Az első dolog, ami az embernek eszébe jut egy kalózról, az valószínűleg nem az olvasás. Pedig az Észak-Karolinai Természetvédelmi és Kulturális Erőforrások Hivatalának munkatársai szerint Feketeszakáll, és legénysége örömét lelte az olvasásban. Például a valódi tengerészeti expedíciókat leíró könyvekben, amelyek különösen népszerűek voltak a késő 17. és kora 18. században. A hírhedt kalóznak bizonyíthatóan volt egy példánya Edward Cooke A Voyage to the South Sea, and Round the World, Perform’d in the Years 1708, 1709, 1710 and 1711 című kötetéből, amelyben a brit haditengerész részletesen beszámolt utazásairól Duke és Dutchess nevű hajói fedélzetén.
A kutatók a Queen Anne’s Revenge roncsain talált tárgyakkal dolgoztak, amikor felfedezték a kötet maradványait. 16 apró papírdarabkára bukkantak az egyik hátultöltős ágyúba tömködve, de arra nincs magyarázat, hogy a darabkák hogyan kerültek oda. A legkisebb fecni mindössze akkora, mint egy negyeddolláros, de még így is fantasztikus felfedezés, mert kivételesen ritka, hogy bárki papírleletre bukkanjon egy elsüllyedt hajóban, főleg, ha az a hajó 300 éves. A leletek vizsgálata során világossá vált, hogy némelyikük még tartalmaz olvasható nyomtatott szöveget, többhónapnyi munka után pedig a szakértők azt is megállapították, hogy Cooke könyvének első, 1712-es kiadásából származnak. Cooke leírja többek között Alexander Selkirk megmentését, aki négy évre egy szigeten rekedt – története inspirálta Daniel Defoe 1719-ben megjelent regényét, a Robinson Crusoe-t.
Feketeszakáll 1717-ben lopta a hajót a franciáktól, akik rabszolgahajóként használták. A franciák szintén tisztességtelenül jutottak hozzá, ők a britektől lopták az akkor még Concorde-nak nevezett, kereskedőhajónak használt járművet. A kalóz és bandája 1718-ban futott zátonyra vele az észak-karolinai Beaufort közelében. A roncsot 1996-ban fedezték fel újra, és 27 ágyújának jelentős részét ki is emelték.
Arról, hogy a Feketeszakáll néven elhíresült Edward Teach olvasta-e a könyvet, nem szól a fáma.
Forrás: Gizmodo
