Saiid az Európai Poetry Slam Bajnokságon

.konyvesblog. | 2012. december 19. |

saiid_slam1.jpg

A fotót innen szedtük

Az ugye megvan, hogy az október 7-én a Trafóban megrendezett Első Országos Slam Poetry Bajnokságot az Akkezdet Phiaiból ismert Süveg Márk aka Saiid nyerte?! Noha akkor este felajánlotta díját a harmadik helyezett Pion Istvánnak, az Antwerpenben a hétvégén megrendezett európai Poetry Slam bajnokságon ő képviselte kis hazánkat. A tizenhét versenyző közül az első kilenc közé jutott, a második forduló után pedig a 6.helyen végzett. A versenyről a következő részben számolunk be, az azt megelőző Open Mic-estekről, flash mobról, európai slam helyzetéről és izgulásról pedig itt és most.

Néhány éve ismerem csak Márkot, és noha legtöbbször szórakozóhelyeken találkozunk slamek és bulik alkalmával, így nem ismerem sok más élethelyzetben, valamiért mégis az volt az érzésem, hogy izgul. A színpadon mindig magabiztosnak látom, a slamversenyek alkalmával csak kellemes mértékű drukkot látok rajta. Most viszont már a reptérre menet mesélte, milyen meglepő dolgok történtek vele, és mennyire új, különösen furcsa érzés kíséri az útján. Az elindulás napján a bankban sok sikert kívántak neki, s a repülőtéren a check-in pultnál is gratuláltak, békével köszöntek el tőle. Saiid rádöbbent: „már nem csak magamért kell felelősséget vállalnom, vagy még esetleg Závada Petiért az Akkezdet Phiait képviselve." Mikor én kimondtam, hogy egész Magyarország neki szurkol, röhögve megfenyegetett, hogy megfordul és hazamegy.

Aztán két órával később landoltunk Brüsszelben, csomagok rendben, vártak a kijáratnál, a dugó miatt több, mint két óra alatt jutottunk el Antwerpenbe. A vacsora előtt végigmentünk a programokon, később elkísértek a Den Hopsack nevű helyre, ahol Open Mic keretében a versenyzők egyik fele és a nézőközönség tagjai adtak elő. A Kőleves estekre emlékeztető picurka, néhány asztallal és kis színpaddal megtömött helyen könnyű tömeget szimulálni - mi egyelőre csak füleltünk, felmértük a terepet, az embereket. Először a svéd bajnokon, Niklas Mesaroson akadt meg a szemünk: a tetoválásain és arcszerkezetén túl előadása is majdnem annyira meggyőző volt, mint Scott Heroné (Később még több szimpátiára adott okot, hogy beigazolódott sejtésünk: édesapja magyar származású). A dán Jacob Hallgrent meglepte, mikor felkonferálták, de már futott is a színpadra és napszemüvegben taglózott le mindenkit anyanyelvén. Az egyik (!) francia bajnok leginkább hangerejével és vehemenciájával hívta fel magára a figyelmet. Sokan papírból olvastak fel, és mivel anyanyelvükön tették előzetes összefoglaló nélkül, nem jött át az üzenet. Másnap reggeli után csoportos városnézés.

Könyvtárban, aluljáróban

Péntek délután a tizenhét nemzeti bajnok két csoportba (franciául tudók és nem tudók) osztva közös költeményt alkottak, aminek témájának a városhoz kellett fűződnie – a városnézéses infók alapján párokat alkottak, Saiid a visszahúzódó, csendes holland lánnyal, Kira Wuck-kal írt. Öt pár dolgozott szimultán 40 percig kb. a műsoron egy kocsmában, majd egyszeri gyakorlás után a könyvtárba indultak. Saiid ezt alkotta:

„A beautiful diamond / Belgium but not Brussels / A bomb never been droped on / But blood has been dripping on carved stones and staircases. / Mild climate on the hill / a butcher might climb it / City of giants' bones / rich souls facing poor taxpayers. / Diamonds made of chocolate melt / in chopped off chocolate hands / but diamonds and chocolate? / We all know are girls' best friends..."

A közös alkotásokat a helyi könyvtárban, a Permeke-ben adták elő, és mintha az előadás nem lett volna elég zavaró tényező, a megafont nem tudták kikapcsolni és az szirénázott percekig. Szóval jó hangulatban kezdődött, és zajlott az előadás: volt, aki visszafogottan olvasott, más bátran használta egész testét gondolatainak kifejezéséhez. A dán versenyző, Jacob óriási figura, térképpel a kezében szaladgált körbe, néha felszaladt a színpadra, majd értetlenkedve lefutott. Ő az, aki a végén mindenkit egy közös fotó készítésére buzdított. Egyre jobban összerázódott a csapat, szerencsére egyre kevésbé sztresszeltek a másnapi versenyen.

