Fotó: Valuska Gábor
Nem újszerű téma irodalmi, könyvkiadói körökben, hogy az olvasásnépszerűsítés, dacára az évente megrendezett Könyvfesztiválnak, hazánkban még mindig gyerekcipőben jár. Az utóbbi években csak a Margó irodalmi fesztivál, és a köré szervezett irodalmi programok tettek kísérletet arra, hogy megváltoztassák az olvasók irodalomhoz való viszonyát. Az emberek keveset olvasnak, és nem csak a könyvek, az írók, költők sem népszerűek. Személyiségük, néhány kivételtől eltekintve, nem különösebben foglalkoztatja a nagyérdeműt. Az Olvasás Éjszakája, éppen ezért, a korábbi kulturális kezdeményezésekhez hasonlóan, pontosan azt tűzte ki célul, hogy ezt a tényt lehetőség szerint megváltoztassa. Az est során több budapesti, valamint néhány vidéki könyvesbolt is csatlakozott az említett eseményhez, melynek programjaiból nem volt könnyű választani. Felolvasás, zene, divatbemutató és játék, kortárs költőkkel, írókkal.
Az Alexandrában kezdem a délutánt, ahol a MOME hallgatóinak, az Európa Könyvkiadó köteteihez készített filmes könyvajánlóiból rendeznek vetítést. A program csúszik, az akkor még csak néhány érdeklődőből verbuválódó közönség kitartóan várja a kezdést. Én viszont a tíz kicsi trailerből most csak kettőt nézek meg, mert már vár a következő program a Dohány utcai Hátsó kapunál, és mire odaérek, már javában tart a zenés-felolvasós cigány magyar. Teltház van, többen kiszorulnak a színpad vonzáskörzetéből az oldalfolyosóra. Mások az utcán várakoznak, és közben azon tanakodnak, illik-e ilyenkor bemenni. Csapody Kinga végül egy határozott mozdulattal beljebb tessékeli a kívül rekedteket, ő nyilván már sejti, hogy később úgyis mindenki megszokja a programok alatti jövés-menést. A vége felé pedig fel sem tűnik majd.
Kiss László és Szabó Tibor Benjámin ismert cigány írók műveiből olvasnak fel, közben a háttérben képeket vetítenek. Megkapóan őszinte közelik jórészt gyerekarcokról, és persze az ismerős vidék, a nyomor. Aztán Farkas Zoltán gitárszólamát hallgatjuk, Cserna-Szabóék közben már gyülekeznek. Másnaposság előtti sütés-főzésre készülnek, és persze felolvasásra. A főzéssel kapcsolatban Cserna-Szabó bevallja, hogy a nemsokára itt feltálalt lecsót most kivételesen nem ők, hanem vendéglátóik a konyhán főzték, ennek ellenére úgy tűnik, mégis sokan várják, hogy elkészüljön. Dragomán György egyelőre még késik, így a felolvasást Fehér Béla és Darida Benedek kezdi. Előtte még megtudjuk, hogy Cserna-Szabó Szentesen, Darida Benedek viszont Vácon ette a legextrémebb lecsót, aminek az elfogyasztásába szerencsére senki nem halt bele, és azt is, hogy ilyenkor kerülni kell az étel műanyag szemeteszsákban szállítását. Előfordulhat ugyanis, hogy apró, kék színű műanyag darabok kerülnek bele.
Az elkészítés körüli praktikákról szólva Cserna-Szabó könnyelműen kijelenti, hogy a lecsó olyan téma, amin nem lehet összeveszni, ezen aztán a többiek is fellelkesülnek, és egymás szavába vágva sorolják, mi az, amit soha nem szabad belefőzni a készülő ételbe. A probléma akkor csúcsosodik ki, amikor egyikük kimondja, hogy fokhagymát márpedig semmiképp, de a vitát végül Cserna-Szabó zárja le azzal, hogy a létező legnagyobb bűn ezzel kapcsolatban, ha pirospaprikát használunk. Bárhogy is van, még mindig jobb így, mint amilyen lehet a zsenge zöldbabfőzelék galambszarral kikevert tejfellel, aminek receptjéhez, valamint annak elkészítéséhez Fehér Béla kíván jó étvágyat.
