Mindenki szereti olvasgatni híres szerzők tanácsait az írásról, azt gondoljuk, kiderül a titok, mitől is működnek műveik. Általában azonban ezek a listák nem szoktak a praktikus és persze érdekes műhelytitkok részleteinek megosztásánál mélyebbre menni, hiszen egy remekmű születésének titkát maga a szerző is képtelen megfejteni, egyszer csak ott van előtte a tökéletes mondat, jelenet, kép.
Most azonban megosztunk veletek két szép listát, az egyik a modern amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusának Kurt Vonnegutnak a tanácsai arról, hogyan írjunk novellát, a másik pedig Amerika jelenlegi legsikeresebb és elismertebb írója Jonathan Franzen tanácsainak gyűjteménye, akiről itt olvashattok bővebben.
Míg Esterházy szerint a pontosvessző irodalmunk mentsvára, addig Kurt Vonnegut épp ellenkezőleg, le akarta beszélni az embereket a használatáról, szerinte a pontosvessző nem más, mint "hermafrodita transzvesztita, amely nem fejez ki semmit". A novellaírás szabályait pedig nyolc pontban foglalta össze:
1. Úgy használd a teljesen ismeretlen olvasód idejét, hogy ne érezze, hogy kárba ment.
2. Az olvasó tudjon legalább egy szereplődhöz kötődni.
3. Kell, hogy minden szereplő akarjon valamit, legyen az akár csak egy pohár víz.
4. Minden mondatnak egy vagy két célja kell legyen - be kell mutatnia a karaktert vagy előre kell mozdítania a cselekményt.
5. Kezd a cselekményt olyan közel a történet végéhez, amennyire csak lehet.
6. Légy szadista, nem számít mennyire édes vagy ártatlan a főszereplőd, történjenek velük borzalmas dolgok, hogy az olvasó számára kiderüljön, miért teremtetted őket.
7. Csak egyetlen olvasónak akarj tetszeni. Ha kiállsz az ablakba, és nekiállsz szeretni az egész világot, akkor a sztorid úgymond hamar tüdőgyulladást fog kapni.
8. Szolgálj annyi információval az olvasónak, amennyivel csak tudsz és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges. Francba a titokzatoskodással. Az olvasóknak pontosan tudniuk kell, hogy mi történik, hol és miért, hogy akár maguk is tudnák fejezni a történetet, ha esetleg a csótányok elrágták volna az utolsó oldalakat.
Vonnegut persze az összes szabályát sutba dobta akkor, mikor kijelentette, hogy kedvenc novellistája Flannery O'Connor, aki "gyakorlatilag az összes szabályomat megszegte, kivéve az elsőt. De a nagy írók szoktak ilyet csinálni."
Mondják, a 22-es csapdája óta nem volt olyan regény, amely annyira felkavarta volna az amerikai közvéleményt, mint Jonathan Franzen Szabadság című regénye. Íme tíz pontba szedve a szerző véleménye az írásról mint tevékenységről:
1. Az olvasó barát, nem ellenség, nem szurkoló.
2. Az olyan írás, amely nem a szerző kalandos utazása az ismeretlenbe, csak a pénzért éri meg.
3. Soha ne használd kötőszóként azt, hogy „aztán" – arra ott van az „és". Az „aztán" használata a lusta és az árnyalatok felismerésére képtelen szerző megoldása a túl sok „és" helyettesítésére.
4. Írj egyes szám harmadik személyben, hacsak nincs egy erősen megkülönböztethető egyes szám első személyű elbeszélői hang, amely ellenállhatatlanul kínálja magát.
5. Amióta az információ korlátlanul és ingyenesen elérhető, a regényírást megelőző hosszadalmas kutatómunka elértéktelenedett.
6. A legtisztább önéletrajzi irodalomhoz színtiszta leleményre van szükség. Az átváltozásnál még nem írtak önéletrajzibb művet.
7. Ülj és figyelj, ne keresd.
8. Kétséges, hogy bárki tud jó prózát írni úgy, hogy írás közben van internethozzáférése.
9. Az érdekes igék ritkán igazán érdekesek.
10. Szeretned kell, hogy könyörtelen legyél.
