D. Tóth Krisztát a legtöbben újságíróként, riporterként és a WMN alapítójaként ismerik, most azonban egy régen látott oldalát mutatta meg. 12 év után újra regényszerzőként lépett a közönség elé, méghozzá nagy izgalommal: a Lábon kihordott élet bemutatóján Gulyás Márton kérdezte a Rumbach zsinagógában, részleteket pedig Kerekes Vica előadásában hallhattunk.
Az írás utat tör magának
„Azt hiszem, hogy tévésnek mindig is túlságosan író voltam, íróként pedig sokak szerint még mindig inkább tévés. Szeretem a középutas életemet, és azt, hogy íróként sem könnyű kategorizálni a munkáimat” – fogalmazott interjúnkban a szerző előző, Húszezer éjszaka című könyvének megjelenésekor.
Ami a mostani alkotói folyamatot illeti, elmondása szerint megmagyarázhatatlan és mindent elsöprő belső késztetést érzett, hogy visszatérjen az irodalomhoz.
„Az írott szó az én közegem – sokkal inkább, mint a kép és a hang, még ha ez meglepő is lehet” – tette hozzá.
A WMN évei alatt D. Tóth Kriszta kollégái nagyjából egy tucat könyvet írtak, amire természetesen büszke volt, de közben nehéz érzéseket is ébresztett benne, hogy ő maga viszont nem tud ezzel érdemben foglalkozni.
A civil szakmám olyan szinten fedte le a kreatív energiáimat, hogy nem volt tere a könyvírásnak”
– mondta.
A történet azonban végül mégiscsak utat tört magának – és a kiégés fontos gyógyírévé vált a szerző életében.
Nem kell mindenhol bántalmazást keresni
Az első felolvasott részletben a főhős, Gitta összegyűrődött arccal ül az asztalnál, és a barátnőjének panaszkodik. A férje elhagyta, már hetek óta nem adott hírt magáról, ő pedig próbálja valahogy túlélni a hétköznapokat, miközben fulladozik az egyik napról a másikra ráomlott életében – mígnem az Instagramon kap egy üzenetet egy titokzatos férfitől.
Gulyás Márton kiemelte, hogy bár nincs szó a kötetben szélsőségesen bántalmazó kapcsolatról, a férj által okozott sebek kétségkívül mélyek, és a család kénytelen adaptálódni a kialakult helyzethez.
Nagyon sok házasság mállik szét úgy, hogy már csak a feladatok működtetik”
– mondta a szerző, aki szerint nem kell minden tönkrement kapcsolatban bántalmazást keresni.
Bizonyára sokaknak ismerősek azok a történetek is, amikor a nem megfelelő kommunikáció vagy az eltérő fejlődési irányok vezetnek váláshoz.
Az élet megy tovább
D. Tóth Kriszta nagyon izgalmas nyelvhasználattal dolgozik, Gulyás Márton a kisrealista részekre külön felhívta a figyelmet: lépésről lépésre nyomon követhetjük például, ahogy Gitta bepakol a mosogatógépbe, vagy éppen kiszabadít onnan egy elakadt csirkecsontot. „Ez egy tapasztalati tudás, magam is ezt csinálom.
Amikor kontrollvesztett állapotban vagyok, a nagyon banális cselekvések visszaadhatják azt az érzést, hogy meg tudom oldani a dolgokat”
– mondta.
A realizmus, a pontos megközelíthetőség azért is volt fontos neki, mert azt a feszültséget szerette volna megmutatni, hogy az élet kulisszái mennyire jól tudnak működni az ember körül még akkor is, amikor belül káosz és sötétség van.
„Mi az ősélményed a hentessel?”
A bemutatón az is kiderült, hogy a főszereplő egy felső középosztálybeli, kertvárosi családanya, akinek bár a bevásárlókosara tartalmát nem sokan engedhetnék meg maguknak, a fájdalmai nagyon is azonosak mindannyiunkéval. És ha már bevásárlókosár: ezen a ponton „színre lépett” egy másik fontos karakter, akinek a szakmájában D. Tóth meglepő élvezettel merült el.
