A Man Booker-díjra esélyesek listája mindig óriási feltűnést kelt az angol nyelvű irodalom iránt érdeklődők körében. Nem volt ez másként az idén sem: amint kiderült, hogy kik kerültek fel a nagy presztízsű díj úgynevezett hosszú listájára, cikkek tucatjai születtek, melyek az egekbe emelték vagy éppenséggel kíméletlenül leszólták a zsűri választását. Sokaknak például tetszett, hogy az esélyes „tizenkettek” közé idén több kisebb, független kiadó kötete is bekerült, mások azonban olyan nagy neveket hiányoltak a listáról, mint Martin Amis vagy Ian McEwan.
Legutóbb Irvine Welsh fejtette ki, mit is gondol úgy általában a Man Booker-díjról, és az azt odaítélők szellemiségéről. A skóciai származású író egy edinburghi irodalmi konferencián intézett kirohanást a díj ellen, melynek odaítélése – így Welsh – azon az önhitt nézeten alapul, miszerint „a felsőosztálybeli angolság az a kulturális mérce”, melyhez azután minden irodalmat mérni kell.
Az itthon egyebek között a Trainspottinggal vagy az Acid House-zal hírnevet szerzett írónak leginkább az fáj, hogy az idei esélyesek közé egyáltalán nem került be skót származású író műve, és felhánytorgatja azt is, hogy a Man Booker-díj történetében eddig egyetlenegyszer kapta meg az elismerést skót szerző (James Kelman 1994-ben).
Welsh szerint a díjat odaítélő zsűri nagyjából fele-fele arányban egyensúlyoz a felső-középosztálybeli angol írók és az egykori gyarmatokról származó szerzők művei között (a díj odaítélésének egyik feltétele, hogy a szerző Nagy-Britannia, Írország vagy a Brit Nemzetközösség állampolgára legyen – a szerk.), ugyanakkor az a tény, hogy a szervezők eddig nem tudtak megfelelően reagálni a skótellenes vádakra, szerinte azt mutatja, hogy egyszerűen nincsenek érveik a cáfolatra. „A hegemónia nem csak arroganciát szül, hanem elősegíti az intellektuális elgyengülést is” – szúrt még oda egyet Welsh.
Az írók közül nem ő az egyetlen, aki kritikával illette már a Booker-díjat. Korábban Julian Barnes bírálta élesen a díj odaítélési mechanizmusát, igaz, ő azután tavaly – sokadszori nekifutásra – begyűjtötte a The Sense of an Ending című regényével az 50 ezer fontos pénzjutalommal, valamint óriási felhajtással és médiafigyelemmel (is) járó díjat.
