Fotó: Valuska Gábor

A múlt héten már írtunk arról, hogy az őszi Margó Irodalmi Fesztivál egyik külföldi vendége André Aciman lesz, aki a Szólíts a neveden című regényéről és annak folytatásáról, a Megtalállakról is mesélni fog. Most újabb jó hírünk van: a Margón ott lesz a norvég származású Kim Leine is, akinek a Scolar Kiadónál fog megjelenni A szellemidéző és a tiszteletes című könyve. A Margó Olvasókör második közös olvasmánya ehhez kapcsolódóan ezúttal az író Kalak című regénye. 

Ki az a Kim Leine?

Kim Leine Norvégiában született 1961-ben. Gyermekkorát egy Jehova tanúi közösségben töltötte, 13-14 éves korában már háztól házig járva prédikált – szerette csinálni, mert úgy gondolta, jó benne. Ám ezzel egyidejűleg rettegett a Harmagedontól és Jehovától, biztosra vette, hogy Jehova nem szereti és meg akarja ölni. Nem tetszett neki az üzenet, mely szerint aki nem lép be a közösségbe, az meg fog halni, szorongott a Bibliától, a vallástól, és ez az egész életére rányomta a bélyegét. Úgy érezte, ki kell szabadulnia közülük, ezért 15 évesen szülőfalujából Koppenhágába szökött. 

1989-ben Grönlandon telepedett le, és ápolóként kezdett dolgozni. Bár Grönlandot tényleg nagyon nyüzsgő helynek tartja, néhány év elteltével mégis mély depresszióba zuhant. Mivel pszichiáter nem volt a közelben, önmagát kezdte diagnosztizálni. Senki nem kontrollálta, és mivel ápolóként hozzáférése volt a gyógyszeres szekrényhez, öngyógyításba kezdett. Olyasmit keresett, amitől jobban érzi magát, ám egészen addig nem használt semmi, míg nem próbálta a térdfájását morfiumtablettákkal gyógyítani. A morfiumtól sokkal jobban érezte magát, de hogy nagy a baj, arra csak a 9/11-es katasztrófáról szóló híradások alatt jött rá. Tévézés közben egyre boldogabbnak érezte magát, és tudta, hogy ez csak a tabletták miatt lehet. Függősége egy évvel a feleségével való szakítás után, 2001 őszén kezdődött, és három évig tartott. Kezdetben nem igazán érdekelte a dolog, mert félt visszamenni „a depresszió és a szorongás sötét szobájába”. Egyedül maradt a kis közösségben, ahol dolgozott, és egy idő után már intravénásan használta a morfiumot. Az egyik kollégája vette észre, hogy milyen súlyos a helyzet, és Leine végül Dániában kötött ki, ahol három hónapig pszichiátriai kezelés alatt állt. Mivel kezelték, gyógyultként tekintett magára, és semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy visszatérjen Grönlandra, és újra normális lehessen. Ám a szigeten újrakezdődtek a problémák, kirúgták az állásából, és megfosztották ápolói meghatalmazásától, ami „egy nagyon szép nap” volt számára. 

Dániában telepedett le, ahol megírta debütáló regényét, melyben beszél a jehova közösségről, és apjáról, aki évekig szexuálisan zaklatta. A Kalak (ami eszkimói szlengben annyit jelent, ’kibaszott eszkimó’) megjelenésétől kezdve pedig minden idejét az írásnak szentelte.

Az íróval a Végtelen-fjord prófétái című regénye kapcsán mi is készítettünk interjút, amit itt tudtok elolvasni:  

Kim Leine: Nem szabad alábecsülni a plágiumot

Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái, fordította: Soós AnitaScolar, 2014, 560 oldal, 3950 HUFFotók: Valuska GáborAfrikába akartam menni, de a repülő a másik irányba kanyarodott - ugratott korábban egy dán újságírót a norvég születésű Kim Leine. A Könyvesblognak komolyabb magyarázattal is...

 Mit lehet tudni az új könyvéről? 

A szellemidéző és a tiszteletes a Végtelen-fjord prófétáinak előzménytörténete és két szálon játszódik: 

„Mit tesz velünk ez az átkozott ország? Megváltoztat minket.” – alighanem a regény összes szereplője így érzi. A legapróbb részletekig betekintést nyerünk az emberi tettek motivációiba, a lélek sötét útvesztőibe. Kim Leine ismét húsbavágó könyvet írt: az antikolonialista mű a nyugati kultúra és az annak alapját jelentő kereszténység kíméletlen kritikája.