Az eső miatt kivételesen tömegközlekedtünk, de hát ennyi slammer csak nem mehetett el az aluljáró kínálta lehetőség mellett: spontán kör alakult, az egyik szervező lány buzdította a slammereket, és nem is kellett sokáig várni, a szintén szervező Philip Meersman már ott is termett a kör közepén és francia nyelven előadott versével vívta ki magának a figyelmet és a tapsot. Az idősebb korosztályt képviselő észt versenyző, Jaak Kand azt a szituációt adta elő, amikor majdnem lekéste a Brüsszelbe induló gépét. Futást imitált, lihegett, ismételgette belső kétségbeesését és motivációját: „Run boy... run... You have to be there! European Championship, I'm coming! I'm the best Estonian slammer, I must be there... Run, boy, run!!!" Hatalmas tapsot kapott, utána még az első estéről ismert lengyel kihasználta a szabad tér lehetőségét, aztán a hostelt vettük irányba.

saiid_slam2.jpg

Hol mi?

A vacsora előtt arról beszélgettünk, melyik országban hol tart, hogyan zajlik, mennyire összefogott A SLAM. Kiderült, hogy például Olaszországban nincs Slam-hálózat, és egy férfi kezében összpontosul az egész, Ő tőle „engedélyt kell kérni" egy Slam est szervezéséhez, megszűri a fellépőket és csak Ő kapott pénzt a kormánytól, de amiért nem adott mindenkinek lehetőséget a fellépésre, így már Őt sem támogatják. Rómában minden hétfőn vár minket az olasz bajnok által inkább börleszknek vélt Slam est, ahol a konferanszié hölgy meglehetősen dekoratív, volt alkalom, amikor lábbal pontoztak, a kabaré-jellegű est, ahogy mondta „another kind of show". S noha elmondása szerint nagyon sok náluk a költő, és alig van egy-két jónak mondható, a novemberben megrendezett olaszországi Slam bajnokságot így is 5-6 hónapnyi selejtező előzte meg ötszáz indulóval. Szintén meglepő, hogy Stockholmban, ahol 1995 óta rendeznek Slam esteket, nincs egy csapat, ami összefogná az egészet – a többi városban sokkal szervezettebb. A bajnok a fellépéseken kívül gyakran tart workshopot gimnáziumokban. A holland bajnok is igen elfoglalt, mert ott a havi estek nyerteseinek városi elődöntőkről az országos döntőbe jutott és azt megnyert bajnokot mindenhova hívják, így átlagosan heti két fellépése van – az újabb emberek megismerése által így Ő próbál hálózatot, kapcsolatot teremteni. Amikor Saiid-dal beszámoltunk a magyarországi helyzetről, kezdve a teltházas havi SPB Klubokkal a harminc fölötti indulói létszámmal, a teltházas Országos Bajnokságon át a pécsi, szombathelyi, veszprémi, százhalombattai helyzetekig, néhányuknak tátva maradt a szája, örültek a sikereknek, az összefogásnak. Amikor megoldásra váró „problémaként" vázoltuk fel azt, hogy nem tudjuk meghúzni húsz főnél a jelentkezők számát a Mika Tivadar Slam estjein, azok után, hogy javasoltak néhány módszert, mosolyogva jegyezték meg, hogy szerencsések vagyunk amiért ilyen jellegű „nehézségeink" vannak.

Szabad a mikrofon

A vacsora után a Mama Metrea nevű helyre ment a csapat, ami talán még kisebb volt, mint az előző esti, de más jellegű atmoszférájának és talán a csapat összekovácsolódásának köszönhetően jobb volt a hangulat. Az Open Mic előtt a fellépők másik fele adott elő, negyedikként Saiid. A portugál Raquel Lima után következett, aki a városát átszelő folyóról verselt, így vicces szituációt teremtett, amikor Márk összefoglalta angolul a Budapestet kettészelő Dunáról szóló Semmire sem képes lap c. szövegét, amivel annak ellenére, hogy magyarul mondta el, óriási sikert aratott, később többen gratuláltak neki. Ezen az estén az előadások színvonala is jobb volt, de Márk ettől függetlenül és ezzel együtt is ugyanannyira tudott csak esélyt latolgatni a másnapi, szombati döntővel kapcsolatban: semennyire. Azért a verseny előtt még gyorsan kikérdeztem.

Induláskor úgy láttam, izgultál. Most szombat reggel van, ma este van az Európai Poetry Slam Bajnokság döntője. Mennyire érzed a verseny súlyát?
Saiid: Egyre kevésbé, és ennek nagyon örülök. Ez annak köszönhető, hogy megismertem a többi versenyzőt, közösen dolgoztunk, és már nem feltétlen tekintek rájuk ellenfélként. A portugál Raquel odajött hozzám tegnap, és elmesélte, hogy milyen rossz élmény volt számára a slam világbajnokság, amikor reggel megérkeztek, este már versenyeztek, nem volt idejük semmire, nem voltak közös programjaik. Ezzel finoman utalt arra, hogy használjam ki a lehetőséget és spanoljak másokkal. Úgyhogy ezt teszem – bár nagyon nehéz így, hogy absztinens hónapot tartok, és mindenki részeg körülöttem rajtam kívül. Na jó, Te sem vagy az...

Túl vagyunk két Open Mic-esten, minden fellépőt láttunk már színpadon – ami persze nem feltétlen jelenti azt, hogy tudjuk, mivel és hogyan áll ki ma este. Kitől kell szerinted tartanod?
Saiid: Itt van az a litván hangköltő forma, Zygi (Zygimantas Kudirka), akivel mindig példálozok. Ő az, aki Berlinben három percig csak a B betűt mondta ki, majd a végén a város nevét. Ő nagyon menő, őrült, durván fel van építve az előadása, és ezt biztosan értékelik majd. A másik idős versenyző, az észt Jaak Kand egy fehér szakállú kisgyerek, imádni fogják. A svéd srác, Niklas Mesaros a második este alkalmával is nagyon jót tolt. Jó ötleten alapul a szövege, jól felépített, technikás, jó ritmikája van, arányosan oszlik meg benne a mélység, komolyság és a humor, amit én is szeretek. Nagy a rutinja, az is látszik. A franciák biztos továbbjutnak a második körbe, mert ügyesek és „itthon" vannak... Tipikus francia slamet nyomnak, amit én nem szeretek, de nem én vagyok a zsűriben. A dán Jacob Hallgren is erős lesz – ez csak egy megérzés. Esélyeket meg nem tudok latolgatni úgy, mint például otthon, mert egyrészről kiszámíthatatlanok a versenyzők és a zsűri, és nem ismerem az itteni közönség reakcióját. Lehet, hogy valaki verbálisan olyat tol, hogy leszakad a plafon – DE, ez nem sportverseny, és ha ismerném is a teljesítményeket, sem lehetne tudni, ki mit hoz ki magából.

Melyik szövegekkel versenyzel és miért azokra esett a választásod?
Saiid: Az országos bajnokságon jobb volt a helyzet, azt pl. ott akkor döntöttem el, hogy a második körben melyiket tolom el. Itt előre meg kellett adni a sorrendet, úgyhogy nem fogok tudni változtatni. Első körben A tehetetlen ember c. szövegem angolt átiratával kezdek, mert jó beugrónak, könnyű a nyelvezete, érthető, és azonosulni tud vele a közönség, a zsűri: mindenki ismert ilyen tehetetlen embert, vagy ő maga az. Az angol verzióba rádásul beépítettem egy kis csavart is, kissé átverem őket... Nekem fontos, hogy kapcsolatot teremtsek a közönséggel, hogy túllépjek az öncélú terápián. Egyetértek Elivel, aki a tegnapi Open Mic-on fogalmazta meg versében, hogy mit jelent neki a Slam: megkap egy részletet a saját életéből másoktól.
Ha továbbjutok a második körbe, a Helló-Viszlát című szövegemet mondom el, valószínűleg angolul. Ez a téma annyira az utcán hever, hogy sokakban felmerülhet „aaa, ez miért nem nekem jutott az eszembe", egyszerű, tematikus, jól felépített, szomorúan vicces. Azért mondom angolul, hogy mindenki értse. Hogy ne olvasniuk kelljen, mert akkor nem rám figyelnek, viszont a szöveg előadva jobban érvényesül. Én annak örülnék amúgy a legjobban, ha döntetlen alakulna ki, és akkor elnyomnám a Tükör mogult vagy a Semmire sem képes lapot magyarul, mert szeretik hallgatni a magyar nyelvet. De az is lehet, hogy utolsó pillanatban úgy döntök, hogy magyarul mondom el a Helló-Viszlátot – ezt az ottani megérzésem fogja eldönteni.

A European Poetry Slam Championship menete:
A tizenhét bajnok sorrendjét péntek este kihúzták egy kalapból: Saiid az ötödik a sorban. A fellépők kb. felénél szünetet tartanak, a legelső és a szünetet követő első fellépőt is megelőzi egy-egy „áldozati bárány" előadása, aki bemelegíti a zsűrit. A zsűri tagjai a közönségből kerülnek ki, ha minden igaz, rá fognak kérdezni angol tudásukra. A slammerek szövegei ki lesznek vetítve angol nyelven – az angolul előadottak is. A második körbe a versenyzők fele jut tovább (tehát 9 fő – egál esetén mindketten tovább mennek), a pontozás elölről kezdődik (nem adódik össze, mint nálunk), és ha egyértelmű az első három helyezett sorrendje, már meg is van Európa legjobb slammere. Holtverseny esetén az első három helyezett még egy szöveget előad, újrapontozzák őket a végső sorrend kialakításáért. Az est folyamán kiosztanak egy közönségdíjat is, ami olyannyira reprezentatív, hogy minden néző bedobhatja a bejáratnál kapott kitűzőt a kedvence nevével ellátott üvegbe.

Szerk: Mavrák Kata Hugee