Százötven éve, 1863. szeptember 20-án halt meg Berlinben Jacob Ludwig Karl Grimm német nyelvész, irodalomtudós, jogász, a Grimm-mesék egyik „atyja”. A Grimm-fivérek által összegyűjtött meséket mindenki ismeri, vagy legalábbis azt hiszi. A mesék ugyanis rengeteget formálódtak és talán még többet szelídültek az évek alatt: a békakirály például eredetileg kimondottan komor véget ért, Hamupipőke mostohanővéreinek a boldog összeborulás helyett egy vérszomjas galambbal gyűlt meg a bajuk, Jancsi és Juliska, valamint Hófehérke gonosz mostohái pedig a korai kiadásokban nem is voltak annyira mostohák. Húsz meglepő tény, amit eddig talán nem tudtál a Grimm-mesékről. Vagy nem merted megkérdezni.
1. Jacob és Wilhelm Grimmnek eredetileg nem gyerekeknek szánták a mesegyűjteményüket. A német néplélek titkait kutatták, tisztán tudományos célok vezérelték őket.
2. A dolog akkor vett egy elég éles fordulatot, amikor 1823-ban egy Edgar Taylor nevű angol lefordította és megjelentette a Grimm-meséket, az angol gyerekek pedig imádták a történeteket. A German Popular Stories című kiadvány annyira népszerű volt, hogy Grimmék úgy határoztak, egy alapos szerkesztés után kiadják a saját családbarát verziójukat. A többi már történelem.
3. Nem, a Grimm-fivérek nem jártak erdőn-mezőn és az Üveghegyen túl, hogy a jóravaló parasztbácsiktól és -néniktől összegyűjtsék a meséket. Forrásaik javarészt művelt, középosztálybeli nők voltak, akik értelemszerűen jó beszélőkével voltak megáldva. Ráadásul házhoz jöttek, Grimmék otthonába, és ott mesélték el történeteiket – egyetlen öreg veteránt kivéve, aki régi ruhákért cserébe sztorizgatott.
4. A fivérek folyamatosan gazdagították és szerkesztették gyűjteményüket, a végső változat (ez volt a hetedik kiadás) 1857-ben jelent meg. Összesen 210 történetet tartalmazott, és ez adja az alapját a ma ismert legtöbb Grimm-mesének.
5. Amikor kiderült, hogy a gyűjtemény milyen népszerű a családok körében, a fivérek úgy döntöttek, hogy még alkalmasabbá teszik a történeteket arra, hogy a tiszteletre méltó famíliák is nyugodtan forgathassák a gyűjteményes kötetet. Első körben kivették belőle a szexuális utalásokat. A Rapunzel című mesében (magyarul eredetileg Az aranyhajú leány címmel jelent meg) a címszereplő teherbe esik: „Mondd meg, keresztanyám, miért olyan szűk rajtam minden ruha, és miért már nem jön fel rám?”, a hetedik kiadásban azonban már egyetlen szó sem utal arra, hogy az aranyhajú szereplő korábban a herceggel mókázott volna a hálószobában.
6. Ugyancsak a kukába került az a történet, amely az első kiadásban még Hans Dumm címmel szerepelt: ebben egy férfinek elég rágondolnia, és már teherbe is ejtett egy nőt.
7. A Grimm-fivérek ugyanakkor más módon is alakítgattak a történeteken, mindezek mellett ugyanis igyekeztek megfelelni a korszellemnek és a közönség elvárásainak is. A mesékbe tehát keresztény utalásokat és népies kifejezéseket csempésztek, és a nemi szerepeket is úgy alakították, ahogy elképzeléseik szerint az olvasók azt elvárták. Az erőszakos jeleneteknek megkegyelmeztek, sőt, volt, ahol még jobban ki is dolgozták, és akadt olyan történet is, ahol a békésebb befejezés helyett egy rázósabbat választottak.
8. A Rumpelstiltskin (magyarul Koppciherci) című mesének van olyan változata, melyben a címszereplő törpe a mese végén éppen, hogy el tud slisszolni, ám az 1857-es verzióban már csúnya véget ér, és saját magát szakítja ketté.
