Krakkóban egy-két év alatt kinőtt egy minőségi irodalmi fesztivál, a Conrad Festival, ami működésbe hozza a helyi kulturális életet. A Nemzeti Múzeumban láttuk például telt ház előtt Krasznahorkai Lászlót, Jurij Andruchowyczot és Ales Debeljakot, akikkel a közép-európaiságról a Turulpörkölt sikerszerzője, Krzysztof Varga beszélgetett két órán keresztül.
Évtizedek óta érthetően központi téma, hogy mit jelent közép-európai írónak lenni, még akkor is, ha új nézőpontokkal nem is frissül az erről szóló gondolkodás. Az EU-ban most újra lehet értelmezni önmagunkat itt K-Európában. Alapvető probléma persze, hogy pontosan az ilyen beszélgetések teremtik meg a marginalizálódást, a másságot és különbséget, ahogy erre Krasznahorkai reagált is: "Egy francia írótól ritkán kérdezik meg, milyen nyugat-európai írónak lenni". A Lengyelországban népszerű Krasznahorkai szerint a közép-európaiság létrehozása valahogy pont az ilyen beszégetésekkel is erősödik fel. Két órát arra szánni, hogy kiderüljön, mit jelent a közép-európaiság, talán túlzás, főleg, ha a beszélgetőpartnerek nem is nagyon tartják önmagukra oly fontos jellemzőnek. Krasznahorkai ezek után kijelentette, hogy ő elsősorban önmagáért felelős, nem tud mások helyett beszélni.
"Egyáltalán nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, Isten oda teremtett, azt a kenyeret ettem - mondja Krasznahorkai. Képtelen vagyok büszke lenni, hogy bolondok közé születtem, és hogy bolondok között éltem. Az én személyes sorsomból következik minden, nem abból, hogy magyar, ukrán vagy szlovén vagyok" - mondta Krasznahorkai. Szerinte magyarnak lenni azt jelenti, hogy az ember magyar, és ez számára inkább geográfiai kérdés. Azt az író is elismerte, hogy problémák azért lehetnek, mert a magyaroknak száz identitást kell összeegyeztetniük, ezért nem csoda, hogy őrültek. "Ez egy elátkozott környék, mindenki identitásválságot kreál, vagy kreálódik az magától" - tette hozzá.
A jó hangulatú beszélgetésen egyébként minden alkalmat kihasználtak az írók, hogy meneküljenek a közép-európaiság szürke címkéjétől, de erre nem sok esélyük volt. A magyar vagy közép-európai irodalom külföldi népszerűségét is innen értelmezték: "Néha robban egy bomba, de nem azért, mert magyar (a könyv - szerk.), hanem mert Márai" - mondja Krasznahorkai, aki megerősíti, hogy nem nemzetekként keresik a könyveinket, hanem egyénenként, mert "Magyarországként nem vagyunk érdekesek".
Az ukrán szerző, Jurij Andruchowycz álláspontjában saját identitásának változásairól és ütközéseiről beszélt: "Pillanatnyilag kizárja egymást, hogy ukrán és közép-európai legyek egyszerre. Jelenleg Ukrajna eurázsia felé tolódott. A két ellentétes identitást próbálom összeegyeztetni". A különböző identitások együttműködtetése lesz valószínűleg a legfontosabb tanulási folyamat, mert szükséges lesz a nagy közös európai identitást nemcsak magunkévá tenni, de abban felismerve önmagunkat jól együttműködni.
Az identitásválság a Jugoszlávia szétesése alatt főleg Amerikában tartózkodó Aleš Debeljak szerint egyszerű dologra vezethető vissza: "A külföld lett az otthonunk, vagyis Európa. El kell azon gondolkodni, hogy ez mit jelent számunkra, mert most nincs egy közös erőfeszítés vagy testvériség".
Debeljak szerint azért kérdezzük állandóan, mert nincs egyértelmű válaszunk erre. Nyugat-Európa úgy definiál, hogy minden keleti, ami nem jó. Ezért nem geográfiai kérdés szerinte. Krasznahorkai Európának a szimbolikus lényegét hangsúlyozta, hogy az nincsen benne minden fában, könyvben és bútorban, tehát nem eleve adott, Európa a szellemet jelenti, nem a tárgyi kultúrát: "Európa nem megfogható, hanem egy rituális tér, aminek elérése ezerféleképpen megtörténhet".