A közönségnek mindenesetre nem sok ideje marad elgondolkodnia a lecsó tízparancsolatán, mert az étel, amit a felolvasások alatt az írók szorgalmasan meg-megkavarnak, hamarosan megérkezik. A hatalmas alumíniumfazék körül tolongó tömeg ekkor még nem sejti, hogy a lecsóból még órák múlva is marad, az elkészült mennyiséget egyszerűen képtelenek lesznek felenni. A szemközti Neo kocsma utcafrontján bámészkodó kedélyes törzsvendégek persze láthatóan nem értik a hirtelen jött felindulást, nekik bezzeg eszük ágában sincs tolongani, sörrel a kézben figyelnek bennünket, fura figurákat, kissé elnézően, holott Unicumot talán a mi oldalunkon is kapni.
A Libriben ezután Térey János, akit Winkler Nóra konferál fel, tart rendhagyó (városnéző) vetítést azokról az építészetileg jelentős budapesti épületekről és városrészekről – többek között a szinte nyom nélkül eltűnő Tabánról vagy Hadrianus Palotájáról –, amelyek mára már jórészt csak fényképen, régi dokumentumokon láthatók. Este hét óra van, a terem csaknem tele.
A program hivatalos megnyitóján hamar túlesünk, mert az idő sürget, a program fő védnöke, Lafferton Kálmán többek között arról is beszél, ők az íróktól azt kérték, most ne a már megszokott, hagyományos módon lépjenek a közönség elé. Az új megközelítés az eddigieket tekintve sikerült, persze a szervezőknek kis ideig még meggyűlik a baja a világítással, konkrétan azzal, hogy akkor most legyen vagy ne. A következő vendég, Stahl Judit, tudniillik még nem érkezett meg, Kányádi Sándor viszont megbetegedett, a közönség pedig várja a programot. A mellettem ülő idős hölgy hamar megtöri a kezdeti bizonytalanságot, következetesen kiosztja és helyre teszi a meggondolatlanul ácsorgókat és hangoskodókat. Mielőtt végleg elhagynám a termet, még tisztán hallom, ahogy fennhangon az esemény fennakadásért felelős embereket emlegeti.
Mire visszaérek a Hátsó Kapuhoz, a szerencséseknek már nemsokára osztják a kaparós sorsjegyeket, de csak azoknak, akik képesek felsorolni jó néhány könyv- és lapkiadót. Rövid szünet után Lanczkor Gábor és Áfra János tűnik fel a kivetítőn, Dér Ásia videoperformanszának egyik epizódját láthatjuk az Írói Műhelyek sorozaton belül, de a hang valamiért rossz, és nincs idő kijavítani. Kezdődik az irodalmi divatbemutató, a „legjobban író modellek” vonulnak a színpadra, Karafiáth Orsolya, Hevesi Judit, Kemény Lili, Kiss Noémi, Szabó T. Anna és Szőcs Petra mutatják be Szilasi Rita ruháit. Akiről azt is megtudjuk, hogy igenis olvassa azokat az író nőket, akiknek ruhákat és az elhíresült írógéptáskákat készíti.
A sminkek és a fekete-fehér, képregényre hajazó ruhák lenyűgözőek, az alkalmi modellek szépek, az első sorozat látványelemei kifejezetten Karafiáth Orsi új regényéhez készültek. Ami viszont szintén egy Orsi nevű lányról szól, akinek súlyproblémái vannak. Ez utóbbinak, mint azt megtudjuk, a későbbikben jelentősége lesz, ahogy nyilván az sem lehet véletlen, hogy Orsi gyerekkorában az öregedő Elvis Presleyre hasonlított. A ruhákon látható grafikákat Filó Vera és Lakatos István készítették, így végre azzal is szembesülünk, milyen az, amikor Edgár bácsi egy szép napon találkozik a Lencsilánnyal. Pláne, ha mindez egy női testen feszülő fűző teljes felületén is megjelenik. A modellek kivétel nélkül mind könyveket osztogatnak, de csak a színpad széléig merészkednek, így a közönség számára is kiderül: az irodalmi beetetés lényege, hogy az ember mindenkor az első sorban ül.
