A-
Truman Capote: HidegvérrelEurópa Könyvkiadó, 2006, 440 oldal, 2125 Ft
"Mi az élet? Szentjánosbogár csillogása az éjszakában. Bölény lehelete télnek idején. Olyan, mint a füvön átsuhanó halvány árnyék, amely belevész az alkonyatba." /Varjúláb/
Vérbefagyva és megkötözve találtak rá Herb Clutterre, feleségére és két kamaszkorú gyermekükre kansasi birtokukon, 1959. november 15-én. A család tagjai békésen tengették napjaikat - egyetlen ellenségük sem volt és a környéken a becsületesség mintaképeiként emlegették őket. A haláluk oka az arcukba közvetlen közelről leadott shotgun-lövedékek voltak. A telefonvezetékeket elvágták, semmit nem loptak el a lakásból és nem maradt tanúja az esetnek. Nem volt nehéz bejutniuk az elkövetőknek, mivel azon a környéken az emberek bíztak egymásban és tárva-nyitva hagyták az ajtókat. De az eset után mindenkinek gondja volt rá, hogy ilyesmi ne történjen meg még egyszer.
Az áldozatok: Herb Clutter, felesége, Bonnie és gyermekeik: Nancy és Kenyon
Capote szinte szó szerint belebotlott a fenti esetet taglaló újságcikkbe, és rohant, hogy utánajárjon az eseményeknek a gyilkosságokhoz akár csak halvány szállal is köthető személyek interjúi, tanúvallomásai segítségével. Az eredmény pedig a Hidegvérrel lett, ami meghozta a második hírnevet az írónak és amit a modernkori true crime-regények (azaz a valódi gyilkosokról szóló dokumentumregények) number one-jának tekintenek.
Ha eddig követtétek a direkt ilyen regényekről szóló cikksorozatot, akkor előre tudhatjátok, hogy egy gyilkosság biztosan fog történni és nem nagy spoilerezésről vall tanúbizonyságot, ha elárulom, kik az áldozatok és kik a gyilkosok - mivel ezekről az információkról általában maga az író is elég hamar fellebbenti a fátylat. A Hidegvérrel is tele van olyan apró információkkal, melyek előre kacsintanak az olvasónak: ez a történet bizony egy család erőszakos haláláról fog szólni, vagy most figyelj, az áldozatok utolsó napjának történéseit olvashatod.
Egy modernkori embernek pedig már eleve fel van vértezve a lelke ahhoz, hogy ne rettenjen meg a gyilkosság körülményeitől, vagy a brutalitástól. Éppen ezért Capote a vérben megmerevedett holttestek helyett inkább az elkövetők lelki világára helyezte a hangsúlyt, mellyel elérte, hogy Perry-t és a Dicket, a gyilkosokat inkább sajnáljuk, minthogy szembeköpjük.
Perry Smith és az író, Capote
Merthogy ők is emberek voltak. Perry több tucat dalt el tudott énekelni és játszani bármilyen hangszeren, ami csak a keze ügyébe került, legyen az szájharmónika, vagy gitár. Mindig is sajnálta, hogy nem volt lehetősége továbbtanulni, mivel gyönyörűen tudott rajzolni, csakhogy elvált szülei, gyermekkori traumái és a nyomorult lábai miatt szinte önhibáján kívül, véletlenül sodródott a "bűn útjára" (közhely, de igaz). Dick meg egy szerencsétlen, önmagát kereső pasas, aki folyamatosan azt kérdi az aktuális csajától, hogy "jó, bébi?, miközben szexelnek.
Az olvasó nem tudja őket gyűlölni, mivel Capote sokkal többet nyújtott a részletesen leírt, bár néhol kiszínezett történethez képest. Kezdek afelé hajlani, hogy jobban kedvelem őket, mint a pedáns Clutter-családot.
Az elkövetők: Perry Smith és Richard "Dick" Hickock
