Fotó: Valuska Gábor (nagyon sok kép itt)
A Margó Fesztivál zárónapjának esti rendezvénye az első Margó óta sikerrel futó, költők és dalszerzők akkord-rím csatáit kínáló Rájátszás volt. Bár a felolvasás-koncert csendesülős jelleget öltött, egy-egy pompás megoldást a soraiban ugyancsak számos költőt, zenészt tudó népes közönség nagyobb tapssal jutalmazott a nagyjából kilencven perc alatt, mint az Akvárium teraszán néha-néha felhördülő focidrukkerek egy-egy pofás cselt. Labdarúgás, költészet és gitár, Eb-alapszakasz és Margó Rájátszás kart karba öltött vasárnap este.
Épp abban a pillanatban fagyott le a tekinteteket vonzó, méretes kivetítő, amikor odaérkezem az Akváriumhoz. Ami ekkor történt, nehezen volna a Hal éji énekéhez hasonlítható. Megdermedt gyep, labda, csatár, felbolydult viszont minden szurkoló. Bent, az üvegfalak mögött ugyancsak telt ház. Itt nem hallatszott viszont hőzöngés, helyette két gitáros hangolt csendben. Egyikük jól ismert rájátszó, a másik újonc még a válogatottban. Kollár-Klemencz László és Grecsó Krisztián.
A szabályokkal a tavalyi Margó Feszten ismerkedtünk meg, és szerencsénkre azóta számos emlékezetes összecsapást láthattunk már. A Rájátszásban egy költő és egy énekes-frontember alkot párokat. Ki-ki saját művével, otthonos műfajában mutatkozik be, majd a székfoglaló bemelegítő kör után összenéz toll és gitár. Átírnak, megzenésítenek, kísérnek. Egyedi produkciók születnek így (Figyelem, a következő június 14-én este Pécsen, a POSZT off-programjában lesz látható: Szűcs Krisztián és Szálinger Balázs, Erdős Virág és Beck Zoltán).
Grecsó kezd egy tárcanovellával. Balatoni nyarat és prepubertás kori ügyefogyott udvarlást idéz meg az előszezoni fülledtségben. „Ha hülyének néz, az is jó, legalább megjegyez!” – tanítja a tapasztalt nagyi a szerelmes kisunokát, aki unos-untalan bejglivel kerülgeti a kiszemelt, hosszú szempillájú lányt. Míg Grecsó visszanéz, Kollár-Klemencz dala találgat, puhatolózik inkább. Kint mintha gólt ünnepelne a publikum, de az utolsó akkord után bent legalább akkora a taps.
A sellőnek öltözött Karafiáth Orsolya előbb elmeséli, hogy túl sok futballt nem néz ugyan, 2000-ben viszont a tévé elé szögezte őt a portugál válogatott, annak is igéző hálóőre, Vítor Baia. Aztán felolvassa a három Eb-vel korábban a kapushoz, vágyai titkos tárgyához írt versét. Beck Zoli beköszönésképpen egy csengővel zizeg, majd bejelenti, hogy azt hitte, csak nyolckor kezdenek – vagyis a második félidőre készült – aztán nyakba akasztja a gitárját és eljátssza a Teremtőst.
Szálinger Balázs következik, akit – újabb foci-allúzió – úgy konferál fel a moderátor, mint az egyetlen embert, aki hisz még a ZTE-ben. Szálinger viszont nem dekázgat a honi gyep könnyű luftballonjaival, hanem egy súlyos, mély darabot olvas fel Könyvhétre megjelent új kötetéből, a Köztársaságból. Szintúgy friss alkotással készült csapattársa, Szűcs Krisztián is. Olyan dallal kezd, amit ezelőtt csak macskája és menyasszonya hallott. Igazoltan távol maradt HS7-rajongóknak üzenem, hogy az elhangzott nóta alapján meglehetős bizalommal lehetünk a készülő lemez irányában.
A második körben a Grecsó - Kollár-Klemencz gitárduó lendületes pezsdíti fel a Szív ha üt című Grecsó-opuszt, Beck Zoli közben hathatósan és alázattal, szorgos roadként szervezi a színpadot. Karafiáth Orsi egy másik egykori idolját körvonalazza, amikor – ahelyett hogy felolvasna – elmesél egy novellát vonatútról, rossz sminkről, társkereső apróhirdetésről, no meg az idilli mérnökről. Az elbeszélésben többször említés esik a művésznő tekintélyes kebleiről, mire Beck Zoli – aki eddig is remekelt a színpadi infrastruktúra kreatív felhasználása terén –, szövegtartóként számít a méltatott testtájékra, külön kiemelve a költőnő ún. kannáit. Ám Karafiáth inkább magastartásban tesz eleget kottafogói feladatának, és hozzá csípőt ringat. Persze Szűcs Krisztián is gondoskodik róla, hogy ne maradjon kíséret nélkül. Arra kéri Szálinger Balázst, „perkusszív rétegekkel díszítse” megzenésített versét. Szálinger egykedvűen csilingel.
A harmadik körben – odakünn addigra kiürül már korsó és lelátó – Grecsó a Kistehén Ha sírok-ját írja át, Karafiáth Orsolya költözés-történetté formálja a 30Y Városemberét, Szálinger pedig egy régi Heaven Street Seven-dalt, a Budapest Dollst írja át. Ezúttal sem hiába ült össze toll és gitár!
