Már áprilisban megtámadták Sacha Batthyány könyvét

Már áprilisban megtámadták Sacha Batthyány könyvét

.konyvesblog. | 2016. augusztus 29. |

tafel3.jpgA rohonci kastély (kép forrása)

David R. L. Litchfield 2006-ban jelentette meg The Thyssen Art Macabre című könyvét, amelyben háborús bűnök elkövetésével vádolta az arisztokrata Thyssen-Bornemissza család több tagját. Könyvében szó esik Thyssen-Bornemissza Margit báljáról is, ahol a vendégek 1945 márciusában mintegy 200 magyar zsidó munkaszolgálatost mészároltak le. Sacha Batthyány 2016-ben jelentette meg És nekem mi közöm van ehhez? című könyvét (magyarul szeptember elsején várható – a szerk.), melyben megírta, hogyan értesült a nyelvöltögetős rokon, vagyis Margit néni és Rohonc kapcsolatáról, és azt is, hogyan kereste a választ hét éven át arra a kérdésre, hogy mennyire határozzák meg az egyént az előtte járó generációk tettei és hallgatása. A Batthyány család remekül tudott hallgatni, így a svájci újságíró nem tőlük, hanem egy újságcikkből szerzett tudomást a véres rohonci éjszakáról.

A pokoli vendéglátó című cikket Litchfield jegyzi, aki, mint az a honlapján szereplő bejegyzésből kiderül, egyáltalán nincs elragadtatva Batthyány könyvétől, szerzőjét pedig egy arrogáns, önelégült, csaló magyar arisztokratának tartja. A bejegyzésbe a Batthyány-interjúra készülve futottunk bele.

Litchfield szerint a könyvecskéből, ami nagyon küzd, hogy nonfictionnek tűnjön, egyértelműen látszik szerző és téma összeférhetetlensége, megjelentetése pedig csak arra volt jó, hogy megnyugtassa a Thyssenek és a Batthyányak lelkiismeretét a rohonci mészárlással kapcsolatban. Úgy véli, Sacha Batthyány esetében a bűntudatot a bűnösök kíméletlen elítélése és tetteik becsmérlése váltotta fel. Ez jelentős eladásokat eredményezhet, a számok mögé pedig bárki elrejtheti a bűntudatát anélkül, hogy továbbra is az „elődeim csak parancsot teljesítettek” kifogásra szorulna.

Kapcsolódó cikkeink:

Mi közöm van nekem ahhoz, hogy a nagynéném bálján halálra mészárolták a zsidókat? (részlet)

Sacha Batthyány szerint túl könnyű 180 zsidó halálával magyarázni a neurózist (interjú Batthyányival)

Áprilisi, vagyis a Batthyány-könyv eredeti megjelenését követő írásában Litchfield többek között azt rója az újságíró szemére, hogy egy második világháborút túlélő zsidó lány, Mandl Ágnes, és a Batthyány-nagymama, Maritta naplóján kívül nem jelöli meg a forrásait, és nem támaszkodik tudományos kutatásokra. Arról is ír, hogy a szerző látványosan démonizálja Sztálint, ez a nézőpont pedig számos olyan angol és amerikai olvasó számára rokonszenves lesz, akik szerint Sztálin emberiségellenes bűnei sokkal rosszabbak voltak, mint Hitleréi.

Volt valami más is: a családomban gyakran beszéltek a kommunizmus horrorjáról, ami őket is nagymértékben érintette, a nácik és a nyilasok uralma alatti időről viszont kevesebb történetük van. Hogy miért? Mert azt hiszem, könnyebb arról beszélni, hogy áldozat vagy, mint elismerni a kollaborációt. Ezért tartották az 1941-45 közötti időszakot mindig homályban

 – nyilatkozta a Könyvesblognak Batthyány, utalva a könyv azon jelenetére, melyben néhány idősebb rokona egy családi találkozón azt hangoztatja, hogy a zsidók szenvedései felül vannak reprezentálva a kommunisták által okozott szenvedésekhez képest. A könyvben szó esik arról is, hogy a kommunisták hatalomra kerülése hogyan jelentette a Batthyány (és sok más arisztokrata)család számára egy korszak végét, hogyan állt a feje tetejére az egész addigi társadalmi rend, szó van elvesztett házról, vadászlakról, földekről.

A kommunisták nemcsak a földünket vették el, hanem az erőnket is (172. o.)

– írta naplójában nagymamája, Maritta.

Litchfield szerint Batthyány csak arra felejtette el felhívni az olvasói figyelmét, hogy nem a kommunisták által elvett földek voltak az elsők, amiket a család elveszített, elég csak a 1906 előtti időszakra gondolni. (1906-ban vásárolta vissza a kastélyt a nagyiparos Heinrich Baron Thyssen-Bornemisza.)

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Fordította: Blaschtik Éva, Helikon, 2016, 252 oldal, 3999 HUF

 

Litchfield arról is ír, hogy a könyv az osztrák hatóságok verzióját fogadja el a történtekről, Batthyány pedig megismétli azt az állítást, hogy a zsidó munkaszolgálatosokat a flekktífusz miatt, egy Franz Podezinhez érkező telefon hatására, vagyis felsőbb utasításra gyilkolták meg.

Szerinte a szerző tagadja az összes bizonyítékot, amit Rohonc néhai történészétől, Josef Hotwagnertől kapott (hogy erről honnan van tudomása, az nem derül ki a bejegyzéséből), figyelmen kívül hagyja az orosz vizsgálat eredményét (a szovjet hadsereg szűk két héttel a mészárlás után érte el Rohoncot, ahol megtalálták a tömegsírokat (!), jelentést készítettek, amit publikált is a Vörös Csillag nevű szovjet napilap, ám az osztrák nyilvánosság bolsevik propagandaként tálalta a hírt in: Kovács Éva: Ártatlan tettesek – néma közösségek), és azzal vádolja a rohonciakat, hogy kifosztották a kastélyt, ahelyett, hogy elismerné, hogy miután a németek felgyújtották az épületet, a helyiek megpróbálták eloltani a lángokat. A Batthyány könyvben ez a „vád” így hangzik:

Családom kastélyát kibombázták és kifosztották, a tető leégett. (95.o.)

Litchfield szerint Sacha Batthyány nagynénje, Christine Batthyany már 2007-ben megpróbálta letagadni Margit néni bűnrészességét, és azt hangoztatta, hogy a sértődött helyiek terjesztik a pletykákat. Nem meglepő, hogy falusiak nem rokonszenveztek a náci kollaboránsokkal, véli Litchfield, bár az És nekem mi közöm van ehhez? című könyvből az derül ki, hogy a Rohoncra látogató Batthyányt szívélyesen fogadták.

– Az emberek a faluban gróf úrnak szólítottak, némelyikük majdhogynem térdet is hajtott. (26.o.)

Batthyány arra jutott, hogy Margit „közvetlenül nem vett részt a lövöldözésben (…) de tapsikolt” a történtek miatt, Litchfield ugyanakkor azt állítja, nagyon is valószínű, hogy a grófnő, aki szemtanúk szerint örömét lelte, ha nézhette, hogyan kínozzák és ölik meg a zsidókat, sőt még a lőfegyverek használatában is jártas volt, maga is meghúzta a ravaszt, bár sosem állította, hogy ez tényleg így történt. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.