Megnyugtató egy szimbolikus név mögött megbújva publikálni

Rostás Eni | 2017. január 12. |

A nők megértésének vágya, a puszta élvezet vagy a realitástól való távolságtartás igénye hívta életre. Kamaszlányok példaképe, önműködő entitás vagy műfaji sajátosság. A Sorvezető témája ezúttal az írói álnév és az irodalmi alteregó.

Fekete Richárd (Király Odett: Magamon kívül, Palatinus, 2009)

fr_nagy.jpg2006-ban a pécsi Sensus Csoportban az egyik kedvenc oktatóm egy Székely Magda-vers kapcsán azt mondta, „ilyet csak nő tud írni”. Ekkor körmöltem le az első Király Odett-verset. A technikai szempont mellett az alteregó megszületésének mentálhigiénés oka a hozzám akkoriban legközelebb álló nőkhöz kapcsolódott. A Király Odett által jegyzett első szövegek rendeltetésük szerint az ő megértésükhöz járultak hozzá (sikertelenül).

Király Odettnek lenni egy ideig módfelett szórakoztató volt. Egyrészről folyamatos sikerélmények értek: a legjelentősebb folyóiratok versrovatai közöltek és olyan szerzők méltányolták a szövegeimet, akiket nagyra tartottam (és tartok azóta is). Egy alkalommal Kiss Judit Ágnes Ködlámpa-sorozatában estet is szerveztünk, ahol egy közeli barátom játszotta el Király Odettet (állítólag hitelesen). Másrészről nagy intellektuális kihívást jelentett, hogy a rövid idő alatt hatalmasra duzzadó levelezésemben egy ellentmondásoktól mentes, komplex karaktert alkossak meg. Ha csak szakmai levelezésekről lett volna szó, a következetesség nem jelentett volna problémát, ám időközben több virtuális barátságot kötöttem, aminek a következménye előbb lelkiismeret-furdalás, majd néhány esetben az alteregó négyszemközti leleplezése lett.

Könyves Magazin 2016/5.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016, 76 oldal, 490 HUF vagy 5 pont + 199 HUF

 

Mivel az egyébként könnyen írt versek erősen retorizáltak és szókimondóak voltak, így a tabunak számító témák és a könnyen kódolható forma miatt egy olyan karakán személy tűnt fel a versek mögött, akit könnyű volt példaképnek tekinteni (főleg tizenéves lányok számára), illetve akibe könnyű volt belezúgni (2008-tól kezdve elég sok szerelmes levelet kaptam). Ezeket a megkereséseket a közben kialakult szakmai és baráti kapcsolatokkal együtt már tényleg komolyan kellett venni, így a 2009-es kötet megjelenését követően megkönnyebbülten búcsúztam el az alteregótól (és a zománcpostájától is).

Nyerges Gábor Ádám (Petrence Sándor: Fagyott pacsirta, PRAE.HU, 2013)

nyga_1.jpgPetrence Sándorra mindig szerzőtársként tekintettem. Közösen írott verseinket nem tekintem sajátjaimnak, csak mondjuk felerészben. Petrence úr számomra nem fiktív személy, hanem önműködő entitás, saját nyelve, észjárása, poétikai eljárásai vannak, melyeket részben tőlem csent el, meglehetős hálátlanul. Közös munkáinkat nagyon élveztem, lényegében ez az élvezet (gyermeki vagy gyermeteg?) hívta életre őket. Mondhatnám (mondom) úgy is: ilyen a humorom, szórakoztat a blődsége. Petrence úr ugyanis épp így és ezért bújt elő a kortárs nípi líra subájából, lényegében közös fiókunk számára írtuk a műveit, amíg Margócsy István és a 2000 szerkesztősége fel nem fedezte őstermelői hajlamait, elindítva őt az irodalmi pályán. A 2013-as kötettel nagyjából véget is ért együttműködésünk, azóta csak elvétve írunk verseket, s talán jobb is így, mivel Petrence úr épp hallgatag korszakát éli, a 2000 már nincs is (a Litera netnaplójában együtt sirattuk el kivéreztetésekor), de még a kispocsolysági irodalmi lapok sem mutatnak különösebben nagy érdeklődést iránta. Pedig hiányzik, be kell valljam, úgyhogy inkább át is adom a szót neki.

Na há akkor ín es hozzám szónák ehhö a kírdísbe, mer a Nyergess, szokása szerinyt már megin füvet-fát nem lát’ meg a saját szemibe, csak másíba a kígyót, bíkát, s hazudik össze-vissza. Ín, kírem, írnák, ugyan, ha lenne rá mód, de há ahogy a kőttő mongya: egyedű ez megy, há níköm meg ot van a gazdaság, a ház tály, mej körű dógaimat intízem (pl. kecske!, s egyíbb jószág), a Nyergess meg nem gyün ide ’Pocsolyságra, holot falumba már ívek óta el fogyot a papír, oszt há akkó mígis mire írjak?! Együtt szerzet verseinkrű, amiket it fölöttem el mondot, semmi nem igaz, mindet ín írttam, ő csak meg konvektúrászta azokat, s számos helyesirási hibát rakot bele! De ha eccer míg majd ujra kír a níp (s hitvess Rózsikám se bánnya), írnák majd újra, amennyit van mód a kapálás mellet! (Míg hugy ín blőd!)


Michael Walden

m_walden_2.jpgMichel Walden írói álnéven adta ki a Metropolis Media az Eshtar című trilógiám első és második részét idén, így érintettként összetett véleményem van az álnevek használatáról.

Az angolszász névhasználat számos műfaj sajátossága: a sci-fi, a fantasy, szerep-, kaland- és csatajátékokhoz kiadott könyvek jellemzően álnéven jelennek meg és ez nem csak magyar jellegzetesség.  Része a könyvnek, mint terméknek, akárcsak maga a cím vagy a borítókép, ráadásul nagyban befolyásolja az eladhatóságot is.

Emellett megnyugtató egy szimbolikus név mögött megbújva publikálni. Szerzőként az írás csak egy szegmense az életemnek, nem szeretnék teljes mértékben azonosulni ezzel a szereppel, ahogyan például a legnagyobb művészek (pl. Csontváry, Kovács Margit, Bartók Béla) neve egyet jelent a munkásságukkal.

A sci-fi műfaja nagyszerűen alkalmas arra, hogy jelen korunk problémáit fiktív környezetbe ültetve tárjuk fel és megoldást keressünk. A társadalmi dilemmák univerzális és nem aktuálpolitikai jellegét kívánom hangsúlyozni a műfajválasztással. Az írói álnév használatával is a realitástól való távolságtartást igyekszem erősíteni.

Ezek mellett a névválasztás tudatosan jelképes.  A "Walden" Henry David Thoreau Walden - A polgári engedetlenség iránti kötelességről című munkájára utal. Thoreau 19. századi íróként a természet és az ember kapcsolatát kereste, küzdött a rabszolgatartás ellen, és az embertársaira, mint célra tekintett, nem, mint eszközre... Részt vállalt a nyugati civilizáció azon mozgalmában, melyben a társadalom a vallástól függetlenül, sokszor azzal szemben újraértelmezte az alapvető morális kérdéseket. Természetrajzai pedig egészen egyedülállóak!  A Michael ezzel szemben Mihály arkangyalra utal, aki a jelenések könyvében az égi seregeket vezeti a sátán ellen. Ezt a kettősséget kívántam megfogni, az ember örök vergődését az égi és a földi kérdések között, a vallás és a tudomány határán.

A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2016/5. számában jelent meg. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!