Mindössze 22 éves volt Nelio Biedermann svájci író, amikor megjelent második regénye, a Lázár németül. Egy évvel később óriásportrét írt róla a New York Times és a New Yorker is, több mint 30 országban adták el a könyve fordítási jogait, ahogy a megfilmesítési jogai is elkeltek: Tom Tykwer (A lé meg a Lola, Felhőatlasz, Parfüm, Babilon Berlin) rendező adaptálja.
Nelio Biedermann még mindig csak 23 éves, a világ a feje tetejére állt körülötte.
A napokban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, de már mindenhol ismerik a nevét: Patti Smith és Daniel Kehlmann is rajong a Lázárért.
Nelio Biedermannról és a kötetéről mi is sok cikket készítettünk, amiket olvasásra ajánlunk (interjú, kritika, beleolvasó, podcast). A magyar olvasók számára a Scolar Kiadó hozta el a történetet idén tavasszal Fodor Zsuzsa fordításában.
A regény egy dél-magyarországi arisztokrata család, Lázárék történetét követi végig a Monarchia hanyatlásától 1956-ig.
Egy fantasztikus kastélyban játszódik, ami Szentegáton található. A hely gyerekkora óta él Biedermann emlékezetében, pedig nagyon kicsi volt, amikor először ott járt.
Most megmutatjuk a Könyves Magazin olvasóinak, hogyan néz ki a szentegáti kastély!
A szentegáti kastély: hol, mikor, miért?
A regény központi helyszíne a családi kastély, illetve az azt körbeölelő mágikus erdő. A kastély a regényben nem pusztán egy helyszín: az otthon, a biztonság, az elszigeteltség és a magány jelképe egyszerre.
Ez a kastély a szentegáti Biedermann-birtokon található, az azt körülölelő varázslatos Szentegát-erdő pedig természetvédelmi terület.
A kastély jelenlegi tulajdonosa jóvoltából – a BBC és a svájci közszolgálati televízió után – lehetőségünk volt bejárni a Biedermann-birtokot, és személyesen megtapasztalni annak gótikus, álomszerű hangulatát.
- Szentegát 300 fős kistelepülés az Ormánságban: Pécstől nagyjából 40, míg Szigetvártól 10 km-re található.
- Szentegát és környéke a XIX. század elején Batthyány Kázmér gróf tulajdonában volt.
- Batthyány gróf a bécsi Biedermann banktól jelzáloghitelt vett fel – nekik tartozott még a császári udvar is –, majd később fizetésképtelenné vált. Tartozásai fejében ajánlotta fel a Szentegát és Mozsgó közötti területen fekvő Batthyány birtokot a Biedermann-bank részére.
Biedermannék, Lázárék, hogy is van ez?
Nelio Biedermann a család mozsgói ágának leszármazottja, nagyszülei az 1950-es években hagyták el Magyarországot és Zürichbe emigráltak. Ekkor éppen annyi idősek – 22 évesek – voltak, mint a szerző a Lázár írásakor.
Bár a nővérével Zürichben élő Nelio Biedermann nem beszél magyarul, édesapja és a nagyszülei otthon magyarul beszéltek egymással.
A múlt felidézésében Budapesten élő nagybátyjának, Biedermann Dénesnek volt jelentős szerepe.
Biedermann Dénes édesapja, László, és Biedermann Imre unokatestvérek voltak. Utóbbiról Kisfaludy András készített Vád nélkül címen dokumentumfilmet 2019-ben, itt megnézhető:
A család történetéből fokozatosan lett irodalmi anyag, nem is akármilyen.
A családfáról röviden:
- Michael Lazar Biedermann gyermekei, Simon és Gusztáv lettek a birtok új tulajdonosai.
- Simon gyermekei közül Ottó kapta meg Mozsgót, Rezső (Rudolf) pedig Szentegáton kezdte meg az építkezést 1880-ban.
- Rezsőt I. Ferenc József 1902-ben bárói rangra emelte.
- Biedermann Rezső nem akárkit, hanem Otto von Bismark kancellár bankárának lányát vette feleségül.
- A két erős család egyesülése után Rezső és Elza fia, Imre vitte tovább a Biedermann birtokot, Szentegáton egy mintagazdaságot hozott létre.
A Lázár cím egyébként Michael Lazar Biedermanntől jött, aki a család első ismert férfi tagja volt.
A fentebb említett Biedermann Imre (aki nem azonos a regénybeli Lázár Imrével!) fontosnak tartotta az adakozást, és a birtokon élők számára oktatást biztosított. Nem mellesleg pedig először hazánkban az öregségi nyugdíjat is bevezette.
