53 éves korában elhunyt Kőrösi Zoltán. Halálát az origo információja szerint szívinfarktus okozta. Kőrösi az írás mellett forgatókönyvíróként is munkálkodott, és szerkesztőként valamint dramaturgként is dolgozott a Magyar Rádióban 1990 és 2007 között. Első novellájával 1992-ben megnyerte a Magyar Napló Örkény István-novellapályázatát. Ugyanebben az évben publikálta első kötetét, a beszélgetéseket tartalmazó Felrombolást, ezután folyamatosan jelentek meg regényei, és novelláskötetei, például a 2004-es Budapest, nőváros, amiből Vizi Mária forgatott tévéfilmet 2008-ban, a 2006-os Milyen egy női mell? - Hazánk szíve, a 2011-es A hűséges férfi - Boldogságnovellák (kritikánk ITT), vagy a 2013-as Magyarka (olvasd el kritikánkat ITT). Legutóbbi regénye, a Szívlekvár 2014-ben jelent meg (cikkünk a bemutatóról ITT), új könyve, Az ítéletidő a könyvfesztiválra várható. Kőrösi így foglalta össze életét az írói oldalán:
A számítógépem fölött rajzszögek rögzítik a jegyzetlapokat.
Sok Kőrösi Zoltán van, olykor szembe jönnek velem az utcán, köszönnek is. Ott megy kézen fogva a feleségem és a fiam.
Húsz évig legalább annyi időt töltöttem a futballal, mint az irodalommal.
Reggelente a redőny lyukacskáin besüt a nap, sárga fény csorog végig a falakon, az asztalomon, sárga fény csorog rajtam is, futnak szanaszéjjel a fekete betűk.
1962-ben születtem, Budapesten.
Ez az ember szeret:
futballozni, szeret olvasni, szeret napozni, szereti a vörösbort, a vörös és fehér húsokat, oljabogyót enni, ez az ember szeret írni, szeret gyerek, szeret család, szeret haza, szeret utazás, szeret film, szeret víz, szeret tűz, szeret szeretet, szeret Budapest, lakik Ferencváros,
ez az ember Kőrösi Zoltán,
ez az ember író,
sok Kőrösi Zoltán van,
ez az ember az.
A Könyvesblog a foci romantikus, mikrotörténetekből építkező világát bemutató kötete, Az utolsó meccs (Kalligram, 2012) készített vele interjú:
"És mindegyik meccs az első is, nem? Amikor kihagyod a helyzetet, nemigen hivatkozhatsz arra, hogy a múlt héten pedig milyen jól ment... A focinak éppen ez a lényege: mindig is csak az adott pillanat, a jelen idő van. Az intenzív létezés. Más kérdés, hogy a legendák ezt megpróbálják kitágítani. Első meccs? Gondolom, a csörgőmmel. Az utolsó meg még előttem áll. (...) Egyébként ez a legnagyobb boldogsága az írásnak, az alkotásnak is. Az akarat, a szerencse és a gyakorlás révén jöhet az a pillanat, amikor az, amit írsz, okosabb és jobb lehet nálad. Szóval Messi lehet, hogy tudna prózát írni, de ahhoz abba kell hagynia a focit. Ő meg reszkessen, ha egyszer abbahagyom az írást..."
Kőrösi két évig (2008-2010) főszerkesztette a Literát, és évekig volt az Íróválogatott fontos tagja.
"Csapathoz tartozni, csapatban lenni olyan fantasztikus érzés, amit a legtöbben kizárólag a focin keresztül élhetnek meg, ha egyáltalán. Ráadásul a foci zsenialitása, hogy hős lehetsz akkor is, ha szépen csúszol be, vagy jól passzolsz, nem csak akkor, ha bombagólt rúgsz.(...) Sokáig úgy gondoltam egyébként, hogy nincsen rosszabb, mint magyar írókkal egy csapatban focizni: önzőek, lusták és ügyetlenek... aztán megalakítottuk a nagypályás válogatottat és csodálatos volt, hogy ezek a külön-külön hősök milyen alázattal játszottak együtt."
