Nem megtámadni, hanem megérteni akarta Ferrantét az olasz újságíró

.konyvesblog. | 2016. október 08. |

51putd03r7l_sx317_bo1_204_203_200.jpgClaudio Gatti, az olasz üzleti napilap, az Il Sole 24 Ore újságírója október másodikán egyszerre jelentette meg a cikkét Elena Ferrante valódi személyazonosságáról a The New York Review of Bookson, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban és a francia Mediaparton. Az újságíró most azt mondja, nem volt szükség arra, hogy megoldjon egy rejtélyt, mert olasz irodalmi körökben nyílt titok volt, hogy ki áll a Ferrante név mögött. (Gatti úgy véli, a Rómában élő műfordító, Anita Raja – a szerk.)

Gatti szerint ő csak lerántotta a leplet egy hazugságról, és ehhez az egyetlen vonalon indult el, ami mindig működik, a pénzügyin. Cikke hatalmas felháborodást váltott ki az írók és az olvasók körében, Ferrante és a kiadója azonban eddig sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta az értesüléseit. Gatti a levéltárakban fellelt információk alapján rakta össze Ferrante életét: arra jutott, hogy édesanyja túlélte a holokausztot, Németországból Olaszországba menekült, ahonnan Mussolini zsidótörvényei után kellett távoznia. Útja ezúttal Svájcba vezetett. Az asszony később hozzáment egy nápolyi elöljáróhoz, Rómában telepedtek le, Ferrante pedig már az olasz fővárosban nőtt fel. Nápoly-tetralógiájának hősei, Lila és Lenu mindketten erős nők, akik épp akkora túlélők, mint az író állítólagos édesanyja.

Gatti azt nyilatkozta, hogy a nyomozása csupán leleplezte a szerző és kiadója gondosan építgetett sztoriját, amely szerint Ferrante Nápolyban nőtt fel nagy szegénységben, egy varrónő négy lányának egyikeként. A Holokausztról a Frantumaglia: A Writer’s Journey című életrajzi könyvében nem esik egyetlen szó sem.

Gatti, aki egyébként szerette a tetralógiát, és még azt is megértette, hogy Ferrante nem áll a nyilvánosság elé, azt mondja, nem megtámadni akarta az írót, hanem megérteni, hogy kicsoda is ő. Az újságíró most azt kérdezi, vajon a történelem során mikor ártott vagy csökkentette az értékét bármilyen műalkotásnak az, hogy tudjuk, ki a felelős érte. Szerinte az, hogy Ferrante nem névtelen többé, nem elvesz, hanem hozzáad a műveihez.

A Nápoly-tetralógia első része, a Briliáns barátnőm novemberben érkezik a Parknál.

Forrás: Salon

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél