Fotó: Valuska Gábor
Ha van olyan színészünk, aki teljes erőbedobással tenni akar a világ jobbá tételéért, akkor az Molnár Áron NoÁr, aki –bár ezt előre nem sejthette – egy mozgalmat indított el 2018 decemberében. Ekkor jelent meg ugyanis az első, migrációról szóló videója, az Ébresztő. Azóta még négy száma született, mindegyikben közéleti témákra reflektál rap formájában, beszél például a rasszizmusról, a hajléktalan-helyzetről, az oktatásról, és arról is, hogy mit is jelent pontosan a NoÁr. A célja, hogy cselekvőképes, tudatos emberek legyenek az országban, akik mernek kiállni a fontos ügyekért és egymásért. Molnár Áront a Margó Irodalmi Fesztivál utolsó napján Ott Anna kérdezte. Szó esett többek közt gyerekkoráról. kedvenc könyveiről, és arról is, szerinte miben kéne változnia a világnak.
Molnár Áron többek közt arról mesélt, hogy:
- 4 évesen jött át Szerbiából Magyarországra a családjával. Gyerekként szerb oviba járt és tudott szerbül is. Mindössze húszezer forinttal és egy aranytollal érkeztek az országba.
- A családja egyébként nagyon kitartó és makacs. „Ha fejünkbe veszünk valamit, addig megyünk, amíg el nem érünk valamit.”
- Amikor átjöttek a háború elől Magyarországra, nem menekültek, hanem bevándoroltak.
- Gyerekkorában dobozok között éltek, sokszor nehéz körülmények közt, de a szülei megteremtettek számárukra egy fantáziavilágot. Arra nevelték őt és a testvérét, hogy mindig meg lehet találni a kalandot és a pozitívumot, abban, ami körbeveszi az embert.
- Édesanyja klinikai szakpszichológus, édesapja gyógytornász. Az ép testben ép lélek téma ezért náluk jó fúzióban működött.
- Ő is a Harry Potter-generációhoz tartozott, robbanásszerű olvasmány volt számára.
- Náluk a családban nem voltak tabuk, bármiről lehetett beszélni. Az érzelmek egyértelműen kimondható dolgok voltak.
- Általános iskolában viszont egy konfliktus közepében találta magát, amikor egyszer a szülei nem akartak aláírni valami osztályos ügyet azonnal. Hadjárat indult ellenük és ellene, mondván, hogy ők „román menekültek”. Ez brutális élmény volt, a barátai egyszer csak azt mondták rá, hogy „te büdös román menekült” Az öt év, ami ezután jött, kriminális volt számára, teljesen kiközösítették.
- De ők mindig igyekeztek azt nézni, hogy milyen lehetőségek vannak. Az apja azt tanácsolta neki, hogy akkor barátkozzon az idősebbekkel. Ezért kezdett el kosarazni.
- Azt már 4 éves korában kitalálta, hogy színész lesz, talán annak hatására, mert az unokatestvére Újvidéken volt színésznő.
- 5 évesen már rendező akart lenni. Ezt úgy képzelte, hogy leülteti a legjobb színészeket és megkérdezi, mit akarnak csinálni. Azóta eltelt 30 év, de most se csinálná máshogy.
- Aztán a Vörösmarty Gimnáziumban tanult színjátszást, ahova fel is vették sikeresen, bár a papírokra azt írták: „ez nem normális”.
- 17 éves koráig bulizott és csajozott, de aztán céltudatosan elkezdett készülni a Színművészetire.
- Szerinte a Színmű első két évében nem volt jófej, mert azt gondolta katonás munka kell ahhoz, hogy az emberből színész legyen. Osztálybizalmiként pedig szigorúbb volt, mint az osztályfőnök. Később rájött, hogy ez nem működik.
- Voltak kötelező olvasmányaik a főiskolán, amik inspirációs forrást jelentettek számára, például a Bűn és bűnhődés. „Muszáj volt töviről hegyire elolvasni és nagyon hasznos olvasmány volt.”
- Azért akart színész lenni, mert híressé szeretett volna válni. De ehhez a képhez nála mindig is társult az, hogy közügyekben akar részt venni. Hogy ott akar lenni azoknál az ügyeknél, amik érdeklik.
- Szerinte egy színésznek kutya kötelessége megfogalmazni azt a fajta nyelvet, megmutatkozást, amivel a közügyekben való reflexiót erősíti. Mert szerinte fontos, hogy egy színész mihez adja az arcát.
- A NoÁr 2018 decemberében jött létre. Azért, mert mindig is érdekelte az, hogy színészként hogyan lehet reflektálni a közügyekre. A szerepekkel kapcsolatban is mindig a probléma izgatja.
- De szerinte ott tart az ország, hogy nem elég egy szerepből megszólalni azokban a témákban, amik fontosak, hanem muszáj volt E/1.-ben megfogalmazni, amit gondol.
- A színházban nem igazán lehet beszélgetni a közönséggel, a NoÁr viszont a folyamatos interakción alapul.
- Ha valami zavar, akkor el kell menni addig, amíg változtatni nem tudunk rajta.
- A színésztársadalom hihetetlenül erős tudna lenni, ha összefogna, mert a színészek sok embert tudnak mozgatni. Erre jó példa, ahogy a napokban a jogdíjakért összezártak és célt is értek. De szerinte fontos lenne közösen kiállni a többi ügyért is, például az MTA-ért, a lakhatási jogokért vagy az TAO-támogatásért.
- A NoÁr legfőbb céljai: 21. századi oktatás, normálisan működő egészségügy, működő szociális háló, a civil szervezetek bevonása törvényhozásba, és egy olyan ország, amelyet, szakértői kormány vezet.
- Ahhoz, hogy ez meg tudjon valósulni valaha, kompetens politikusok kellenek, utóbbihoz pedig tudatos,gondolkodó választókra van szükség. Ennek érdekében egy cselekvő közeg is kell, és itt jön képbe a NoÁr.
- Szeretne egy országos turnét is, mert egyelőre a NoÁr túl pesti. „Jó lenne, ha olyan településekre el tudnánk menni, ahová nem jut el az objektív tájékoztatás.”
- Szerinte először pici dolgokkal kell kezdeni az emberek aktivizálást. Erre lettek kitalálva a heti challenge-ek és a hozzájuk kötődő nyereményjátékok.
- Nagyon pozitívan áll ehhez, de nem naivan. Lehet, hogy a pesszimista embereknek gyakrabban van igaza, de az optimista emberek változtatják meg a világot.
- Iszonyúan hisz a következő generációban, szerinte nem igaz, hogy az x.y,z nemzedék elveszett lenne. Példaként a Friday's for Future tüntetéseket említette és azokat a fiatalokat, akik kiállnak a környezetvédelemért.
- A NoÁrosok egyik kötelező olvasmánya Szrgya Popovics Út a forradalomhoz című könyve, amely arról szól, hogyan lehet békésen ellenállni.
- Azt nem árulta el, mi lesz a következő ügy, amit képviselni fog, de azt igen, milyen témák érdeklik mostanában: a környezetvédelem, az elhelyezés nélküli kilakoltatás, az otthonápolás és a közszférában dolgozók megbecsülésének kérdése. „Azt a fizetést, amit a politikusok megkapnak, ezeknek az embereknek kéne megkapnia.”
- A videóihoz egyébként alapos kutatásokat szokott végezni, bár szerinte a hitelességhez elsősorban a személyes érintettségre van szükség.
A teljes beszélgetést itt tudjátok meghallgatni:
