Szent Miklós ünnepén negyedik alkalommal rendeztek Rájátszás címmel dalnok-költő párbajt Budapesten. A Margó Fesztiválon nagy sikerrel debütáló koncert-felolvasóest ezúttal a Befogadó rendezvénysorozatában vendégeskedett. A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Millenáris Piknik és a Litera novemberi kilencedik születésnapja után most a Fogadó épületének színpadán álltak csatarendbe az egyszálgitárosok és a lírikusok. Az első rendezvényhez képest mindösszesen egyetlen változás történt a személyi állományban: Kollár-Klemencz Lászlónak azóta Borbély Szilárd helyett Erdős Virág a párja. A tavaszi zsongás és a nyári pezsgés után a porondmester dinamikus téli estét ígért a közönségnek.
A Rájátszás alapötlete dalszöveg és versszöveg összejátszatása, verszene és dallam, költők és énekesek egymásra hangolása. Méghozzá három körben. A színpadfoglalót minden esetben saját művek kísérik, aztán párba rendeződnek előadók és költők, hogy az úgynevezett közös számukat, vagyis egy korábban már bemutatott produkciót adjanak elő. A harmadik rundra aztán rendszerint úgy összegabalyodik minden – elhangzik egy eredeti dal gitárral, aztán annak átirata prózában, végül az átirat megzenésítése –, hogy azt még Beck Zoli is nehezen tudja kibogozni. Az első alkalom bájos fésületlensége, jót tett a műsornak, de azt gondoltam, mostanra már túlesett a Rájátszás a profi produkciókra árnyat vető konferanszié-amatőrizmuson, s ha már a közönség fejében megvolt az est koreográfiája, joggal bízhattunk benne, hogy az est háziasszonya is tudni fogja. Hát ebben tévedtünk.
Nézd meg az estéről készült videót!
Elsőnek Kollár-Klemencz László lépett színpadra, aki lendületes bratyizó-dallal adta meg az est alaphangulatát. Kollár helyett a melankóliát Háy János hozza, aki A legrosszabb forma című keserű hangulatjelentést olvassa fel nyitányként. Bérczesi Robi két új dallal kezd. A Pont és a Két szó című szerzemények ugyan elhangoznak már Hiperkarma-koncerteken, és korábbi Rájátszások alkalmával is, végleges formájukat alighanem a készülő harmadik lemezen nyerik csak el. Erdős Virág szerényen A legszebb vers sel készült. A lágyan hullámzó balatonfüredi itt-ott irodalmi ekhó-sorok mosódnak, de nemcsak a balatoni nyarakat idézik meg a sorok, hiszen előfordul a versben a Télapó is, jóllehet csak oroszul. Beck Zoli katedra-rakkendrollernek öltözve, ingben, nyakkendőben fog a húrok pengetésébe, Karafiáth Orsolya pedig ördögszarvval, piros kesztyűben, diszkógömbszerű koktélruhában, vagyis sajátos krampusznak öltözve szavalja Legszomorúbb vers a télről című szerzeményét.
Az első forduló végére teljesen benépesül a színpad és az est főszereplői szinte végig színen is maradnak, á la Budapest Bár. (Kivéve Bérczesit, aki időnként gondol egyet és – mi sem természetesebb – kisétál a színről, vagy Beck Zolit, aki egyszer csak felkel és beül a közönség közé.) A második körben korábbi alkalmakra készült alkalmi szerzemények hangzanak el. A Háy-Beck páros produkcióját Háy János dorombjátéka színesíti, Karafiáth Orsolya pedig ördögi pantomim-táncot improvizál az általa átszövegezett Hiperkarma-dalra. A Rájátszás nemcsak a produkciók eszement kreativitása miatt jó, hanem azokért a pillanatokért is, amikor Kollár például odanyújtja Bérczesi Robinak a gitár dugaszalját, vagy Beck Zoli beállítja a mikrofonállványt Kollár-Klemencznek.
