Nádas Péter gyerekkorából és a Világló részletekből ismerős családtagok bukkannak fel azokon a limitált példányszámban készült képeslapokon, melyek néhány hete jelentek meg a Jelenkor Kiadó gondozásában. A „boríték” tizenkét képeslapot tartalmaz, ezek részben Nádas Péter családi archívumából származnak, részben pedig megtalálhatók Aranyossi Magda Én régi, elsüllyedt világom című memoárjában.
Nádas Péter: Világló részletek (képeslapok) - Fényképek a családi albumból
Jelenkor Kiadó, 2018, 12 oldal, 1999 HUF
Aranyossi Magda Nádas Péter nagynénje volt (a Világló részleteknek is rendszeres szereplője), mostani kötete pedig a harminc éve megjelent Rendszertelen önéletrajz családi fényképekkel és levelekkel kiegészített, átdolgozott kiadása, amelyhez Nádas Péter írt széljegyzeteket. Ráadásul tartalmaz egy családfát is, amely nem mellesleg segíti a Világló részletek olvasását is. A képeslapok közül most ötöt választottunk ki, a fotókon szereplő családtagokat pedig Nádas Péter és Aranyossi Magda egy-egy könyvidézete mutatja be.
Aranyossi Magda 1898 körül Mai Manó műtermi felvételén
„– Nincs ennek a kislánynak semmi baja, csak nagyon indulatos természetű, ha elájul, öntsenek rá egy pohár hideg vizet, vagy verjenek kettőt a gömbölyűbb részére.
A professzornak igaza volt. Kétéves koromra elmaradtak az ájulások, de továbbra is könnyen begurultam, sok bajt okozva másoknak és a legtöbbet önmagamnak.” – Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom
Nádas György, Aranyossi Magda, Nádas Eugénia és Nádas István 1900 körül a Mai Manó műtermében készült fotográfián
„Annyit neveltek bennünket, anyánk, apánk, dadusok, nevelőnők, nagybácsik, nagynénik – mindenki a saját nevelési elvei szerint –, annyiszor hallottam, hogy így meg úgy hibáztam, hogy állandó kisebbségi érzésemhez valami örökös bűntudat tapadt. Azt hittem, csak mi, a Nádas gyerekek vagyunk ilyen szerencsétlenek. [Az iskolába ugyan sok szegény gyerek járt, titokban irigyeltem őket, úgy gondoltam, ők szegények, de boldogok. Hisz ezek a szegény gyerekek nevetgéltek, hancúroztak, a tanító néni meg is büntette őket, de ők csak nevettek. Hol mi van olykor a nevetés alatt, azt hét-nyolc éves koromban még nem tudhattam.]” – Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom
Nádas Endre 1906 körül a Pannónia utcai lakásban
„Gyűlöltem apámat durvaságáért és a sok igazságtalanságáért, amiket főképp a két idősebb fiú ellen elkövetett, és bálványoztam Bandit, akit a világ legszebb babájának tartottam. Ő ha meglátott, ki is nyújtotta felém sovány, szürke karját, és én minden szülői tiltás ellenére: »majd elgörbül a hátad«, »rögtön tedd le!« – cipeltem őt másik szobába vagy valami távoli sarokba, védtem a nagyfiúktól. Ők ketten aztán évekig a szememre hányták, hogy én kényeztettem el, tettem nyafogóssá Bandit.” – Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom
Nádas László, Aranyossi Magda testvére, Nádas Péter és Nádas Pál édesapja, 1915 körül
„Azt is az apámtól tudtam meg, hogy a szavakra néha valami rátapad, ami nem hagyja el őket többé, habár a szavak jórészt ártatlanok.” – Nádas Péter: Világló részletek I. kötet
Aranyossi Magda 1959-ben - Nádas Péter felvétele
„Az olvasás szeretete már gyermekkorunkban belénk ivódott. Rendes ifjúsági könyvtárunk volt. Erről gondoskodtak a nagybácsik és a nagynénik. Emlékszem, valamelyik karácsonyra szép aranykötésű könyvet kaptam, címe: A párizsi gyújtogatók. A Kommünt ismertette, nem részletezem, milyen szemszögből. Így fejlődtem, vagy jobban mondva hányódtam ellentétes nézetek között.” – Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom
