Mécs Anna: Az álmaidat is add nekem [Kapcsolati hiba]

Mécs Anna: Az álmaidat is add nekem [Kapcsolati hiba]

.konyvesblog. | 2019. május 11. |

A gyűrű a komódon állt. A bársonydoboz elegáns volt, mégis ormótlannak tűnt. Na? Zsófit meglepte a kérdés. Mondjuk András zavaros monológja után gyanút fogott, ott a Duna-parton. Már az fura volt, hogy csak úgy, látszólag minden ok nélkül sétáltak. Mert a dolgoknak kell, hogy oka legyen. Aztán a kérdést meghallva Zsófi rájött, hogy ennek is volt oka.

Első zavara után megörült. Lehet, hogy végre egy elegáns gyűrűje lesz. 25 éve hordja azt a bizsut, amit András még egyetemistaként lőtt neki a majálison, nem is hitte volna, hogy ez a nyüzüge srác kilövi neki a tízpálcás gyűrűt a céllövöldében. Annyira megdöbbent, hogy azonnal igent mondott neki, ott, huszonhárom évesen. Az az igen valahogy sokkal magától értetődőbb volt. Aztán persze nem házasodtak össze. András az egyetemen maradt, csórók voltak, meg jöttek a gyerekek. Nem mintha egy gyerek olcsóbb lenne, mint egy esküvő, de ahhoz elég egy bódult pillanat.

Kapcsolati hiba

Mécs Anna a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat nyerte el 2018-ban Gyerekzár című novelláskötetével. A Könyvesblogon Kapcsolati hiba címen írja tárcasorozatát havi rendszerességgel (a korábbi részeket itt lehet olvasni). 

András zavart volt, előhalászta a telefonját a zsebéből, megnyomott valamit, és a doboz felnyílt. Két vastag gyűrű meredt Zsófira, így együtt egyszerre tűnt végtelennek és bilincsnek. Szia Zsófi, húzz fel, futott körbe a bal oldalin az üzenet. András elmosolyodott, büszke volt magára. Zsófi hirtelen rá akarta csapni a fedelet. Nem sikerült.

A telefonodon ott az alkalmazás, azzal tudod, mondta.András kissé elkeseredve, de készséges és büszke is volt, meg akarta mutatni, hogy milyen újszerű dologgal készült, és hogy még Zsófi telefonjára is felcsempészte az appot. Tehát András a telefonjában turkált. Vajon máskor is azt nézegette, vajon látta azokat az üzeneteket, amiket piszkozatban hagyott, és sose küldött el Zolinak. Vajon András többet tud róla, mint gondolná, vajon törölt dolgokat, vajon telepített mást is. Vajon az, hogy tudja a kódját, feljogosítja, hogy ezt csinálja. Zsófi megijedt, de leginkább attól ijedt meg, hogy így megijedt. 25 év házasság után ennyire rémiszti a tudat, hogy András bármijéhez hozzáfér. Persze két hónapja, amikor Andrásnak szívrohama volt, és ő intézett mindent András telefonjáról, nem gondolta, hogy ez zavarhatja őt. Talán András most ezt adta vissza. Ő is ugyanolyan hozzáférést akart Zsófihoz. És talán vágyott rá, hogy valaki vigyázzon rá, mindig.

A doboz lassan lecsukta a fedelét. Menjünk, mondta, és a kezét tartotta András felé. Ma ő nem ivott, bár András próbálta meggyőzni, hogy jöjjenek taxival, és kicsit csiccsentsenek be, 25 év az 25 év, de Zsófi hajthatatlan volt. És ha megint rosszul leszel, nem engedhetem, hogy. Visszasétáltak a kocsihoz, Zsófi majdnem nekitolatott a mögötte álló elektromos autónak, majd gyorsan elhúztak.

Aztán végül, két héttel később mégis felhúzta a gyűrűt. Azon az estén, amikor András olyan későn jött haza. Tízre otthon leszek, így búcsúzott el, de nem jött. Zsófi nem akarta hívogatni, nem akart írni se neki, a szívrohamig ez olyan jól működött. Nem aggódtak és nem ellenőriztek, nem számoltak be és nem kértek számon. De akkor elkezdett aggódni. Utoljára hat órája volt elérhető a Facebookon. Nem szokta nézni. De, persze szokta, csak azt mondja magáról, nem szokta, hogy ne tűnjön tipikus feleségnek, tipikus, feleség, már külön-külön is rosszul volt ettől a két szótól. Egyébként is utálja, amikor azt kérdezik András barátai, hogy elengedi-e. Mintha a tanítónője lenne, vagy az anyja. Hat órája nem volt fent. Azalatt bármi történhetett. Jobbjával a Facebookon scrollozott idegesen, fel se fogta, mit lát, csak tekerte az üzenőfalat. Idegesítette, ledobta a telefont, a hüvelykujjával addig forgatta a bizsu gyűrűjét, hogy eltört. 25 évig bírta ez a műanyag. Üresen állt a gyűrűsujja. Fehér csík a bőrön. Újra a telefonjáért nyúlt, kinyitotta a gyűrű dobozát, felhúzta. A profilok összekapcsolódtak. Látta, hogy András hol van, hogy dobog a szíve. Megnyugodott.

