Óriási szerencsénk van, hogy Hamlet kollégánk egyben visszaérkezett lelki és testi önmegtisztulásáról, mert az El Camino nem úri gyerekek sétája. Viszont az mindenkit meglepett, hogy Hamletünk könyvekkel csajozott. Élménybeszámoló a könyvesblog olvasói számára, további pornográf részletek a blogján.
Mit olvasnak a népek az El Caminón? Biztos hogy nem Paolo Coelho Mágusát, pedig abban az ünnepelt(?) iró(?) saját spirituális utazásat és önmagára találását osztja meg a nagyérdeművel. A modernkori zarándokoknál egyértelműen a látássérült bűvészinas, Harry Potter a sláger. Főleg az utolsó rész, a Halál ereklyéi, amit angol és francia kiadásban is láttam. Népszerűek persze a jobbnál jobb Camino-kalauzok is (John Brierley könyvét pár éve itthon is kiadták de már sehol sem lehet kapni, így én angolul vettem meg), Tolvaly Ferenc Camino-könyvét viszont egy magyarnál sem láttam.
Az El Caminón rengeteg ideje van az embernek. Ha hozzászokik a 6-kor keléshez, és délig-kettőig lenyomja a napi 20-25 km-es távot, délután már azt sem tudja, mit kezdjen az üres óráival. Aki nem akar magányosan az élet értelmén gondolkodni, vagy betársulni a közös főzésekbe és ivászatokba, az rendszerint kölcsönkér valakitől egy könyvet (ami legalább olyan jó alkalom a csajozásra, mint az előző kettő, mert a Camino tényleg tele van ábrándos tekintetű német és francia bölcsészlányokkal!). Vagy előbányássza a sajátját, ha már az otthonról cipelt Lonely Planetes Spanyolország útikönyvről recenziót ígért a kiadónak, és vett kinn egy Harry Pottert, amikor egy hétig kellett pihentetnie a feldagadt lábát, különben levágták volna.
Van, aki Obama-életrajzzal vagy az Odüsszeiával mulatja az időt két vízhólyag kiszúrasa között, mások az Angyalok és démonokat hozták el az útra. A 800 km-t többnyire lebuszozó, hangos spanyol egyetemisták között igen népszerűek Matilde Asensi történelmi regényei, aki írt már a templomos lovagokról, az El Camino középkori zarándokairól, és a Karib-tenger spanyol kalózairól is. A baszkok, katalánok és galíciaiak kedvenc írója mégis inkább Arturo Pérez-Reverte, főleg amióta Viggo Mortensen leforgatta az Alatriste kapitányt, mert így a színész összes kardozós-baszós-partraszállós (és természetesen: Aragornosan a távolba révedő) képét rárakhatják a régi kalandregények legújabb kiadásaira.
(A poszt ötletéért köszönet Szamárfül kollégának!)
