2017 áprilisában elindult a Tumblr verses kívánságkosara, a költőMATA, ahol a felhasználók privát üzenetben kérhetnek költeményeket az általuk megadott témában - a Chemtrailtől a lámákon át a viszonzatlan szerelemig. Költőmata egy rímrobot, akibe a bemutatkozás szerint „bele lett táplálva Villontól József Attilán át ÁFK-ig minden érdemes és feledhetetlen költő sora”. Az oldalnak mostanra közel ötezer követője lett, akik nagyon szeretnék kinyomtatva is olvasni a verseket, ezért az Indiegogón kampány indult a kötet finanszírozására. Megkerestük az embert a gép mögött, aki a rímfaragást hobbinak tartja, sosem akarna „összevont szemöldökű” valódi költő lenni, de megírta az elmúlt nyolc év legnagyobb közéleti slágerét.
Ki van a Költőmata mögött?
Egyelőre nem fedném fel magam. Nem mintha egy ismert közszereplő lennék, de az életem nem olyan régen nagy fordulatot vett, Londonba költöztem, hogy a vállalkozásomat nemzetközi színtérre vigyem, és jobban szeretném, ha ez determinálna, nem pedig a hobbim, a versírás. Nyárig eldől a sorsom, és utána ígérem, visszatérhetünk rá. Annyit azért elárulhatok, hogy korábban média és kommunikáció (főleg PR és marketing) területen tevékenykedtem, de voltam sok éven át rádiós műsorvezető és egy webes TV alapítója is. A közönség kiszolgálása valahogy mindig része volt az életemnek. Mint most a költőMATA álarc mögött is.
Miért indítottad el a Tumblr-oldalt?
Már úgy 5 éve tumblizok, bár a MATA még csak most lesz egyéves. Vagyis korábban több blogom volt, de kétségtelenül ez lett a legnépszerűbb. Szeretem az ottani szabad atmoszférát és hihetetlenül értékes embereket találni arrafelé. A velük való játék szórakoztató, az interakció pedig üdítő számomra. Jó példa erre a nemrég megszületett szavak című klip, amiben sokan közreműködtek. Igazán cuki lett az egész. Ez tényleg hobbi, kikapcsolódás, segít naponta pár percre kimozdulni az üzleti világból, hogy megmozgassam a kreatív énem. A kreativitás számomra az egyik legfontosabb tulajdonság, és ha visszanézek a saját pályámra, engem is ez vitt mindig előre.
Hogyan lesz a kérésből vers?
Naponta 10-20 kérés is érkezik és ennek csak a töredékéből lesz vers. Persze a kérések nagyobb része ismétlődik: reménytelen szerelem, barátság és szerelem viszonya stb., ami annak is tudható be, hogy a közel ötezer követőm lelkesebbik fele tinilány, és napi küzdelemben áll a világgal és önmagával. Úgy látom, nem nagyon tudják ezt kinek elmondani. Igyekszem őket is kielégíteni, és számtalan visszajelzést kapok, hogy mennyit segítettem. Sokszor kifordítom, a fonákját mutatom a problémának, humorral, iróniával közelítem meg a kérdést, mert úgy érzem, sokkal nagyobbat üt. Ezt szeretik az olvasóim is.
A beérkezett kérdéseket elolvasom és pillanatnyi lelkiállapottól függően választok. (Szerintem ez érezhető is. A robot is csak egy ember.) Viszont nem gondolkodok sokat, ha már tudom, mit akarok mondani. 5-10 perc alatt megírom a verset és már ki is teszem. Ez más műfaj, mint a klasszikus költészet. Nem is nagyon szeretem költészetnek hívni, amit csinálok, az bizonyosan valami sokkal magasztosabb dolog, amit összevont szemöldökkel kellene végezni. Az nagyon nem menne. Nincs kedvencem saját versem, ugyanis hamar elfelejtem, amit írok. Kiteszem és vár a munka. De nemrég írtam egy egész tűrhetőt, arra még emlékszem. Ideteszem:
hiányzol
hiányzol, régi én. hol vagyok?
a vad duhaj, a kecses harsány
a fürtös, csintalan gazember
kinek most itt sírok a hamván
hiányzom. nem jó tudni mindent
s mindennel egyre kevesebbet
jobb volt lehunyt szemmel szaladni
mint vallani pár nemes elvet
Szerinted mitől jó egy vers, mitől működik?
Igazán megtisztelő a kérdés, de én vagyok az utolsó, aki erre tudna válaszolni. Rengeteg szakavatott irodalmár érti ezt jobban, mint én. Én azt tudom, hogy az enyém mitől működik. Attól, hogy része vagyok a közönségemnek. Nem egy sziklafal peremén merengve fejtem meg a világot, hanem inkább egy kocsmaasztalnál beszélgetünk, röhögünk és sírunk. Együtt. A verses forma ehhez egy remek kifejezőeszköz, egy lehetőség, amivel mind a humort, mind pedig a drámát kiválóan fel lehet nagyítani. Hopp, lehet, hogy közben leírtam, mitől jó egy vers?