Biedermann Imre 1931 és 1935 között Szigetvár térség országgyűlési képviselője volt, a család Szigetváron fiú- és lányiskolát alapított, kórházat és tűzoltóságot építtetett. A napjainkban is működő Almamelléki kisvasút létesítése is a család nevéhez fűződik, mely a birtok mozsgói és szentegáti részét kötötte össze, és a kiváló minőségű, exportra szánt bükkfa szállítására szolgált.
A regényben Nelio Biedermann valós családi és történelmi eseményeket gyúrt össze kitalált szereplőkkel. A mágikus realista elemek csak a regény végleges, ötödik változatában kerültek a történetbe.
E kettősségre remek példa a regényben Lázár Imre portréja, akinek története jelentősen eltér Biedermann Imre sorsától, életének főbb eseményei azonban Lajos történetében mégis felismerhetőek.
Egy fordulatos történet tele szerelemmel
A regényben három generáció sorsát követhetjük: Sándort és feleségét, Máriát, gyerekeiket, Lajost és Ilonát, majd Lajos gyerekeit, Pistát és Évát, valamint Sándor testvérét, Imrét 1900-tól 1956-ig.
A kritikák a regény atmoszféráját emelik ki a képi gazdagság és a történelmi ambíciók mellett.
Ugyanakkor a regény szerkezetét egyes recenziók epizodikusnak, a karaktereket vázlatosnak értékelik, pedig Biedermann nem akart a klasszikus családregény elvárásainak megfelelni.
Az örökölt traumák generációkon átívelő bemutatása, az elfojtások, a szégyen és az apa-fiú kapcsolatok ábrázolása a tömörség és mozaikos szerkezet mellett is letehetetlenné teszik ezt a Z generációs, gyors vágásokkal szabdalt családregényt, mely kevesebb mint 300 oldalon száguld végig 60 év történetén.
A történetben a kastélyt körülvevő erdő és tó elnyeli, illetve az őrületbe kergeti az embereket.
Az 1870-es években Szentegátot hatalmas erdő vette körül, ezért kezdetben Kárászpusztán épült vadászkastély. A területen napjainkban a Szentegáti Ősbükkös fekszik, számos védett növényfajjal, az évszázados bükkfákban fekete harkály, kékgalamb, barna kánya, a darázsölyv és léprigó is fészkel.
Biedermann Elza a vadászkastélyt nem találta megfelelőnek, ezért kérésére – a környékbeli láp lecsapolásával – Szentegáton kezdődött meg a mai kastély építése eklektikus stílusban, szecessziós stílusjegyekkel. A műemlékvédelem alatt álló kastély (építtető: Rudolf von Biedermann báró, Baden bei Wien, építész: Josef Baldauf) nagyjából 90 m hosszú, közepén emeletes szárnnyal, nyugati homlokzatán veranda, és az épületet egy magas torony is ékesíti.
Lássuk a kastélyt!
Az épület gazdagon tagolt, keskeny alaprajzú. A kastélytól nyugati irányban, a park déli oldalán építtette fel a család mauzóleumát, mely egyben a település kápolnája volt.
A hatalmas kastély parkjában szökőkút, úszómedence, vadászkutya-temető és pálmaház is volt, ezek egy része a regényben is visszaköszön. (A cselédség leszármazottai még ma is felidézik, hogy a vadászkutyákat szigorúan magázni kellett.)
A szecessziós jegyek elsősorban a kovácsoltvas korlátokban és a télikert elemeiben érhetők tetten.
A fürdőszobát Zsolnay csempe díszíti, mely még ma is látható, értő, restauráló kezekre várva.
A park közepén álló, szecessziós stílusú szabadtéri fürdő vizét saját termálvizes kútból nyerték, melyet újra be lehetne indítani.
A regény kezdetén fontos szerepet játszó istállók, ahol Mária szenvedélyes viszonyba keveredik a vízkék szemű lovászfiúval, szintén az eredeti állapotban láthatóak.
A kastély melletti szecessziós stílusú villa 1904-ben épült, vendégháznak használták, jelenleg vadászházként funkcionál. 1996-ban a villát az eredeti stílusban renoválták, modern apartmanokat alakítottak ki, azonban az étkező berendezése eredeti, ide kerültek a családi portrék is.
Mi történt azóta?
Szintén valós figura ihlette a regénybeli Pontiller szerzetest, akiről ezt olvashatjuk: „Edmund Pontiller, a hajlíthatatlan jellemű bencés szerzetes 1940 tavaszán érkezett a kastélyba, amikor a báróné megint visszaköltözött, míg a báró Pécsett maradt, és csak a hétvégéken utazott haza, vidékre, és hosszú évek óta ő, a pap volt az első ember, aki puska nélkül bemerészkedett az erdőbe.”
