Patrick Ness megint csavart egyet YA irodalom bevett formáin és írt egy olyan könyvet, amiben felrúgott minden főhősöket illető szabályt. A Mi, hétköznapi halandók a fantasy-k szokásos sémáival ellentétben nem a Kiválasztottakról szól, hanem inkább a Kiválasztottak padtársairól, azokról a teljesen átlagos kamaszokról, akiknek nincsenek különleges képességeik, akik nem mentik meg a világot, és akik nem robbantják fel az iskolát sem. Cserébe viszont szembenéznek azokkal a mindennapi problémákkal, amikkel mindenki tizenéves korában: a felnőtté válás buktatóival, a szorongással, a szerelemmel és az önértékelési zavarral.
Patrick Ness: Mi, hétköznapi halandók
Fordította: Totth Gitta, VIVANDRA, 2019, 263 oldal, 3950 HUF
A Mi, hétköznapi halandók valahol az agglomerációban játszódik, egy olyan kisvárosban, ahol gyakorlatilag nincs semmi és nem is szokott történni semmi izgalmas. Ahogy maga a település, úgy a főszereplők is eléggé a peremen vannak. Mike, Mel, Jared, Henna és Nathan teljesen átlagos kamaszok, akiket a barátságon túl az köt össze, hogy mind nagy változások előtt állnak. Az egyetlen céljuk, hogy valahogy túléljék azt a pár hetet, ami még az érettségig hátra van, ez azonban nehezebb, mint ahogy eredetileg elképzelték. Ugyanis több iskolatársuk is gyanús körülmények között életét veszti és ők maguk is egyre több bizarr esemény tanúi lesznek. A felnőttek viszont nem tesznek semmit a problémák megoldására, sőt, nem is veszik tudomásul, hogy mi zajlik körülöttük. A fiatalokban tehát jogosan egyre inkább felerősödnek a félelmeik, hiszen már nemcsak amiatt kell aggódniuk, hogy mi lesz velük az érettségi után, hanem amiatt is, hogy lassan bekövetkezik a világvége. A helyzetet fokozza, hogy ők maguk képtelenek megakadályozni, ami történik, így tehetetlenül sodródnak a bizonytalan jövő felé.
A legújabb Ness-regényben az a legnagyobb húzás, hogy itt tényleg a mellékszereplőkből lesznek a főszereplők, míg a háttérben csakúgy mellékesen zajlanak egy teljes fantasy-világ küzdelmei. A szerző minden fejezet elején pár mondatban összefoglalta mindazt, ami a világot leuralni akaró Halhatatlanokkal és az ellenük harcoló Kiválasztottakkal, az indie-srácokkal történik, de ez mind csak távolról érinti a főszereplő Mike-ot és bandáját. Nekik sokkal inkább a maguk problémáival kell megküzdeniük. Mike-nak például azzal, hogy plátóian szerelmes az egyik legjobb barátjába, Hennába, hogy az anyja fontosabbnak tartja a politikai karrierjét, mint a családot, vagy hogy az érettségi után egyedül kell megállnia a helyét a világban, távol a testvéreitől és a barátaitól.
„Ilyenek ezek az indie srácok. Biztos vannak a ti sulitokban is. Fura társaság, menő geek frizurával, adományboltos cuccokkal, meg ötvenes évekbeli keresztnevekkel. Elég rendesek, nem szemétkednek, és valahogy mindig ők lesznek a Kiválasztottak, amikor eljönnek a vámpírok, vagy ha az Idegenek Királynője a végső fényforrást követeli, meg ilyesmi. Túl menők ahhoz, hogy elmenjenek a bankettre, és nem hajlandók más zenét hallgatni, mint jazzt, miközben még verseket is olvasnak. Mindig valami nagy sztori történik velük, amelyben ők a főhősök. Mi, hétköznapi halandók meg csak élünk itt, és várjuk, hogy velünk is történjen végre valami, bármi, miközben elhúz mellettünk az élet.”
A Mi, hétköznapi halandók főszereplői tehát tényleg hétköznapiak. Olyan családokban nőttek fel, ahol mindenféle probléma adódott, és ahol nem figyeltek rájuk eléggé. Van, akiknek az apja alkoholista, van, aki félárva, de akad olyan gyerek is, akinek a szülei vallási fanatikusok. Ráadásul mindegyiküknek van valami olyan szorongása vagy mentális betegsége, ami megnehezíti az életüket. Ness könyvének világában lelkileg senki sem teljesen egészséges, viszont szinte mindenki azt hiszi, hogy egyedül kell megküzdenie a saját problémáival. Mike kényszerbeteg, mániákusan mossa a kezét, és ha egyszer beszippantja a körforgás, alig tud kijönni belőle. Testvére, Mel anorexiás, és bár már valamelyest gyógyultnak számít, olykor azért vissza-visszacsúszik és akkor segítségre szorul. A gyönyörű Hennában komoly szorongást okoz, hogy a szülei a feje felett döntenek a jövőjéről. Míg a homoszexuális Jarednek a titkok őrzése nyomja a vállát.
Mi az U18? Új rovatot indítottunk, amely kimondottan a 18 év alattiakra fókuszál. A rovatban elsősorban gyerek- és ifjúsági irodalmi könyveket fogunk bemutatni, de tervezzük, hogy időről időre olyan könyveket is beemelünk, melyeket a kiadójuk alapvetően a felnőtt olvasóközönségnek szánt, az adott kötet témája, érzékenysége miatt azonban a fiatalabb olvasók is bátran a kezükbe vehetik. A rovat eddigi cikkeit itt találjátok!
Ness könyvében az a legjobb, hogy nem áldozta be a történetet olyan témáknak, mint a másság, a kirekesztettség vagy a diszfunkcionális család, hanem egyszerűen csak bemutatta a szereplőket olyannak, amilyenek, anélkül, hogy elhallgatta volna azokat a problémákat, melyekkel a legtöbb kamasz küzd. A karakterei révén a maga természetességében mutatta meg, hogy valami gondja-baja mindenkinek van, és ezekről érdemes beszélni, sőt, nem ciki segítséget kérni sem. A regény egyik fő üzenete az is, hogy nem kell mindenkinek kiválasztottnak lenni, nem mindenkinek az a dolga, hogy megmentse a világot. Néha elég csak annyi, hogy egyszerűen odafigyelünk magunkra és azokra, akik körülöttünk vannak.
„Nem kell mindenkinek Kiválasztottnak lenni. Nem kell, hogy te legyél az, aki megmenti a világot. A legtöbb embernek egyszerűen csak élnie kell az életét a legjobb tudása szerint, csináljon olyan dolgokat, ami jólesik, szerezzen barátokat, lógjon velük, próbálja jobbá tenni az életüket, szeretni őket, úgy, ahogy kell. Közben persze tudod, hogy igazából semmi értelme a világnak, de mégis meg kell keresni a módját, hogy boldog lehess.”