Ő Kornél, a hentes, akitől tulajdonképpen az egész történet indult.
„Felvétel nem készül, úgyhogy meg merem kockáztatni a kérdést: mi az ősélményed a hentessel?” – kérdezte Gulyás Márton a közönség nagy örömére, de viccet félretéve is igazi „hentesnerd” lett D. Tóth Krisztából az írás során. Saját bevallása szerint elképesztően vonzotta a hús világa, az ebben rejlő primer emberi élmény, és természetesen – jó újságíróhoz méltóan – el is ment a diktafonjával megnézni, hogyan dolgoznak az iparban.
Kerekes Vica jóvoltából kicsit közelebb kerülhettünk Kornélhoz: a felolvasott szövegből hamar kiderült, hogy a hús valóságán túl Kornélnak van egy érzékeny oldala is.
A boltban áhítattal lesi Gitta minden mozdulatát, de mégsem tud vele kapcsolatot létesíteni.
Bár a viselkedése kétségkívül zavarba ejtő, mégsem csupán voyeurként látjuk őt: a szerző úgy építette fel a karaktert, hogy elkerülje a patologizálást, de mégis tudjunk hozzá empátiával közelíteni.
Hazudik a nyelv?
Az utolsó elhangzott részletben Gitta három perce 46 éves: a chatpartnerétől születésnapi üzenetet kap, de Tamás szavai összecsúsznak a férje e-mailjével. Ahogy hallgattuk Kerekes felolvasását, a szövegben megjelenített testi tapasztalatok egyre hangsúlyosabbá váltak: Gitta a tükör előtt állva nézi a melleit, hideg vizet locsol az arcára, később pedig vagdosásnyomokat tapint ki a lánya alkarján.
D. Tóth elmondása szerint maga is szívesen fogyaszt olyan szövegeket, amelyekben „a legerősebb olvasói érzések a hiányokban, a kimondatlanságokban képződnek meg”, ezért döntött úgy, hogy sok esetben az írói kommentár helyett a megmutatás eszközével él. „A való életben is sok minden születik meg a kitartott csendekben” – tette hozzá.
Gulyás Márton ezzel kapcsolatban arra volt kíváncsi, mondhatjuk-e azt, hogy a szerző olykor szkeptikusan áll a szavakhoz.
A történetben ugyanis – mint kiderült – Gittát sikerül szavakkal megvezetni, annak ellenére is, hogy irodalmi influenszerként természetes közegként tekint rájuk. D. Tóth Kriszta szerint azonban nem arról van szó, hogy ne lehetne bízni a szavakban, sokkal inkább arról, hogy amikor az ember védtelen helyzetben van, könnyebben bedől mindenféle megtévesztésnek.
„Amikor össze vagy törve, nincs énvédelmed, az egészséges logika nem működik” – fogalmazott, de azt elismerte, hogy „a romantikus kapcsolatokban a nyelv hazudni hajlamos”. Bár a spoilereket Gulyás végig igyekezett kerülni, az azért kiderült, hogy egy megvezetéstörténetről van tehát szó, amely ugyan az online térben zajlik, de – ahogy a szerző rámutatott – az általa okozott idegrendszeri hatások nagyon is valóságosak.
Lábon kihordani az életet?
A kötetbemutató végén a címre terelődött a szó, és felmerült a kérdés, hogy miként lehet lábon kihordani az életet.
Akkor jársz jól, ha elkezded élni az életet, nem kihordani”
– mondta D. Tóth Kriszta.
Szerinte az élet folyamatosan metsz minket, és nem lehet elkerülni az ezer apró papírvágást magunkon, de arra viszont igenis ügyelhetünk, hányszor hagyjuk, hogy újra és újra ugyanott metsszen be a papír.