Grecsó Krisztián és Kalapos Éva Veronika duója, azaz a D.A.C következik, zenés szövegelés és gitárpengetés. Grecsó szövegeihez a kistehenes Kollár-Klemencz László írta a zenét, ami kicsit csehtamásos, aki viszont egy egész estén keresztül Kristófnak szólította Grecsót, aki viszont állítja, még így, Kristófként is jó volt az egykori zenész mellett üldögélni.
Az Alexandrában Gerlóczy Mártont Karafiáth Orsolya faggatja. Nincs könnyű dolga, mert Mártont szinte lehetetlen megszólítani, hiszen kifejezetten utálja az ilyen helyzeteket. Ahogy az újságírói kérdéseket is. Nincs ideje a közönséggel foglalkozni, ő dolgozni szeretne. A következő regénye családregény lesz, a haknikat pedig már az első regénye idején szívből megutálta. Akkoriban még a fiatal olvasók írtak neki, most viszont, szerinte inkább már csak a hatvanas-nyolcvanas korosztályt foglalkoztatja, hol tart éppen. Orsi végig lelkiismeretesen küzd, a végére pedig Marci is enged, nem is tehetne másként, ellenállásának utolsó szikrái is kihunynak akkor, amikor Orsolya markáns arcélét (mindegy, hogy melyik oldalról) Truman Capote-éhoz hasonlítja. Már csak azzal kell megbarátkoznia, hogy a McDonald’s-ban tilos a szürkemarha burgert fényképezni, mert minden esetben az étteremből való kitoloncolás lesz a vége. Ilyen világot élünk. Viszont Orsinak, ezen az estén mégis „sikerült hidat vernie ember és ember között”. Még ha nem is volt egyszerű. Mire Dr. Máriáss színre, azaz színpadra lép, a poharak kiürülnek, és a büféből is elfogy a pogácsa, nincs mese, tovább kell állni. És mert fájdalmas hallgatni, miszerint nem kell a művészet, és nem kell az érzelem.
A Fókusz Könyváruházban különböző irodalmi jellegű játékba lehet bekapcsolódni: aki akar, az pókerezhet Varró Danival vagy ha könyveket párosít, akkor akár saját párra is találhat. A könyveket szagolni is ér, aki bekötött szemmel kitalálja, hogy az adott könyv hány éves és miről szól, még ajándékot is kap. Ennek kapcsán leszek tanúja annak, amikor Potozky László frissen kiadott kötetét egy potom húsz évvel ezelőtti, no name tanulmánykötetre tippeli a lelkes, előttem álló fiatal, persze kizárólag szag alapján ítélve.
Ismét vissza a Hátsó Kapuhoz, ahol megint Karafiáth Orsolya vár, azt szeretné, ha a nézők közül legalább hárman levetkőznének, hogy a többiek, egy tradicionális elméletre alapozva akadály nélkül megfigyelhessék a tüdő és a belső szervek kielégítő működését. Mivel a közönség soraiból ezt a csekély áldozatot senki sem vállalja, a továbbiakban röviden az egészséges táplálkozásról esik szó. Valamint, Orsi éjfekete Reebok tornadresszben és csillogós lábszárvédőben bemutatja a kézi súlyzók megfelelő használatát, miközben a háttérben egy régebbi bejátszást láthatunk arról, ahogyan a Telesport felkérésére focimeccset közvetít. A végén Csapody Kinga arról érdeklődik, ki enne még a lecsóból, merthogy még mindig túl sok maradt. Néhány tétova érdeklődőt aztán sikerül is rávennie, hogy éjfél körül lehetőleg pusztítsa el a maradékot.
Ezután Tóth Krisztina, Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi együtt és egymás ellen is megküzd az erotikus irodalmi jelző kitételéért, és még a Libriben Pion István, Simon Márton és nem utolsósorban Sirokai Mátyás szövegeit is meghallgatjuk. Utolsónak Simon Marci első és egyetlen novelláját, a különös, érthetetlen nyelven beszélő külföldi lányról, aki miatt, talán a rémülettől vagy épp a révülettől, a végén a szöveg narrátora is sóbálvánnyá vált. A közönség elindul haza, az éjszaka sűrűjében immár a ruhátlan testek sem kísértenek.
Szerző: Gáspár-Singer Anna