9. A Hamupipőke francia változatában a címszereplő megbocsát mostohanővéreinek, és gondoskodik arról is, hogy jó férjet találjanak maguknak. Nem így a Grimm-verzióban: ott mindkét nővér levág egy-egy darabkát a saját lábából csak azért, hogy bele tudják préselni magukat az üvegtopánba, és a herceg csak akkor veszi észre, hogy nem a megfelelő lányt kapta a karjai közé, amikor egy galamb elárulja, hogy vér csöpög a lányok lábából. Amikor azután a herceg végül Hamupipőkére talál, a galamb kivájja a mostohanővérek szemét.
10. Felejtsük el a tündér-keresztmamát is! A Hamupipőke Grimm-változatában nem egy tündér, hanem egy kis mogyorófa segít a hősünkön. Hamupipőke a könnyeivel öntözi a fácskát, amely azután egy gyönyörű báli szettel ajándékozza meg a szerencsétlen sorsú lányt.
11. Ne fáradj a béka csókolgatásával! A békakirályban nem a mágikus csók töri meg a varázslatot, hanem az, hogy a királylány nekivágja szerencsétlen állatot a hálószoba falának. A történet vége csak később lett világraszóló lakodalom, és fele királyság, az első változatban még csak annyi szerepelt, hogy a csodás transzformációt szex követi.
12. Jancsi és Juliska, valamint Hófehérke gonosz mostohái a korai kiadásokban vérszerinti anyukák voltak. A későbbi változtatás talán az indokolta, hogy a fivérek nem akarták ilyen kegyetlen anyafigurákkal bemocskolni a család szentségét. Anyuci nem lehet gonosz, bezzeg a farkas hidegvérrel felfalhatja a nagymamát. Hogy is van ez?
13. Részben azért, mert a Grimmék eredeti szándéka az volt, hogy megőrizzék a német népmeséket, a nácik megpróbálták saját ideológiai céljaikra fordítani a történeteket.
14. Margaret Atwoodtól Angela Carteren át Anne Sextonig különféle írók vizsgálták felül a Grimm-meséket novelláikban, verseikben és regényeikben, így a történetek és hatásuk új szemszögekből lettek vizsgálva, különösen ami a gender-kérdéseket illeti.
15. A Grimm-sztorik már számtalan feldolgozást megéltek, de a téma kutatója, Maria Tatar professzor szerint nincs „eredetije” a tündérmeséknek. Vagyis amikor Jon Scieszka megírta a paródiának szánt The Stinky Cheese Man and Other Fairly Stupid Tales (Szabadfordításban: A büdös sajtember és egyéb tündéri butaságok) című posztmodern mesekönyvét, a mesék nem változtak, csak a körítés. A tündérmesék a saját koruk, és származási helyük kulturális értékeit hordozzák, a különböző változatok pedig legalább annyit elmondanak a mesélőjük értékeiről, mint amennyit a mesékéről, melyeken alapszanak.
16. A Grimm-testvérek esetében a név tényleg kötelez, a „grim” ugyanis annyit jelent, vad, durva, ijesztő, zord.
17. De tényleg ennyire komorak voltak a meséik? Tatar szerint az összes történet boldogan éltek, amíg meg nem haltakkal ér véget, az egyetlen kivétel ez alól a The Children Who Played Butcher With Each Other (A gyerekek, akik mészárosat játszottak egymással), bár annak már a címe sem ígér semmi jót.
18. Majdnem az összes mese az elme, a kurázsi, és a rugalmasság dicsérete. A farkas bendője például elég rugalmas lehetett, ha belefért egy fél szikla.
19. Tavaly nyáron egy német levéltáros ötszáz olyan „új” tündérmesét fedezett fel, amit Grimmék kollégája, Franz Xaver von Schönwerth gyűjtött össze. A történetek között van például a Hófehérke, a Csipkerózsika és a Hamupipőke férfiverziója is. Hogy tudtak-e a fivérek ezekről a mesékről, és direkt hagyták-e ki őket a gyűjteményükből, az már sosem fog kiderülni.
20. Grimm Tales for Young and Old (Grimm-mesék kicsiknek és nagyoknak) a címe a mesék legújabb verziójának, amelyekhez a brit író, Philip Pullman írta meg a háttértörténeteket.
Forrás: thestar.com