Már aludt, amikor András megjött. Csak akkor ébredt fel, amikor a tenyerébe csúsztatta a tenyerét. András megérezte a hideg kerámiát Zsófi ujján, összecsókolgatta. És közben sorolta, hogy mi mindent tud a gyűrű, hogy ki tudja vele nyitni a kocsit, nem kell a kulcsot állandóan egymásnak adni, hogy fizethet vele a közértben, hogy elolvashatja az üzeneteit, hogy láthatja, merre jár a másik, hogy az alvásciklusait is felismeri, hogy, hogy, hogy a szívverését is monitorozza. Éppen ekkor járt Zsófi mellkasánál, a két mell közötti homorulatot csókolta, megállt. A szívverését is. Össze van kötve a két profil, mindent látni fogsz. Minden szívdobbanást. Zsófi megérezte a bőrén, hogy András szeme kissé nedves. Biztos sokat ivott. De holnaptól talán majd ezt is láthatja.

Másnap állandóan azt nézegette a telefonon, merre jár András. Kedves üzeneteket küldtek, felhívták egymást többször. Mintha egy új élet lenne, a másik mintha ott lenne vele mindig. Össze is futottak, András húsz percet utazott, hogy Zsófival kávézhasson. És Zsófi szomorúan nézte a kijelzőjén, ahogy távolodott tőle az Andrást jelző pötty. Randizgattak.

Feküdj rám, mondta Zsófi. Néha szerette magán érezni András súlyát. Amikor a férfi beszívta a levegőt, Zsófi akkor fújta ki, és fordítva, a hasfala betolta a másikét, együtt hullámoztak. Néha azzal viccelődtek, hogy mindig ugyanannyi kilósok összesen. Ha az egyikre feljött két kiló, a másikról lement. Zsófi terhességei alatt András mindig összeaszott, széthajtotta magát.

András az appot figyelte, majd Zsófit. A szeme mozgott a szemhéj alatt. Az elmúlt hetekben feltűnően megnőtt Zsófi REM-fázisainak összhossza alvás közben. Az egyik szenzor a testhőmérsékletet méri, az infravörös LED a pulzusát közvetlenül az ujjon futó artéria alapján, a beépített giroszkóp pedig minden mozgást monitoroz. András azt kérdezgette Zsófitól, hogy mostanában többet álmodik-e. Hogy izgatott-e valamiért. Hogy nem kimerült-e, hiszen éjszaka annyit álmodik, hogy szinte olyankor él. Ha a gyűrű hangulatgyűrű lenne, biztos beszürkült volna nappal, és égő vörös lenne éjszaka. András alacsony fényerőre állította a telefonját, és megvilágította vele Zsófi arcát. Zsófi szeme még mindig mozgott. Zsófi mosolygott. András hetek óta nem látta így. Hetek óta mondta, hogy nézze meg jobban Zsófi is az alvási mintáit, és menjen vele orvoshoz. De Zsófi nem válaszolt, terelte a témát. Amikor reggelente András kérdezte, mit álmodott, nem válaszolt. András emiatt napok óta nem aludt. Itt van ez a kütyü, ő tudni akarja, mi történik a feleségében. Ő hozzá akar férni. Ő nem bírja, hogy 25 éve nem fér hozzá rendesen. Nem tudja például, hogy a munkahelyéről miért nem egyenesen hazajár. Mit csinál minden nap. Zsófi mintha nyögött volna valamit álmában. András nem érti. Zsófi reggelente azzal szokott védekezni, nem emlékszik. Hogy nem lehet minden álomra emlékezni. András figyeli az appot, és látja, hogy REM-fázisban van, mozog a szeme, biztos most is álmodik. Felrázza Zsófit. A nevét üvölti, Zsófi, és rázza közben. Zsófi zavartan kinyitja a szemét. Még mosolyog. Ahogy meglátja Andrást, újra csak néz.

Aztán pár hét alatt megszokták a gyűrűt. Inkább csak bosszankodtak néha. Zsófi kérdezés nélkül elvitte a kocsit, András csak akkor vette észre, amikor megszokásból megnyomta a kulcson a nyitót, de nem történt semmi. Meg azok a kis nassolások. Amikor felhúzta a gyűrűt, akkor pár hétig viselkedett Zsófi. Nem ugrott ki a cukrászdába, mert András akkor megkérdezi, hogy mi volt az a kunkor. És nem akart hazudni, de megmutatni sem akarta Andrásnak a titkos helyét. Hogy minden nap, mielőtt hazamenne, még eszik egy sütit. Még akkor is, ha tudja, sietnie kéne. Mióta nagyobbak a gyerekek, beleférnek ezek a kis titkok. Azelőtt minden percük be volt osztva, tudták, hogy ki hol van. Aztán a gyerekek nagyok lettek, és jött ez a vákuum. Zsófinak kellenek ezek a titkok, ezek a kis csábítások. Csak reméli, hogy a szemmozgását nem figyeli a gyűrű, és nem regisztrálja, hogy Zolit a többi kollégájánál többet figyeli. Nem igazán tudja, Zoliban mi vonzó. Nagy hasa van, igazi apatest, kockás ing, kopasz a feje búbja, fagyis dobozban házi kosztot hord. Mindig időben lelép, hogy a gyerekeiért menjen. Mégis, a gyűrű óta is, újra, néznie kell. A pupillája olyankor kitágul, a pulzusa az egekben. Basszus, azt méri a gyűrű, valahogy vissza kell fognia, nagyokat lélegezni és sok folyadékot inni. El kell fojtani, mélyre nyomni, nem szabad, hogy detektálja. És Zsófi így is tesz, András nem lát semmi furcsát a pulzusában. Zsófi szívével minden rendben, András boldog.