Biedermann Imre 1944-ben csakugyan befogadta Edmund Pontiller szerzetest, aki nyíltan a hitleri rendszer ellen fordult hazájában. Magyarország német megszállásakor a Gestapo elhurcolta a szerzetest, és vele együtt elvitték Biedermann Imrét is. Egy bécsi orvosprofesszor, dr. Zimmermann közbenjárására szabadult ki, aki a német megszállás utáni bábkormány miniszterelnökének, Sztójay Dömének a kezelőorvosa volt.
Szentegátot a második világháború utáni államosítás kezdetben elkerülte, a Biedermann család megtarthatta a birtokot, azonban 1949-ben mégis államosították.
Az államosítás után a korábbi cselédség teljesen kipakolta a kastélyt, minden ingóságot elvittek az épületből, egyetlen hatalmas, mozdíthatatlan konyhaszekrény maradt mementóul, mely a mai napig a helyén áll.
A család a kastély államosítása után Budapestre, az V. kerületi, Galamb utcai lakásukba költözött. Biedermann Imrét két évvel később hurcolták el az ÁVH emberei, majd a kistarcsai internálótáborban tisztázatlan körülmények között elhunyt.
Egyes források szerint a cellájában éhen halt, más források szerint agyonverték. Halotti anyakönyvi kivonatán szívelégtelenség szerepel, halálának dátumaként pedig 1953. január 9. napja.
Felesége, Kendeffy Katinka, 1964-ben kapta meg férje halotti anyakönyvi kivonatát, Imre hamvai a 301-es parcellában nyugszanak, a leszármazottai, például Biedermann Dénes, megkísérelték a földi maradványok azonosítását – sikertelenül.
Miután a kastély állami kézbe került, a Szentegáti (később Szigetvári) Állami Gazdaság központi épülete lett, ez mentette meg a teljes pusztulástól. Azonban a szocialista realizmus komoly sebeket ejtett rajta, néhol neon lámpák, hangszigetelt farostlemez ajtók fogadják a látogatót.
Egy mesés kápolna
Az épület jelenleg a BIG Szentegát Kft. tulajdonában áll. A kastély felújítása a tető cseréjével kezdődött, majd az épület szigetelésével folytatódott, és restaurálták a homlokzatot is. Jelen állapotában is lenyűgöző látványt nyújt.
A közelmúltban egy független amerikai horrorfilm forgatása zajlott itt (Bridges).
Nem csoda, hiszen a kastély baljós, melankolikus hangulata azonnal hatalmába keríti a betérőt.
A felújítási munkálatok jelenleg is folynak, így napjainkban nem látogatható, és nem is közelíthető meg az épület.
A birtokon álló Mária kápolna viszont megtekinthető.
A kápolnát családi mauzóleumnak építették – építészek: Schlauch Imre és Kirschstein Ágoston –, mely a római Szent Péter Bazilika kupolájának 1:7 arányú kicsinyített mása. A kápolna eredeti orgonája a pécsi Angster orgonagyárban készült 1896-ban.
A kápolna felújítása 2017-re készült el, és alkalmanként látogatható (előtte telefonos bejelentkezés szükséges), havonta misét is tartanak itt. A mauzóleumban Biedermann Elek, Rezső, Imre és Elza síremléke található, a mauzóleum restaurálása káprázatosan sikerült.
A kápolnát a kastély jelenlegi tulajdonosa Szentegát községnek ajándékozta. A mellette futó gesztenyefasoron végigsétálva az ősbükköst is bejárhatja az olvasó, e gesztenyefasoron („Hármas út”) lehetett a kastélyból az erdőbe kilovagolni. Az 1950-es évektől fokozatosan elvadult területet a Szentegáti baráti kör és Szentegát lakói újra sétánnyá és parkká építették 1999-ben.
Merülj el te is a letűnt idők szomorúságában!
Különleges élmény volt bejárni a kastélyt, azokon a helyeken állni, ahol néhány évtizeddel ezelőtt a Biedermann család élte mindennapjait. Aki szerette a regényt, látogasson el az Ormánságba, járja be a Mária kápolnát, a Dráva-partot, a gesztenyefasoron át az ősbükköst és az Almamelléki kisvasutat is feltétlenül nézze meg.
A szentegáti látogatás után szerzőnk újraolvasta ezt a gótikus mesét, és még erősebben hatott rá a letűnt idők szomorúsága.
Bár a Biedermann család elvesztítette ezt a csodálatos kastélyt, a Lázár lapjain hajdani pompájában ragyog.
