, fejét betette a gázsütőbe, és öngyilkos lett. (Assia Wevill, akiért férje 1962-ben otthagyta Sylviát, 1969-ban hasonló módon vetett véget saját és kislánya életének. 2009-ben azután Nicholas Hughes, Sylvia Plath és Ted Hughes fia is öngyilkosságot követett el.)
A közvélemény nagyon sokáig egyértelműen Hughes-t okolta Sylvia Plath haláláért, ő azonban nem felelt a vádaskodásokra, sőt, 1965-ben segített megjelentetni Plath Ariel című verseskötetét. 1998-ban Hughes megjelentette a Plath emlékére írott Születésnapi levelek című versgyűjteményét, e gyönyörű mementót, amelyben családi életük magánmitológiáját dolgozta fel.
Az angol-amerikai líra egyik legeredetibb tehetségének tartott Plath költészetére a letisztult, szikár formavilág, dísztelen nyelvezet jellemző. Egyik méltatója, George Steiner így írt róla: „Sylvia Plath költészete: legenda, közösségi érték és egyedülálló különlegesség. Megtalálható benne a kor érzelemvilágának pontos lenyomata, és ezzel együtt valami hasonlíthatatlan, makulátlan, kemény tökéletesség.”
Sylvia Plath életéről egyébként 2003-ban mozifilm készült, ebben az író-költőnőt Gwyneth Paltrow, férjét Daniel Craig alakította.
Az összeállítás az MTI, a Guardian és a sylvia-plath.org anyagainak felhasználásával készült.
