(Olyan családból jött, ahol mindenki sokat és szívesen olvasott. Hétéves volt, amikor kiválasztotta az első regényt a családi gyűjteményből, és arra kérte az apját, hogy olvassa fel neki. Ez volt William Goldingtól A Legyek ura. Az apa nem volt biztos benne, hogy pont ez lenne a megfelelő esti olvasmány fiának, a kis Jo azonban ragaszkodott hozzá. Az ok egyszerű: nagyon tetszett neki a borítón látható vértől csöpögő, póznára erősített disznófej.
A sötét történetekhez Jo Nesbo már fiatalon vonzódott, viszont eléggé kacskaringós út vezetett addig, hogy ő maga is történeteket írjon. Élete első krimijébe Oslo és Sydney között, egy végtelennek tűnő repülőúton vágott bele. Kiégett pénzügyi alkalmazottként utazott oda, és néhány hónap múlva megszállott íróként tért haza. A sztori – a későbbi sorozat legelső darabja – egy Harry nevű fickóról szólt, aki ugyanazon az ausztrál reptéren landolt, ugyanabba a szállodába csekkolt be, és ugyanúgy az időeltolódással küzdött, mint akkor Nesbo.
Könyves magazin 2014. nyár Színes, 96 oldalas magazin, csak könyvekről és írókról
Libri-Shopline, 2014, 96 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF
A kész kéziratot végül álnéven küldte el egy kiadónak: akkoriban zenészként már viszonylag ismert volt Norvégiában (1992 óta énekes-gitárosa a részben általa alapított Di Derre zenekarnak, összesen hét albumuk jelent meg eddig), de nem akarta, hogy csak ezért kiadják a könyvét. Civilként a pénzügyi szférában dolgozott, de nagyon boldogtalan volt. Mindegyre az apja járt az eszében, aki két évvel korábban halt meg, és akinek soha nem volt ideje arra, hogy megírja könyvét a háborús tapasztalatairól (ezt a sztorit a fia később a Vörösbegyben örökítette meg, amelynek egyik szála a norvégok második világháború alatti náci kollaborációjáról szól). Nesbo nem akart apja sorsára jutni, így az ausztrál út után szépen besétált a főnöke irodájába, és felmondott.
A következő három hétben éppen azon agyalt, hogy mihez is kezdjen magával, amikor felhívták a kiadótól, és megkérdezték, Kim Erik Lokkerrel beszélnek-e. Ki akarják ugyanis adni a regényét. A személyes találkozón azután persze szóba került, hogy minek használt álnevet, mire Nesbo szerényen annyit mondott, hogy a neve valamennyire már ismert Norvégiában. A jelenlévők közül azonban nem ismerte senki sem. Erre megköszörülte a torkát, és hozzátette, hogy egy ismert bandában énekel. Semmi reakció. Megmondta a zenekar nevét. Ketten bólintottak, a harmadik pedig dúdolni kezdett egy dalt. Egy másik zenekartól.
A denevér 1997-ben jelent meg, nyolc évvel megelőzve a skandináv krimi legnagyobb dobásának tartott Tetovált lányt; szép sikert aratott, és több díjat is besöpört. A nesboi univerzum legfontosabb szereplője, Harry Hole itt bukkant fel először, majd ezt követően még kilenc könyvben merült nyakig az alvilág mocskába. Nesbo nyomozója öntörvényű, antiszociális figura, aki szinte szünet nélkül saját bejáratú rémálmaival viaskodik. Alakját több személy ihlette: a szerző egyik barátja, azután egy részeg utas, akit Nesbo még taxisként fuvarozott, meg persze saját maga, és olyan fiktív figurák, akiket más könyvekből ismert meg.
Nesbo azonban időről időre szeret eltávolodni Hole-tól. Több olyan könyvet is írt, melyek önállóan is megállják a helyüket: ezek közül a leghíresebb talán a Fejvadászok, melyből 2011-ben a norvég Morten Tyldum forgatott filmet. De legújabb regénye is egy független kötet lesz: a The Son hőse egy fiatal heroinista, aki megszökik a börtönből, miután tudomást szerez arról, hogy apja – a korrupcióval vádolt, majd rejtélyes körülmények között elhunyt rendőrtiszt – nagy eséllyel mégsem önkezével vetett véget életének. Bosszút akar állni mindazokon, akiknek közük lehetett az apja halálához, viszont az üldöző üldözött is egyben, akire a hatóságok mellett az alvilág is vadászik. A megfilmesítés jogát már 2012-ben megvásárolta a Warner Bros., amely ugyancsak filmet tervez a Blood on the Snow című, még megjelenés előtt álló Nesbo-regényből. Utóbbit a szerző Tom Johansson álnév alatt fogja megjelentetni; legújabb hírek szerint a forgatókönyvet Chris Sparling (Élve eltemetve) írhatja, a rendezői székbe Daniel Espinosa (Védhetetlen) ülhet, a produceri teendőket pedig várhatóan Leonardo DiCaprio látja el (szó van arról is, hogy ő játssza a főszerepet).
Nesbo ugyanakkor az elmúlt években szép sikereket ért el a gyerekkönyveivel is: a Doktor Proktor pukipora tulajdonképpen Nesbo lányának köszönhető, az író ugyanis először neki találta ki a kétbalkezes professzor kalandjait (az elsőt azóta három további Proktor-könyv követte). Nem csoda hát, hogy amikor a Szeleburdi világvége (ez a sorozat harmadik darabja) 2010-ben elnyerte a norvég kritikusok díját, az átadási ünnepség alatt Nesbo azt az üzenetet kapta a lányától, hogy ezt az elismerést igazából az ő nevében kellene átvennie, hiszen tulajdonképpen ő volt az, aki kiharcolta a mesét az őrült profról, és segítőiről, akik közül a kislány egy picit rá hasonlít.
A cikk eredetileg a Könyves magazin 2014. nyári számában jelent meg.