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy szeretnél könyvet a versekből?
Igazából nem is én döntöttem el. Nyaggatnak az olvasóim, egyre többen. Kinyomtatják a verseket, nem átallnak beköttetni és lapozgatni. Falra ragasztják, egymásnak olvasgatják, küldözgetik, kiteszik az Instára. Közel 800 versnél járok, és úgy érzem, ennek egy része akár nyomtatásba is kerülhet. De nem ez volt a célom, amit csinálok egy pillanatműfaj, kérnek, válaszolok, elolvassák és megyünk tovább. A könyv pedig valami sokkal maradandóbb. Ha egy éve azt kérték volna, hogy vonuljak be egy barlangba és írjak egy kötetre való verset, most biztosan nem ilyenek lennének. Szerintem még a szemöldökömet is összevontam volna. Egyébként ezt most kicsit meg is tapasztaltam, néhány hete a Meglepetés magazin felkért, hogy csináljam ugyanezt, csak nyomtatásban. A heti 300 ezer olvasó és a nyomtatás azért megedzi az embert. Ráadásul egy másik korosztály, ami kb. ott kezdődik korban, ahol a tumbli befejeződik. Egészen izgi.
sírnak a fák
sírnak a fák, mikor vágják őket
tegnap még azt hitte, hogy nőhet
az égig és tovább, a csillagok várják
a pusztán a facsonkok annyira árvák
a minap még madárka dalolt az ágán
tövében szerelmes súgta, hogy “drágám”
tegnap még vígan élt, ma pedig holt
holnap az ikeában úgy hívják: fjokkenpolt
Miből fog összeállni a kötet anyaga?
Mindabból, amit eddig írtam. Szóval semmi újdonság nem lesz benne, tényleg csak annak való, aki nem szeret lefelé görgetni a blogomon, vagy odavan a klasszikus olvasási élményért. A kampányom szlogenje „költőMATA ott is, ahol nincs térerő”, ami pont erre utal. Talán írok bele egy előszót, de simán lehet, hogy ennek a cikknek a kivonata lesz az is.
A Tumblr és a nyomtatás között mi történik a versekkel? Lesz-e például szerkesztője a könyvnek?
Hát ez nagy feladat. Mint említettem, közel 800 vers született eddig, ráadásul nekem ezekkel nincs is semmilyen viszonyom, csupán az a pár perc, amíg megírom őket. Most újra kell olvasnom az egészet. Borzalom. Szerencsére van segítségem, akivel időnként le tudunk ülni pár sör mellett, és kikukázzuk a felesleget. Ilyenkor döbbenek meg, hogy mennyi a szemét, de szerintem lesz 200-300 olyan, amit később sem bánok meg, ha esetleg a nevem is mellé kerül. Valódi, hétpróbás szerkesztőm még nincs. Lehet, hogy nem is kell.
A nem stróman az édesanyámból sláger lett, tervezel közéleti blokkot a kötetbe? Szerinted dolga egy költőnek a politizálás?
Nem dolga, de megteheti, sokan figyelnek rá. Én ritkán megyek bele, mert fizikai fájdalmat okoz. A nem stróman az édesanyám egyébként úgy született, hogy el sem olvastam, mi a sztori, csak láttam a címszavakat a felkérésben és már tudtam, miről szól. Azért ez kiábrándító. Szörnyű látni itt, Londonban a különbségeket. A gazdaság és a politika itt arról szól, hogy minél több pénz maradjon a lakosságnál, amit el tud költeni és ez bőséges bevétel az államnak is. Mindenki jól jár vele. Az állam dolga az lenne, hogy egészséges és boldog adófizetőket tartson fenn. Tehát kimagasló egészségügy, oktatás és elfogadható terhek. Nézzük meg, ebből mi van otthon. Na, tessék, belecsúsztam, ezért kerülöm a témát, amennyire lehet. Ennél már a viszonzatlan szerelem is magasztosabb. Sőt!
Kiket olvas a költőmata?
Ki fogok ábrándítani sokakat, de nem olvasok verseket. Nekem a legtöbbje túl modoros. Néha belefutok persze a neteken olyanba, ami tetszik, de nem vagyok proaktív. Írni jobban szeretek. Engem az alkotás jobban lefoglal, mint a fogyasztás. Az élet minden területén, lehet ez akár egy üzleti vállalkozás is. De például elkezdtem festeni is, állítólag egész jól. Prózát viszont előszeretettel olvasok, teljesen vegyesen. Hosszan tudnám sorolni.
